„Mert mi egyéb hajtotta a népet öltözködésre, díszelgésre, mint a szépnek vágya, az éhe, az a vágy, hogy már megjelenésében is önmagának és embertársainak gyönyörűséget szerezzen. Ezt tette következetesen századokon át, ellenére saját anyagi helyzetének, sőt nyomorúságának, mert a legszegényebb sem érte be soha a ruha puszta célszerűségével.” (Kodály Zoltán)
A gyöngykezű lány – Torjai Zita Katalin (Fotó: Fehér Rózsa)
2000 szeptemberében, épp a rendszerváltás idején került Törökbecsére Torjai Zita Katalin, Kézdivásárhelyről jött ide férjhez. Kézművességgel már otthon is foglalkozott, faragott, bútort festett, később pedig elkezdett gyöngyöt fűzni: először magának, aztán eljegyzésre, kicsengetésre, ajándékba. „Már itt kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni – ez lett a hobbim, a munkám. Aztán a sors úgy hozta, hogy itt ragadtam: úgy gondoltuk, könnyebben fogok én alkalmazkodni itt, mint a párom ott. Azt mondják, sikerült…”
Zita közben elkezdte a lószőrékszer-készítést meg a tojásírást, de varr gobelint és csinál frivolcsipkét is. „Pásztorfaragást is végzek, késsel – kicsipkézem azt a szegény fát, így mondják.” Csodaszép mintába faragott zsebtükröt, kicsipkézett szalvétatartót mutat: „így”.
„A gyöngyfűzés hozzátartozik a hagyományainkhoz: már az őskorban is felfűztek három fabogyót – az ember mindig szerette díszíteni, ékesíteni magát, ezt akkoriban csonttal, fával oldotta meg.” Arról mesél, hogy vannak hagyományos gyöngyök, ékszerek: a kalotaszegiek a ruháikat, a pártát televarrták gyönggyel, de a magyar népviseletek közül a sárközi az egyik legdíszesebb, a legdrágább anyagokból készül, és fontos kiegészítője a gyöngy. A Sárközben a nők viselete koruk és családi állapotuk szerint annyira különbözött, hogy viselőjének helyzetét is könnyű volt belőle kikövetkeztetni. A színek használatát a kor szabta meg, például a legszínesebb öltözetet a fiatal lányok viselték, míg az idősebbeknél évről évre elmaradt egy-egy szín, a fejviselet pedig különböző családi állapotra utalt. Az apró, úgynevezett kásagyöngyből fűzték a lányok, asszonyok a nyakbadobót, nyaksit, csafringot, szorítkót. „A Sárközben használt minták kötöttek, hagyományos viselethez használják, nekem ez nem annyira jött be – túl széles és színes, a mai öltözködéshez nem passzol. Én inkább olyan egyedi tervezésű, saját mintákat követek, amelyeket bárhova fel lehet venni.”
A színes gyöngyökből ezer dolog születhet: például nyakék
Zita drága, minőségi anyagokkal, kalibrált üveggyöngyökkel dolgozik – Magyarországról szerzi be őket –, az egyenletes kidolgozás ugyanis finom alapanyagokat követel meg. De gyöngyféléből is tengernyi van.
Típus szerint létezik például csiszolt gyöngy, fazettázott gyöngy, kásagyöngy, lámpagyöngy, mákszemgyöngy, szalmagyöngy, a felületük szerint beszélhetünk szivárványos vagy irizáló, lüszteres, matt, metál, opálos vagy jeges, selyemfényű, telt színű, átlátszó vagy áttetsző, színes közepű, gyöngyházfényű gyöngyről…
„Mi kell a gyöngyfűzéshez? Akarat – ez a legfontosabb. Kell hozzá még persze anyag és valaki, aki megmutatja, hogyan kell csinálni. No, nekem ilyen nem volt: vettem gyöngyöt, elvágtam és újrafűztem, meg egy táncházban mutatott valaki néhány fogást… 15 éve még irodalma sem volt ennek, és az internet sem segített. Ma már sokkal könnyebb, én is tanítok már táborokban, egyesületekben.”
