A vajdasági magyar mozgókép napja (október 13.) alkalmából Zentán az Alkotóházban és Szabadkán a Lifka Sándor Art Moziban a Kárpát-medencei magyar filmkészítők mutatkoztak be a nézőknek. A négynapos rendezvény meghívott vendégei találkoztak a vajdasági filmkészítőkkel, és betekintést nyertek a filmműhelyek munkájába. A filmvetítéseken erdélyi és vajdasági animációs és dokumentumfilmeket, valamint kisfilmeket láthatott a közönség. Ez alkalommal főleg a fiatalok kaptak főszerepet, akik új meglátásokat, friss ötleteket hoztak alkotásaikkal.
BUDAPEST ÉS BUKAREST KÖZÖTT
Első nap erdélyi magyar alkotók filmjeit mutatták be, és néhányuk személyesen is megjelent. Így nyílt alkalom arra, hogy elmeséljék, milyennek látják az erdélyi magyar filmkészítést, és milyen módon próbálnak ezen a területen érvényesülni.
Az alkotók a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről érkeztek. Bálint Ibolya férje mellett kóstolt bele a dokumentumfilm-készítésbe, volt ötlete, és megvalósította. Most egy játékfilmen gondolkodik, amely kis részekből alakulna naggyá. Ez lesz az első próbálkozása fikciós történettel. A rendezvényen az Apró örömök című dokumentumfilmjét vetítették.
Tóth Orsolya gyártásvezető, de operatőri szakon végzett. Kezdetnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre hívta fel a figyelmet.
– Eddig évfolyamonként 20 diákot vettek fel egyetemünkre, négyéves volt a képzés, de most háromra váltott, és 25-en iratkozhatnak be. Két szakon lehet tanulni, operatőrin és rendezőin. Emellett sok filmműhely működik. Ezt most azért lényeges tudni, mert akkreditálták a szakokat, és akár Vajdaságból is lehet jelentkezni – mondta, majd rátért arra, hogy az erdélyi magyar filmes fiataloknak milyen buktatókkal kell megküzdeniük, és hogyan próbálnak megoldásokat találni.
– Nem könnyű a helyzet, mert egyforma távolságra vagyunk Budapesttől és Bukaresttől. Ez a támogatásokban is érződik. Bukaresten (!) nehezebben pályázhatunk, mert ott szigorúbbak a kritériumok. Budapesten több a lehetőség, a 35 mm-es filmjeinket is oda küldjük feldolgozásra, de ott jobban érvényesülnek a magyarországiak. Ennek ellenére mégis évente készülnek nálunk filmek. Lehetőségek tehát vannak, csak az anyagiak előteremtése nagyon nehéz. Nem adjuk fel, próbálkozunk mindenfélékkel. Végzős diákok révén létrehoztunk egy céget, amely egyfajta adatbázisként működik. Tartalmazza az erdélyi magyar színészek adatait, forgatási helyszínek leírásait, amely segítség lehet rendezőknek és egyéb filmeseknek, akik Erdélyben szeretnének forgatni, mert még feltérképezetlen területnek számít. Ha kell, szakmabeliekkel is tudunk szolgálni, akik segíthetnek akár az utómunkálatokban is, habár az előkészítésre helyezzük a hangsúlyt. A cél, hogy létrehozzunk egy erdélyi magyar filmszövetséget, amely összefogná a sok kis műhelyt, és képviselné az érdekeiket. Ez fontos lenne, mivel filmjeink egyre több díjat kapnak, például az itt bemutatott, Felmér Cecília által készített Kakukk is. Egyik filmünk még Argentínába is eljutott – tudtuk meg Orsolyától.
A rendezvényen több rövid- és animációs filmet láthattunk: Lakatos Róbert Ördögtérgye című alkotását, Felmér Cecília Lúciáját, az Örkény-egyperceseket és a Kakukkot is. Az utóbbi vágója Dunai László volt, aki szintén az EMTE-n végzett rendezői szakon, és elmondta, hogy a legnagyobb kihívás egy tipikusan téli jelenet leforgatása volt.
– Sajnos nem volt hó, így ezt hungarocellel oldották meg, amit apróra felmorzsoltak. Nagyon jól sikerült, szinte senki nem veszi észre a „csalást” – mesélte, majd hozzátette, hogy először dolgozott vágóként filmen. – Két szak működik az egyetemen, így a helyzet hozza, hogy más filmes területen is megmutatkozunk. Ez ugyanis nem Amerika…
VAJDASÁGI LEHETŐSÉGEK
Másnap hazai terepről származó alkotásokat láthattunk, egyebek között Csubrilo Zoltán Gettó sor című dokumentumfilmjét is. A rendező arra adott választ, hogy Vajdaságban mi a helyzet a filmkészítés terén, és miért készül több dokumentum-, mint játékfilm.
