Játsszunk szerelmet, gyereket, családot! – ez volt a témája Schӓffer Erzsébet vasárnapi előadásnak az Art Caféban, amely a Regionális Kreatív Műhely és a Kanizsa-Turizmus Kft. szervezésében jött létre. Az előadás szüneteiben Bozsóki Gergely játszott gitáron.
Arra kértem az írónőt, foglalja össze, milyen történeteket hozott Magyarkanizsára.
– Felnőttként az ember elfelejt játszani – mondta Schӓffer Erzsébet. – Kapcsolatban élünk, gyerekeink vannak, családot alapítunk, és azt érzem, hogy nagyon sokat segít a játék az életben, mindenféle nehézségek közepette. Fontos, hogy a szabálytalant egy kicsit meglépjük, néha olyat tegyünk, amit nem szoktunk, például egy este csak üljünk együtt a konyhában vagy a szobában. Nézzük egymást, mondjuk, 15-20 év után, de még 40 év után is. Ez ad valamiféle hangulatot. Vagy ha az ember megdicséri a másikat, esetleg azt mondja: Nincs kedved énekelni? Énekeljünk együtt! Azt érzem, hogy a játék nem kortól függ. A játék összehoz. Ami nem megszokott, az mindig jobban összehoz, az segít – ilyen történeteket meséltem másokról is, meg magamról is – mondta az írónő, akivel arról is beszélgettünk, hogy a közönség jól fogadta a játékra való biztatást.
– A mosolyokból, egy-egy könnyes arcból, a sok nevetésből, a csöndekből nagyon sokat lehetett érezni, mindenki egy kicsit magára is gondolt a történetek közben. Voltak férfiak is az előadáson, nagyon jó volt látni azt, hogy ők is szembenéztek, és hogy vették a biztatásom.
– Erről meséltem, és erre biztatok: hogy ne dörzsöljük, daráljuk, panaszoljuk egymást, a játékosság egy jobb út, hiszen olyan sok a nehézség, annyiféle buktató, gond van egy kapcsolatban. A páros élet azért is nehéz, mert a sok különböző szokást mind össze kell hangolni, össze kell csiszolni, ebben a játék, a lazaság, a nyitottság nagyon sokat segít – összegezte gondolatait Schӓffer Erzsébet.
