Verebes Ernő nem tartozik az évről évre új kötettel jelentkező írók közé. Verseket pedig tényleg csak nagy ritkán ad kötetbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is ír, hiszen időről időre találkozhatunk hosszabb-rövidebb dalaival, szatíráival, bökverseivel, aforizmáival, de ugyanígy olvashatunk tőle hosszabb lírai költeményt is.
Nem meglepő tehát, hogy a nemrégiben megjelent External című új verseket tartalmazó könyvében ugyancsak megtalálható a legegyszerűbb versforma és az epikus költemény is, valamint néhány olyan vers, amely képzőművészeti alkotáshoz, illetve fotóhoz íródott. Heterogén kötet állt össze az elmúlt néhány év szövegeiből, amelyek azonban egybeolvasva, versfolyamként egységes egészet alkotnak.
A három ciklusba sorolt versek mindegyike lírai válasz a külső világ a költő személyét megérintő impulzusaira. Közéleti és magánéleti reflexiók, amelyeket úgy enged át önmagán, hogy közben az írói szemlélődés teljesen befelé fordul, és a lélek tájait vetíti ki. „Ülni itt, csak így. Balra ablak / odakint járhatatlan terek, / fénnyel amputált égtájai.”
Az első fejezet versei, a Döglött dolgok hosszabb, filozofikus gondolatokkal fejezik ki a szerző által megélt élethelyzeteket. A ciklus második részében, a Botos táncban saját terünkben, „országok híján, folyók fölött” keresi a helyét, illetve térképezi fel helyzetünket. A kötetet A mi képzeletünk fejezet zárja. Ebbe a részbe a rövid, szentenciaszerű verseket sorolta a szerző, amelyeket egybeolvasva föltárul a „kívülálló” lelkiállapota, belső dilemmái, öniróniával is szemlélődő énje, hiszen „Bölcs dolog volna végre, / ezen a fán ülve itt maradni, / bevárni az egyre növekvő, / emésztő kételyt, / hogy bölcs dolog-e / pont ezen a fán ülve, / nem repülve, / megtenni még egy / szemfényvesztő kilométert.”
A kötetet Beszédes István szerkesztette. Az illusztrációkat Verebes György készítette, valamint Dávid Csilla és Szilágyi Nándor egy-egy fotója került a kötetbe.
