Állóhely is alig akadt a belgrádi Collegium Hungaricum első emeleti termében, Sava Babić író, esszéista és műfordító irodalmi emlékestjén, akkora érdeklődés övezte a Magyar civilizáció elnevezésű rendezvényt, amely megnevezést Sava Babić azonos című, szerb nyelven megjelent művéből kölcsönözték. A szerző a könyvet Márai Sándor-idézettel indítja: „A magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád ugor változatához tartozik, és ezt a nyelvet három néptörzs beszéli: a magyar, az osztják és vogul.” Majd így folytatja: „De ha megvizsgáljuk a magyar és a nyelvi rokonai közötti összekötő elemeket, mindig újra felrémlik milyen titokzatos tünemény a magyar nyelv és irodalom. Mert lehet, hogy van vogul és osztják népköltészet, vannak epikus hagyományok, mesék. De bizonyos, hogy nincs vogul Jókai, sem osztják Arany János…” És néhány oldallal később hozzáteszi, hogy a magyar nyelv különböző behatásoknak volt kitéve a történelem folyamán, más népekkel éltek együtt a magyarok, különböző befolyásoltság alatt álltak, sőt hatalmi elnyomásnak, a török, a német nyelv ráhatásának voltak kitéve, ennek ellenére a magyar nyelv rendületlenül fejlődött tovább, megújult, erősödött és mind a mai napig sokasodott, fennmaradt. Ezt a gondolatmenetet idézve Dezső János, a Collegium Hungaricum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, mondván, a magyar kultúrát nem határok között kell érteni, hiszen a kultúra nem ismeri és nem is tiszteli a határokat, folyamatosan utazik, tovább lép, bővül, gyarapodik. Magyarok 500 évvel ezelőtt is éltek a határon kívül, amit a kultúra és a nyelv javára és gyarapítására tudtak fordítani, ez derült ki Sava Babić könyvéből, ami tulajdonképpen nem más, mint a magyar kultúra csodálata, a magyar civilizáció dicsérete egy kötetbe fogva. Ezt köszönte meg a szerzőre emlékezve Petar Arbutina, Sava Babić életmű-sorozatának kiadója. Meglátása szerint Babić ablakot nyitott, hogy a magyar civilizáció szabadon ki és be áramolhasson rajta, utat tört, hogy a magyar kultúra eljusson a szerb nyelvterületre, és befogadásra is találjon. Sava Babić nagyon bölcsen Hamvas Béla prizmáján keresztül szemlélve mutatta be a magyar civilizációt.
Az est vendége volt Cserép László, a balatonfüredi Hamvas Béla Asztaltársaság titkára, aki miután régi ismerősként üdvözölte az első sorban ülő özvegyet Ljiljana asszonyt, visszaemlékezett, hogy 1999 tavaszán, amikor Belgrádban bombák hullottak, Babić ott dolgozott náluk a fordítóházban, s Hamvas Béla születésnapján hársfát ültettek el az író emlékére. A következő évben egy új szokást honosítottak meg, a sarjadzó fánál Hamvas Fák című esszéjét olvasták fel, s teszik ezt minden évben azóta is, de mindig más nyelven. Idén, mint hallottuk, lengyelül fog elhangzani az esszé. Sava Babić emlékére az elhalálozása után egy padot is állítottak, és két évvel ezelőtt pedig Sava Babić-díjat hoztak létre. Az esten Ispánovics Csapó Julianna, az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára két nyelven felolvasta munkáját Sava Babić könyvéről.
Az est zenei programjában Bartók Román népi táncok művét adta elő Dunja Kalamir hegedűn és Uki Ovaskainen zongorán, a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Hungarológiai Tanszékének három hallgatója részleteket olvasott fel Sava Babić Magyar civilizáció című művéből, majd Dezső János bejelentette, hogy Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke ajándékot küldött az irodalmi est iránt érdeklődőknek, s miután Perpauer Attila, az MNT kulturális bizottságának az elnöke virágcsokrot nyújtott át az özvegynek, a résztvevők ajándékba kapták Sava Babić Mađarska civilizacija című, tetszetős borítójú, 2009-ben második kiadásban megjelent szerb nyelvű kötetét. Az est házigazdája arról tájékoztatta a közönséget, hogy – az MNT támogatásával – a Magyar civilizáció című mű hamarosan magyar fordításban is megjelenik, amelynek szerinte az lenne a legkézenfekvőbb alcíme, hogy Egy szerb értelmiségi szemével. A rendezvény végén a jó hangulatról Slobodan Jović borszakértő gondoskodott, aki bordalokat énekelt magyar és szerb nyelven.
