Zahuczky László könyvtárosként dolgozik Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárnál, tizenkét éve. Egyik kutatása során arra lett figyelmes, hogy főleg csak száraz adatok őrzik Lányi Ernő emlékét, holott a zeneszerző és karnagy fontos szerepet töltött be a zenei életben, megreformálta a zenei oktatást. Zahuczky László így Lányi nyomába eredt, és néhány évvel ezelőtt eljutott Szabadkára is. Kutatása nemrég teljesedett ki, hiszen visszatért Szabadkára, ahol ezúttal egy hónapot szentelt Lányi tanulmányozásának, a hét elején ment vissza Miskolcra. Szabadkai tartózkodása utolsó napjaiban beszélgettünk a kutatásáról.
Mikor kezdett el behatóbban érdeklődni Lányi iránt?
– 2008-ban a városnapra megjelent Miskolci Életrajzi Lexikont készítettük a levéltár igazgatójával, Dobrossy Istvánnal és Eszenyi Miklós művelődéstörténésszel. Ekkor összegyűjtöttük a Miskolchoz kötődő ismert, vagy épp elfeledett hírességek névsorát, így bukkantam rá Lányira is. A lexikon életrajzi részét írva tűnt fel számomra, hogy úgymond kevéssé ismert Miskolcon Lányi élete és munkássága, márpedig a zeneiskolát köszönhetjük neki, hét évig igazgatója volt, felpezsdítette a zenei életet, majd utána átjött Szabadkára. Öt évvel ezelőtt emlékeztünk meg Lányi születésének 150. évéről. Ez alkalomból a szabadkai Lányi Ernő Egyesület többnapos konferenciát szervezett. Akkortájt kerestem Kenyeres Kovács Márta hetvenes években megjelent könyvét, amelyben Lányi Ernő életéről és munkásságáról is írt. Egy könyvtárosfórumon Kaszás Angéla válaszolt Zentáról, így sikerült megszereznem a könyvet. Felhívta a figyelmemet arra is, hogy Szabadkán működik egy egyesület, amely Lányi nevét viseli, ápolja a hagyományát és tanácskozást rendez. Felvettem a kapcsolatot az akkori művészeti vezetővel, Szöllősy Vágó Lászlóval, és meghívásuknak eleget téve jöttem Szabadkára öt éve, a konferencia résztvevőjeként. Itt annyira jó kapcsolatot alakítottam ki, hogy két hónap múlva két napra jöttem el, akkor Miklenovics Aranka és Tibor vendégeként, de ez is inkább látogatás volt. Akkortájt készítettem egy pályamunkát is, még nem adtam ki, viszont kérdéseket fogalmaztam meg: nyolcvan kérdés foglalkoztatott Lányival kapcsolatban, ebből több mint húsz kötődik Szabadkához. Egy pályázatnak köszönhetően öt év múlva most azért tértem vissza, hogy válaszokat kapjak. Egy hónapra jöttem Szabadkára, a küldetésem az volt, hogy összegyűjtsem a közgyűjteményekben található Lányival kapcsolatos dokumentációkat, cikkeket, kottákat, felkeressem az egyesületet és a zeneiskolát is.
Miért épp Lányira fókuszált?
– Felkeltette az érdeklődésemet. Miután elkezdtem kutatni, olvasni az életéről és a munkásságáról, egyre jobban beleástam magamat és mind több kérdés fogalmazódott meg bennem. Szerettem volna a száraz tények mögé látni.
Elégedett a kutatás eredményével?
– Nem maradéktalanul, de mondjuk 17-18 kérdést sikerült megválaszolni, és végül is ez jó eredmény. Fontosnak tartom elmondani, hogy a levéltárban, a könyvtárban, a múzeumban, a zeneiskolában, az egyesületben, mindenki nagyon segítőkész és készséges volt. Egyebek közt Pekár Tibor hegedűművész, zenetörténész is segítségemre sietett, a szabadkai Zeneiskolában pedig Barlai Edit igazgatónak köszönve egy zenetörténetórát is tarthattam a diákoknak Lányiról és a kutatásról. Ennek nagyon megörültem.
Mi történik ezek után az eredményekkel?
– Egy beszámolóban összegződik, amit majd Budapesten elbírálnak. Készül tehát pályázati beszámoló és tanulmány is, amely foglalkozik a Lányi-kultusszal, az utóéletéről, hogy mi minden történik Szabadkán, ami Lányi nevéhez köthető.
Mondhatjuk, hogy Lányi kimeríthetetlen téma?
– Teljes mértékben, hiszen mindig akadnak új információk. Egy segítőm által így bukkantam egy adatra, amely szerint a mostani előtt korábban egy másik utca viselte Lányi nevét Szabadkán.
Hogyan ítéli meg, Miskolchoz képest Szabadkán mennyire él a Lányi-kultusz?
– Szabadkán utca és egyesület is viseli a nevét, a temetőben pedig a sírhelye található. Miskolcon csak utca viseli a nevét és a Zenepalotában található a Kara Mihály szobrászművész által készített portrémásolat, amely Lányi-sírján és a zeneiskola bejáratánál is látható. Ha össze kellene hasonlítani Miskolcot, vagy akár Egert és Szabadkát, szerintem utóbbiban él leginkább a Lányi-kultusz.
Ha adódna rá lehetőség, hol folytatódna a Lányi-kutatás?
– Kolozsváron és Máramarosszigeten. Vágyaim közt szerepel eljutni azokba a nyugat-európai városokba is, ahol Lányi megfordult, Bécsbe, Lipcsébe, de akár Stockholmba is. Rengeteg helyen járt, több mint tíz európai városban, ahol bolygóhollandiként kereste a helyét. Legjobb lenne időrendi sorrendben elindulni és kutatni a levéltárakat, megőriztek-e róla valamit. Mindez persze csakis az idő és pénzügyek függvényében jöhetne létre.
Egy hónapig Szabadkán tartózkodott. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott? Hogyan érezte magát a városunkban?
– Az emberek csaknem mindenütt rendesek voltak velem. Legtöbb helyen beszéltek magyarul, ahol pedig nem, ott akadt tolmácsom. Ami feltűnt, hogy a városban sokan sportolnak és sok a kerékpáros. Lazításként én is kocogtam vagy csak sétálgattam a Sétaerdőben. Nem volt semmi gond, úgy éltem, mint a helyiek. Burekot ettem és már azt is sikerült megtapasztalnom, hol és mit érdemes vásárolni.
