Az Író Cimborák alkotóköre szervezésében 17 ország 37 illusztrátora és több tucat kortárs magyar szerző fogott össze egy közös műhelymunka erejéig. Az elkészült mesés-rajzos alkotások május elseje óta olvashatók, napi frissüléssel, az Író Cimborák weboldalán, illetve a különböző idegen nyelvekre készített fordításuk a Cuentos de Pukka oldalon. Simon Réka Zsuzsanna fő szervezőt e „mesés összefogás” kulisszatitkairól, illetve az elkészült alkotásokból szervezett különleges kiállításról faggattam.
1. Hét határon Nemzetközi Meseprojekt – megálmodója és többedmagaddal megvalósítója is vagy ennek az izgalmasan hangzó kezdeményezésnek. Milyen út vezetett az álomtól a megvalósításig?
Hazudnék, ha azt mondanám könnyű és rövid, de a végeredményt látva, nagyon örülök, hogy sikerült ennyi lelkes, remek embert összehozni. Tavaly decemberben született meg bennem a meseprojekt ötlete. Megkérdeztem az Író Cimborák csapatát, hogy lenn-e kedvük egy ilyesfajta együttműködéshez. Mivel igent mondtak, összeírtam egy külföldi illusztrátorokból álló listát, és elkezdtem leveleket írni a számukra. Elmeséltem az ötletemet, és arra kértem őket, küldjenek illusztrációkat, és ezekhez az illusztrációkhoz, mi, írócimborák, meséket írtunk.
2. A mesék és rajzok egymásra találásával korántsem ért véget a történet. Mi módon lépnek az alkotások közönség elé?
Az Író Cimborák csapata a beérkezett anyagból kiállítást szervez június 11-22-e között a budapesti, Blaha Lujza téri MÜSZI-ben (Művelődési szint). A kiállítás ideje alatt az Író Cimborák csapat izgalmas programokkal, könyvbemutatókkal várja a gyerekeket.
3. Párnák, zsámolyok, tornamatracok, kötelek, raklapok – efféle dolgokat gyűjtöttetek az installációhoz. Milyennek képzeljük el ezt a különleges kiállítást?
Erre a kérdésre Takács Eszter, a kiállítás vizuális tervezője tudna bővebben válaszolni, de a megnyitó előtt szerintem nem árulna el sokat. A rendezvény plakátjából annyi mindenesetre kiderül, hogy interaktív játék lesz ez a kiállítás, ugyanis térbeli könyvvé állnak össze az alkotások, és a MÜSZI mesebeli kalandparkká változik. El kell jönni, és meg kell nézni, milyen is lesz.
4. Spanyolország, Magyarország, Erdély között ingázol. Magyar, spanyol, katalán, dél-amerikai gyermekkönyv-írókkal és -illusztrátorokkal készítesz interjúkat. Három nyelven írsz gyerekkönyv-ajánlókat. Valójában te magad is egy nemzetközi meseprojekt vagy. Vagy legalább is nemzetközi mesekönyv-szakértő. Hogyan látod, a magyar mesekönyvek mennyiben térnek el a külföldiektől? Miben számítanak egyedinek?
A magyar gyerekkönyvpiac az utóbbi időben sokat változott. A magyar gyerekkönyvkiadók egyre izgalmasabb, színesebb, merészebb gyerekkönyveket tárnak a nagyközönség elé, és ezt öröm megtapasztalni. Az irány határozottan jó, de sok minden lenne még, amit külföldről jó lenne meghonosítani. Hogy miben egyediek? Abban, hogy a magyar kultúrkörhöz kapcsolódnak, hogy magyarul íródnak.
5. Aki mesék között tölti a mindennapjait, maga is kedvet kap a meseíráshoz. Legújabb, az Ahány király, annyi mese című kötetedben hóbortos királyokról írtál. Véleményed szerint a mai mesekönyv-divat mennyiben kötődik a (magyar) mesehagyományokhoz? A mai gyerekek szeretnek még sárkányos, királyos, szegénylegényes meséket olvasni?
Nem tudom, milyen a mai mesekönyv-divat, ha van ilyen divat. Ha azok, akik írnak, valamiféle divatot követve írnának, az elég nagy baj lenne. Azt viszont tudom, hogy sok kortárs gyermekirodalmi alkotó vissza-visszatér a magyar mesehagyományokhoz, abból vagy arra épít. Hiszem, hogy a gyerekek mindig szeretni fogják a királyos, sárkányos, szegénylegényes meséket, ha ezekben a mesékben megoldást találnak az őket foglalkoztató problémákra, ha ezek a mesék kapaszkodók lehetnek a mai kor gyermeke számára, ha humorral telik, ha fordulatosak, izgalmasak.
6. Több földrész és több kultúrkör alkotóit hoztad most össze egy közös, örömalkotás erejéig. Az elkészült munkák tükrében hogyan látod, a különbözőségek ellenére egymásra tudtak hangolódni az alkotók?
Mindig is hittem a különböző kulturális háttér, a sokszínűség, a többnyelvűség erejében. Leírhatatlan azt megtapasztalni, hogy ennyire különböző kultúrájú, nyelvű alkotók mennyire egymásra tudnak hangolódni, úgy, hogy sosem hallottak egymásról, sosem kerültek korábban kapcsolatba.
7. A kiállítást seregnyi kísérőprogram köríti, amelyek mind gyerekközpontúak. Véleményed szerint a gyermekirodalom népszerűsítésében mekkora szerepük van a gyerekkönyv-íróknak, azon túl, hogy megalkotnak egy-egy könyvet?
A gyerekkönyv-írók akkor tudják kellőképpen népszerűsíteni a gyermekirodalmat, ha erre lehetőséget kapnak. Ha meghívják őket könyvtárakba, iskolákba, ha módjuk van gyerekekkel találkozni, gyerekprogramokat szervezni. Egyedül, íróként, egy íróasztal mögött ülve nem lehet semmit sem népszerűsíteni. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy a gyerekkönyv-írók szívvel-lélekkel népszerűsítenek, ha erre módjuk és lehetőségük adódik.
(Az írás a Jó Pajtásban jelent meg.)
