Péter Erika Csupa Csiga című verseskönyve nemrégen akadt a kezembe. Jobban mondva nem is az én kezembe. Kicsi lányunokám talált rá a könyvhéten, és nem is hagyott nyugton egészen addig, amíg meg nem ígértem neki, az esti mese Csigaország lakóinak története lesz. Így esett, hogy megismerkedtünk a pizzafutár csigával és társaival.
Nem tudom, Rozinak eszébe jutott-e, hogy a mesebeli ország lakói mennyire hasonlítanak a gyerekekhez, fölnőttekhez, anyákhoz és apákhoz, zsonglőrökhöz, gyógyítókhoz, űrhajósokhoz, kövérekhez, csenevészekhez, egyszóval hozzánk emberekhez. Valami azért gyanút kelthetett benne, mert amikor a napokban csigavadász kerti körútra indultam, rám szólt, hogy hagyjam őket békében a lakhelyükön, hiszen az egy anyacsiga, amit éppen lapátra készülök tenni.
Péter Erika úgy szólítja meg a gyerekeket, hogy észrevétlenül ivódik beléjük világunk természeti és társadalmi kapcsolatrendszere: a fűvel, fával, madárral, csigával való együttélés és a családhoz, valamint a szélesebb társadalmi közösségekhez tartozás ereje. A pillanatnyi mesehallgatás által kapott élmény és szeretet olyan tudást és tapasztalatot is jelent, ami a későbbi évek során tájékozódási keretet, kapaszkodót adhat a nagybetűs életben. És ez érvényes az író többi gyermekkötetére is. Ahogy ő maga vallja, igyekszik mai témákat feldolgozni olyan módon, hogy az a gyerekek figyelmét lekösse. Legyen szó akár csigáról, lóról, sünről, mókusról, zsiráfról vagy éppen cicáról, mindig gyerekszemmel nézi a világot. Persze hogy segíti őt ebben a korábbi évek tapasztalata, hiszen sokáig óvónő volt, később az óvodák felügyeletét látta el, majd tárlatvezetőként dolgozott. Ez utóbbi adhat magyarázatot arra, miért tartja rendkívül fontosnak, hogy könyvei illusztrátorai ne csupán jó rajzolók legyenek, hanem érzelmileg is ráhangolódjanak a versekre. Így születnek meg az igazi gyerekzetek – gyermekverseit jelöli ezzel a kifejezéssel –, a kép és a hang együttese, amely a nyelv zeneisége által már-már dallá formálódik. S hogy a versek egyike-másika keserédesen mesél álmokról, vágyakról, valóságról, megint csak azt bizonyítja, hogy a szerző rá tud hangolódni a gyerekek lelkére, és nemcsak külső szemlélőként ad látleletet. Versei közül többet beválogattak magyarországi iskolai olvasókönyvekbe.
Most csak egy verset, a kötetet záró A csigabiga álma címűt idézzük:
Azt álmodtam lenn a fűben, / csigalányok közt repültem. / Azt álmodtam, volt két lábam, / s táncoltam a csigabálban. / Azt álmodtam, volt két kezem, / s festettem a fellegeken. / Felébredtem, és mit láttam? / Nekem van a legszebb házam!
A Csupa Csiga gyermekkönyvet Papp Anikó Míra illusztrálta, 2011-ben jelent meg a Timp Kiadó (ma Solymosy Könyvesház Kft.) gondozásában.
