Lovas Ildikó Rózsaketrec című új regényének szabadkai bemutatója a Kosztolányi színház zsúfolásig megtelt termében zajlott kedden este. A könyv a Forum Könyvkiadó gondozásában nemrég jelent meg. A szerzővel és a könyv vizuális megtervezőjével, Blaskó Árpáddal, Brenner János, a kötet szerkesztője beszélgetett, körüljárva a regény mély rétegeit. Ahogyan azt hallhattuk, a könyvben szereplő elbeszélések történetei időben többgenerációs múltra néznek vissza, térben viszont alapvetően Szabadkához és a környező településekhez, tanyákhoz kötődnek.
– Nem kell feltétlenül bejárnunk a világot ahhoz, hogy felfedezéseket tegyünk önmagunkkal kapcsolatban. Nem szükséges épp mindent látni és mindent megtapasztalni, attól nem leszünk sem okosabbak, sem butábbak, sem bölcsebbek, a lényeg az, hogyan nézünk és mit látunk. Úgy döntöttem, hogy ezekben a szövegekben ezt fejtem fel, történeteket a kisradanováci tanyák vidékéről, eljutva Kelebiáig, Szegedig, Nemesmiliticsig. Végül is ez nem annyira szűk terület – hallottuk Lovas Ildikótól, aki kitért a könyvben szereplő családi fotókra is.
– Ezek valóban a családunk fotói és a nagyanyám őrizte nagyon sokáig. Valójában eszem ágában sem volt illusztrálni ezekkel a fotókkal bármit is. Ebben nem hiszek. A fotók egy önálló műfajt képviselnek, viszont egy-egy fénykép képes belül megmozdítani valamit. Nem csupán azt, hogy az embernek elszabaduljon a fantáziája és bármit kitaláljon. Nem gondolom azt, hogy ezek a fotók bármit erősítenek, azt sem, hogy gyengítenek, de amit el akarok mondani, ki szeretnék fejezni, ahhoz jó lehetőséget adnak. Remek fotók léteznek. Régen az embereknek külön eseményt jelentett a fényképezkedés. Nem csak egy röpke pillanat volt, mint manapság. A múltban a fényképezkedésre az emberek gondosan készültek és annak jelentősége volt – mondta Lovas Ildikó.