– A vajdasági dokumentumfilmek készítésére 80 százalékkal kevesebb a pénz, mint például Magyarországon. Anyagiak terén a Szülőföld Alapra és a Szekeres László Alapítványra támaszkodhatunk. A helyzet nem kilátástalan, de nagyon nehéz olyan alkotásokat készíteni, amelyek a külföldi fesztiválok döntőjébe juttatják a filmeket. A játékfilm készítése jóval költségesebb, és több év kell hozzá. Sokkal fontosabb feladatomnak érzem, hogy a jelenünket dokumentáljam, és korlenyomatot készítsek, ami maradandó lesz a következő generáció számára is. Játékfilmre anyagi támogatást szinte lehetetlen kapni. Habár kisjátékfilmekben már rész vettem mint operatőr, a játékfilm készítése bizonyára új kihívásokat jelentene – mondta a rendező, akinek filmjei sok külföldi fesztiválon szerepeltek.
– Filmjeim jóval nagyobb figyelmet kapnak határon túl, mint itt Vajdaságban. Több külföldi televízió is szerződött már filmjeim sugárzására (Cape Town TV – Dél-afriki Köztársaság, németországi, romániai televíziók stb.). Szerintem a vajdasági tévécsatornáknak kötelességük lenne levetíteni a helybeli alkotók filmjeit, és időnként műsorra tűzni – szögezte le Csubrilo Zoltán.
Némely fiatalnál egyértelműen látszik, hogy mivel szeret foglalkozni és melyik útvonalon érdemes haladnia. Minden bizonnyal Kovács Ákos is közéjük tartozik, hiszen filmes tevékenysége már a középiskolában is figyelemre méltó volt. A rendezvényen a Függőség című kisfilmjét és az Egyperces történet c. filmetűdjét láthattuk. A leendő filmeseknek ugyanazt a receptet ajánlja, ami neki is bejött.
– Szerintem azoknak a fiataloknak, akik művészetekkel szeretnének foglalkozni, a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén a helyük, mert ott több műfajban megmutathatják, mit tudnak, egyebek között a filmezésben is. Engem is ott értek az első sikerek, amiken felbátorodva addig jutottam, hogy most operatőr szakon tanulok Budapesten. Teljesen mindegy, hogy milyen felszerelése van az embernek, mert a végtermék a fontos. A KMV-n többen is megnézik a filmet, a hozzászólások és a zsűri véleménye pedig lendületet adhat. Természetesen nagy segítség, ha van jó felszerelés, ez a minőség szempontjából számít, de egy jó ötlet anélkül is megvalósítható. Manapság filmet már mobiltelefonnal is össze lehet hozni. Nemrég mozifilmet készítettek ilyen módon, amit mozivásznon vetítettek le, és jó volt – mesélte Ákos. Azt is elmondta, ő hogyan kezdett filmezéssel foglalkozni és miben látja a lényeget: – Sok filmet néztem, és autodidakta módon jöttem bele. Valójában Baráth Attila barátommal működtünk együtt. Mázlim volt azzal is, hogy anyám munkája révén kölcsönkaptam egy kamerát. Az első filmet a KMV-n mutattuk be, de később más pályázatokra is elküldtük. Szerintem jó az, ha nem zuhanunk bele saját világunkba, és minél többfelé bemutatjuk a filmünket, családnak, barátoknak, tanároknak, valamint szakmabelieknek, ha van rá mód. Egy amatőrnek minden lehetőséget érdemes kihasználni, hogy profivá váljon. Mindenkinek van otthon valamilyen filmfelvevő gépe, például a mobiltelefonja. Az internet is nagy segítség, sok minden megtanulhatunk így a filmkészítésről, a vágásról stb. Fontos a jó ötlet. Nagy filmesek is vallanak erről. Quentin Tarantino egyszer bevallotta, hogy néha amatőröktől „lop”, mert eredeti ötleteik vannak, amiket nem fertőztek meg produceri és egyéb nyomások. Ilyen szempontból amatőrnek lenni jobb. Persze fontos kérdés az is, hogy honnan szerzünk pénzt a film elkészítésére. A lényeg azonban a bemutatási lehetőség, eljutni a nézőkhöz. Érdemes a helyi tévékhez fordulni, amelyek KMV-s filmeket is bemutatnak, megpróbálni pályázni, és nem árt bekerülni egy filmes körbe, mert így alkalom nyílik eljutni különféle rendezvényekre. A másik megoldás az internet, ahol rengeteg ember megnézi. Itt ugyan elmarad a vállveregetés, de ez is egy lehetőség.
(A többnapos rendezvényt a Magyar Nemzeti Tanács fővédnökségével szervezték meg, programját Siflis Zoltán filmrendező állította össze. Társszervezők a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a vajdasági filmműhelyek voltak.)
