A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Soltis Lajosról tartott megemlékező estet, stílusosan, a róla elnevezett játszóhelyükön, a Soltis Lajos Stúdióban. A Szevasz, Lajos! című program kötetlenül, bensőséges hangulatban zajlott, aminek során barátai, ismerősei, munkatársai és egykori tanítványai meséltek történeteket, anekdotákat vele kapcsolatban. Jelen volt többek között Kovács Frigyes, Mezei Zoltán, Franyó Zsuzsanna, Vicsek Károly, Kartag Nándor, Siflis Zoltán, Brücker István, G. Erdélyi Hermina, Kálló Béla, Körmöci Petronella, Vukosavljev Iván, és még sorolhatnám azokat, akiknek volt mit elmesélniük a színészről.
Soltis Lajos - Lazukics Anna fotója (1998)
Soltis Lajos színész, rendező 1950-ben született Kavillón. A budapesti Színművészeti Akadémián végzett, de mégis hazatért, és a vajdasági színházi életet erősítette. Előbb a szabadkai Népszínházhoz szerződött, majd az Újvidéki Színház tagja lett, a Tanyaszínház megalapítását pedig az ő nevéhez is kötik. Nyaranta fiatalokkal járta a vajdasági tanyavilágot, de eldöcögtek horvátországi és szlovéniai szórványtelepülésekre, valamint Magyarországra is. Újvidéken színészmesterséget tanított, színházi szereplései mellett rendezőként is ismertük őt, filmekben játszott, és a média világában is megmártózott. Magyarországi útjai alkalmával kapcsolatba került az ottani amatőr színjátszással, és végül odaát telepedett le. Sokáig Veszprémben dolgozott, de fellépett a Merlin Színházban is, láthattuk filmekben és tévéjátékokban, amatőr rendezői tanfolyamokon tanított. Sitkén amatőr színjátszó társulatot hozott létre, amely a művész halála után Celldömölkre költözött, és színházukat róla nevezték el. Azóta is kétévente fesztivált tartanak az emlékére. Soltis Lajos 2000. november 22-én vesztette életét tragikus körülmények között, egy közlekedési balesetben. Haláláról a Soltis Lajos Színház honlapján a következő olvasható: „2000-ben, egy őszi éjjelen a színkör tagjai hazafelé tartottak Pécsről, a Merlin Színház előadásáról, ahol Soltis Lajos is fellépett, színésztársai mesterük játékára voltak kíváncsiak. Vétlenek voltak, azonban egy autó beléjük rohant, és a négy utasból hárman – Soltis Lajos, Fiegler Szabina és Kurucz László – életüket vesztették. Nagy Gábor, a társulat vezetője súlyos sérülésekkel élte túl a tragédiát.” A színész emlékét nemcsak Magyarországon őrzik, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata stúdiót nevezett el róla, az Újvidéki Színház pedig bérletet.
Soltis LAjos - Bora Vojnovic fotója (1986)
A megemlékezés alatt filmjeleneteket és interjúkat láthattunk. Soltis Lajos azonban leginkább a barátai, ismerősei emlékeiben, valamint hátrahagyott munkásságában él tovább. Kovács Frigyes talán a legrégebb óta ismerte a művészt, a halálával hátrahagyott űrt még mindig érzi. Franyó Zsuzsanna ugyancsak közel állt a színészóriáshoz. Elmondta, Soltis Lajos rendkívül különös színész volt, külsőleg energikus, robusztus alkatú, belül viszont kifinomult és érzékeny. Ez a kettősség küzdött benne, ez érződött a szerepein, és meghatározta a hétköznapjait is. Szerethető volt, amikor bohóckodott, és akkor is, amikor az ironikus oldalát mutatta. Értékes színművész volt. Strapabíró színésznövendékeket nevelt ki, szó szerint agyongyötörte őket, de ettől lettek edzettek, neki köszönhetően bírták a Tanyaszínház diktálta tempót is. Soltis Lajos szépen beszélő, jó hangú művész volt, aki nem tűrte a hamisságot és a habrinyáltságot (ahogyan ő mondta). A Franyó Zsuzsannával készített interjúból azt is megtudtuk, hogy a színész mindenhol ott volt, ahol vitatkozásra nyílt alkalom, és ahol el lehetett érni valamit, de utolsó beszélgetésük alkalmával inkább csalódott, lemondó és beletörődő lett…
A műsorban Pálfi Ervin, Bakos Árpád és a Juhász zenekar is fellépett. Eljátszották Soltis kedvenc nótáját, a Kimentem a hegyre címűt, továbbá a Csantavéri passióból az Ügyelni kell a birodalmat (Sziveri János verse). Felidéztük a szerepeit is, jeleneteket láthattunk Csehov Cseresznyéskertjéből és a Ványa bácsiból, valamint Örkény István Tóték című előadásából. Filmekben nyújtott alakításaiba is belekukkantottunk, a Fekete glóbuszból és a Fajkutyák idejéből néztünk részleteket.
Soltis Lajosra az egykori diákjai is emlékeztek. Emlékezetükben nagyon pörgő, alig alvó, szókimondó és a földi jókat nem megvető emberként él, aki néha baráti maflásokat osztogatott. Mindig tervezgetett. Állítólag nem volt maradéktalanul boldog Magyarországon, és tervezte, hogy visszajön a Vajdaságba.
(Fotó: Az Újvidéki Színház archívumából, Szomorú vasárnap – Izelle Károly, Biszák Júlia, Soltis Lajos és Gálfy László (rendező: Soltis Lajos)
A nyolcvanas években Gerold László készített vele televíziós interjút, amelyben Soltis Lajos színészi hitvallásáról valahogy így fogalmazott: – A színész beleköltözik a figurába, a művész megvárja, amíg a figura őbelé költözik, nálam pedig mindkettő érvényes, mivel színművész vagyok.
