Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, mennyire fontos egy-egy oktatási vagy kulturális intézmény számára a fiatalokkal való kapcsolatteremtés, és alkalmazásuk is a fennálló lehetőségek szerint. Nagy kár volna, ha a fennálló helyzetben a tanszék elveszítene egy, a fiatal szakemberek számára fenntartott munkahelyet. Fiatal szakemberek nélkül megkopik az intézmény arculata – ezt dr. Bányai János akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanár nyilatkozta, akit azért kérdeztünk meg a vihart kiváltott asszisztensválasztási üggyel kapcsolatban, mert évtizedeken keresztül az újvidéki Magyar Tanszék tanára és több megbízatási időszakban a tanszék vezetője volt.
Mennyire fontos egy vajdasági magyar csúcsintézmény számára a jól képzett, tehetséges fiatal szakemberek megőrzése? Mennyire fontos az építkezés szempontjából, hogy minél több fiatal kerüljön be egy intézménybe? Mennyit árt a fiatal vajdasági magyar értelmiségieknek, az intézménynek, hogy most az előállt helyzetben a pályázók közül senki se került munkaviszonyba a Magyar Tanszéken?
– Patócs László „jól képzett, tehetséges fiatal szakember”. Közelről ismerem a munkásságát, együtt vettünk részt néhány tudományos tanácskozáson, dolgozatai mindig nagy figyelmet keltettek, írásait olvastam, egy-két alkalommal bíráló bizottságokban dolgoztunk együtt, mindig volt véleménye, és meggyőzően érvelt mellette, sohasem követett valamilyen tekintélyt. Írásai alapos irodalomtudományi tájékozottságról, a kortárs magyar irodalom közeli ismeretéről tanúskodnak. Alapos tudományos felkészültsége, nem utolsósorban az, hogy közös hangot talált a vajdasági magyar irodalom és kultúra fiatal nemzedékével, mindenképpen azt bizonyítja, hogy Patócs László megfelel az egyetemi követelményeknek, szaktudása és pedagógiai felkészültsége alapján igazán meglepő, hogy nem választották meg egyetemi tanársegédnek. A tanszék veszített ezzel, a Választói Tanácson a bizottsági jelentés a szavazás során veszített, ami igazán ritkán fordul elő a karok életében. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, mennyire fontos egy-egy oktatási vagy kulturális intézmény számára a fiatalokkal való kapcsolatteremtés, és alkalmazásuk is a fennálló lehetőségek szerint. Nagy kár volna, ha a fennálló helyzetben a tanszék elveszítene egy, a fiatal szakemberek számára fenntartott munkahelyet. Fiatal szakemberek nélkül megkopik az intézmény arculata. A Patócs László mellett kiálló irodalmárok, irodalomtörténészek az ügy szakmai alapon történő újratárgyalását kérik. Mennyire fontos a döntésekkor – legyen szó egy egyetemi tanszékről vagy egy irodalmi díj odaítéléséről – az objektivitás, a szigorú szakmai szempontok érvényesülése? Ha ez hiányzik, hogyan hat az vissza a minőségre? Ezeket a kérdéseket Ön tanszékvezetőként hogyan oldotta meg?
– Az oktatásban, a kultúrában nélkülözhetetlen az úgynevezett objektív kritériumok fenntartása és alkalmazása. Egy-egy irodalmi díj, egy-egy színházi vagy könyvtárosi kitüntetés az egyéni teljesítmény elismerése, ezzel együtt a szakma megbecsülése is. Az irodalomtudomány sok területe tekinthető objektív mércével mérhetőnek, egy-egy versről vagy prózáról könnyen kiderül a silánysága, ugyanakkor előjönnek az értékei is, és ahhoz, hogy ebben a kérdésben dönteni lehessen, nélkülözhetetlen a szigorú szakmai szempontok érvényesítése. Amikor Patócs Lászlóval együtt dolgoztam egy-egy bíráló bizottságban, meggyőződhettem róla, hogy döntései, hozzászólásai során mindig szigorú szakmai szempontokat követett, még olyan területeken is, ahol döntő szerep jut a szubjektív véleménynek és hozzáállásnak. Az objektivitás nem lehet meg a szubjektum hozzájárulása nélkül, hiszen minden döntésünk, minden megnyilatkozásunk közben egyéniségünk szólal meg. Patócs László az objektivitást tisztelve mondta el minden alkalommal szubjektív meggyőződését. Az, hogy a Híd Kör-ös fiatalok körében vezető szerepe van, az, hogy nemzedéktársai odafigyelnek a véleményére, meg hogy hallgatnak a szavára, éppen azt bizonyítja, hogy mindenben szakmai jártassága és képzettsége alapján jár el. A kultúrában az értékteremtés hosszadalmas, szívós munka eredménye lehet csupán, és ha valaki éppen az értékteremtés műveleteiben vesz részt, ahogyan azt Patócs László teszi, akkor minden elismerés kijár neki. Egy tanszéki tanársegédi munkakör mindenképpen.
Távolra kerültem a tanszéktől, amióta nyugállományba vonultam, valamennyire távol is tartom magam a tanszéktől, mert nem illő beleszólni az újabb és új vezetés munkájába, nyilván nem is nagyon tartanak rá igényt a megváltozott oktatási és tudományügyi feltételek meg elvárások között. Most sem a tanszék életébe szóltam bele, csak egy fiatal, tehetséges szakember munkásságát méltattam.
