Dr. Érfalvy Lívia előadását tartja
A Kosztolányi Napok a tavasz, a megújulás köszöntője is, és ahogyan egyszer a tanácskozásunk egyik vendége mondta, ezen a szép napon Szabadka a magyar irodalom fővárosává válik. Bár az idei rendezvény szerényebb, befelé fordultunk, a négy fal közé, a könyvtár falai közé került az idei rendezvény, ez mégsem baj, hiszen Kosztolányiról, a Kosztolányi-kötetekről beszélni a könyvtár méltó hely, e kötetek polcról való leemelésében pedig segíthetünk mi, könyvtárosok – hallottuk Bognár Irén főkönyvtárostól az idei Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok megnyitóján a szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében.
A délelőtti konferencia során három előadást hallhattunk. Dr. Érfalvy Lívia Kosztolányi verstükörben című előadásában olyan kérdésekre igyekezett választ keresni, hogy milyen tényezők határozzák meg Kosztolányi-képünket, Kosztolányi-olvasatainkat, a kortársakra hogyan hatott Kosztolányi, és egyáltalán: ki volt ez a varázsló?
– Az Aranysárkányt másképp olvassuk itt, Szabadkán, ahogyan másképp olvassuk Budapesten az Üllői-úti fák című verset. Az életrajzi tények hatással vannak a művekre, hiszen Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, újságíró, színikritikus, nyelvművelő és műkedvelő nyelvész is volt, de emellett férj, apa, szüleinek gyermeke is – hallottuk az előadótól, aki ezek után Kosztolányi Októberi táj című versét elemezte.
A Szegedről érkező Csizmadia Edit könyvtáros Kosztolányi és Szeged kapcsolatát mutatta be korabeli lapok cikkei és korabeli fényképek alapján. Kosztolányi-emlékek a Somogyi Könyvtárban című előadásából megtudtuk, hogy Kosztolányi több lapban is publikált, úgy mint a Szeged és Vidéke, a Délmagyarország és Csönd című lapokban, többször járt az alföldi városban irodalmi matinén is, 1917-ben az Irodalmi matiné című rendezvényen, majd 1923-ban a Juhász-matinén, amely a kor jelenetős irodalmi eseménye volt, a fiatal írónemzedék jelent meg ezen az eseményen.
Berényi Eszter, a Szabadkai Városi Könyvtár tájékoztató könyvtárosa Kosztolányi és az olvasás a könyvtárosi tapasztalat tükrében címmel tartott előadást, és arról számolt be, hogy miként zajlottak az eddigi Kosztolányi Napok, valamint hogy a diákokat Kosztolányi kapcsán milyen pályázatokkal, versenyfelhívásokkal szólították meg.
– Mit olvasnak Kosztolányitól a középiskolások? Elsősorban a házi olvasmányokat, az Édes Annát, az Aranysárkányt, a Pacsirtát és A szegény kisgyermek panaszait. Ám néhányan ezektől kedvet kapnak más Kosztolányi-művek elolvasására is, és akkor, ha megvan a fellángolás, nekünk, könyvtárosoknak ott kell lennünk, és szítani a tüzet, azaz könyveket kell adnunk a kezükbe – mondta Berényi Eszter.
Az előadásokat követően a Magyar Nemzeti Tanács, Szabadka város önkormányzata, a Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa képviselői és a három előadó megkoszorúzta a Kosztolányi-mellszobrot és a gimnazista Kosztolányit ábrázoló egész alakos szobrot, valamint a Svetozar Marković Gimnázium falán levő Kosztolányi-emléktáblát, eközben pedig a könyvtárban kezdetét vette a középiskolások számára szervezett műhelymunka, amely foglalkozás idén nem volt versenyjellegű. Papp Melinda, a műhelymunka szervezője elmondta, hat csapat vett részt ezen a műhelymunkán, mintegy 25 középiskolás diák, akik a Kosztolányi csodái című kiállítás és a 110 éve megjelent Négy fal között című kötet alapján kapták a kérdéseket, feladatokat. A műhelymunka a Kosztolányi csodái című kiállítás megtekintésével kezdődött, amely kiállítás szerzői Lovas Ildikó és Hicsik Dóra, s amely kiállítás kapcsán Hicsik Dóra olyan érdekes anekdotákat mesélt a jelenlevő tanulóknak, amely történetekről eddig még nem hallottak.
