Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában hétfőn este Mihályi Czobor (Fekete J. József) Angyalok rozettája című prózakötetét ülték körül a zEtna szerzői az internetes irodalmi folyóirat és könyvkiadó által elindított Beszélgetések a vulkán alatt elnevezésű rendezvénysorozata keretében. Fekete J. Józseffel, napilapunk zombori munkatársával, József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a Magyar Akadémia Irodalmi Tagozatának a tagjával Szajkó István festőművész társaságában Beszédes István, Draginja Ramadanski, Sinkovits Péter és Szögi Csaba beszélgetett aktuális könyvéről, s a szerző irodalmi identitásairól, ugyanis ahogyan Beszédes István a beszélgetés elején fogalmazott, a szerző akár még két külön szerzőként is a zentai irodalomkedvelők körében ülhetne: Fekete J. Józsefként, aki irodalomtörténeti jelentőségű könyveket ír, és akadémikus, ugyanakkor van egy bonyolult nyelvezettel, s nagyon nagy olvasottsággal bíró, és a könyvét forgatóktól is nagy olvasottságot igénylő Nettitia K. Froese, elnevezésű bonyolult személyiség is, aki valahol egy kritikusból lépett ki, s vált önkritikussá.
Fekete J. József Beszédes eszmefuttatására reagálva többek között elmondta, hogy amennyiben nincs a Zetna és Beszédes, talán soha sem írt volna prózát. Az Új Symposionnál ugyan voltak apró próbálkozásai, de végül az irodalomtörténet és az irodalomkritika másik irányba vitte őt. Azonban néhány évvel ezelőtt a zentai költő felkérte őt, hogy a zEtna számára írja le azt, amit az ablakából lát, s erről megírta a saját kis történetét, majd pedig két könyv is született ebből. Mihályi Czobor személyiségét pedig úgyszintén az internetes folyóirat keltette életre, amikor is arra kérték fel, hogy Boško Krstić, szabadkai újságíróval együtt írjanak négykezeseket, s így kapcsolatba került Szabadka és Zombor, s elindított egy folyamatot, amely éveken keresztül tartott, s végül is ez a prózakötet lett a végeredménye. A szerző beszélt arról is, hogy miért Szajkó István festményeivel illusztrálták a kiadványt, s elmondta, hogy Netitia K. Froese egyik szövege Szajkónak egy kerékpárt ábrázoló festménye láttán született, most viszont a könyvbe belekerült prózák voltak István festményeinek az ihletői, amiből nemcsak egy gyönyörű kiadvány készült, hanem egy gyönyörű képsorozat is.