Zita nem mintakövető: a fejében születik meg az ékszer, ami menet közben persze sokszor változik. Az is előfordul, hogy egy ezüst vagy arany ékszer szüli meg az ötletet, de soha nem másol, hanem továbbgondol, gyöngyben. A tervezés, alkotás öröme izgatja, és az, hogy a szép, színes gyöngyökből ezer dolog születhet: nyaklánc, karkötő, fülbevaló, csat, öv, kulcstartó, virágdísz, légies frivolitás, gyöngyös tojás kosárkával – gyűjteménnyi gyűlt össze olyanokból, amelyektől nem tudott megválni. Zita kézművesvásárokon, erdélyi menyasszonyi szalonoknak árul, és megrendelésre is dolgozik.
üveggyöngyökből fűzött különleges, egyedi ékszer
Gyöngyből csipke, virág és tojás is készülhez
Ügyes mozdulatokkal pillanatok alatt szaporodik a minta
„Azt szoktam mondani a megrendelőimnek: meséld el, mit szeretnél! Milyen a ruhád, milyen színű?Egy kicsit pszichológia is ez: ha ránézel valakire, el kell tudni képzelni, mi állna jól a személyiségéhez és az adottságaihoz.” Zita maga ékszereinek a legjobb reklámhordozója, nyakláncait – a piacot kivéve – mindig hordja: csak úgy vonzzák a kíváncsi, érdeklődő tekinteteket. Vannak kedvencei is, most épp egy féldrágakővel díszített medálos a favorit. Ékszereinek szépségéről „papírja” is van: a MIRK nagymesteri és nívódíja is azt tanúsítja, a kézdivásárhelyi gyöngykezű lány mesterien-művészien fűzi a parányi gömböcskéket.
CSAFRING
Közeli rokona a bojtnak a sárközi csafring. Ez is selyemszálból kötött, nemegyszer horgolt, a bojtnál kisebb dísz, amelyet korábban a paszományosok készítettek. A csafringot lány nem viselte, csak a gyermektelen fiatalasszony fűzte át zsinórját főkötője madzagházán és szorította vele össze és kötötte meg a tarkón. A csafring a háta közepéig ért viselőjének.
NÉPI ÉKSZEREK
A legszorosabb értelemben: anyaga és megmunkálása folytán értékes vagy legalábbis tetszetős, többnyire kisméretű dísztárgy, melyet az ember a testén visel. A magyar népi ékszerek fajtái, aszerint, hogy a test melyik részére erősítik: fülbevaló, gyűrű, karkötő, nyakék. Az ékszer ragyogásával, művészi hatásával kiemeli valamelyik testrészt, ünnepélyesebbé teszi viselője megjelenését, jelzi vagyoni helyzetét, társadalmi rangját és gyakran amulett- vagy gyógyító szerepet is tulajdonítanak neki. Mindezekkel a funkciókkal hangsúlyozottabban rendelkezik, mint a ruházat. Az ékszer az őskor óta minden népnél elterjedt. Szinte megelőzte, később pedig kiegészítette a ruházatot. Férfiak is, nők is folyamatosan viselnek ékszert napjainkig, változó intenzitással. A magyar nép 19–20. sz.-i ékszerei általában polgárosultabbak, mint a viselet, viszonylag kevés a régies, nem ipari előállítású ékszere. Csak gyermekek és néha pásztorok készítenek ékszert természetes anyagokból: növényi szár, termés, csiga, lószőr, szaru stb. Kész ipari elemekből helyi ízlés szerint házilag előállított ékszer több is van (pl. gyöngysor). A házi készítésű ékszereket inkább a régiesebb kultúrájú szláv, román, cigány nemzetiségek és főként délszláv szomszédaink kedvelik. Specialista pásztor és cigány rézművesek termékei viszont elterjedtek a magyarságnál az Alföldön és Erdélyben. (Magyar néprajzi lexikon)
