Eddig Zentán bárkitől kérdeztem, ki készíti a legszebb mézeskalácsokat, mindenki azt válaszolta: Gajda Szilvia, és azt is mindenki hozzáfűzte, hogy ő aztán tényleg otthon van a szakmában, ugyanis a környékünkön Szilvia az egyetlen, aki ezt a mesterséget iskolában tanulta.
– Véletlenül lettem mézeskalács-készítő – mondja Szilvia, és közben igazgatja az asztalon a korábbi évekből megmaradt mézeskalácsokat. – Fazekasnak tanultam Magyarországon a kismesterségszakoktató-képzőben, és mivel nagyon jól haladtam, fölvehettem még egy szakot. Arra gondoltam, milyen szép lenne, ha egyszer majd a gyermekeimmel mézeskalácsot készíthetnék, ezért azt választottam. Ennyi volt csupán az inspiráció, és nem bántam meg. Időközben rájöttem, hogy a két kézműveság nagyon közel áll egymáshoz. A fazekasságnál és a mézeskalács-készítésénél is anyagot gyúrunk, egyiknél tésztát, másiknál agyagot, ugyanolyanok a díszítési lehetőségei, a rátétes technika is létezik mindkettőnél, a mézeskalácsot is meg lehet festeni, meg a kerámiát is, csak annyi köztük a különbség, hogy az egyik ehető, a másik meg nem. Nagyon megszerettem ezt a mesterséget, de amióta két kisgyermekem is van, csak karácsonykor sütök, ugyanis tőlük nem lehet dolgozni. A kisebbik lányom egyébként nagyon szereti, és neki szoktam is sütni, de akkor nem bajlódok a díszítéssel, mert pár nap alatt úgyis mindet felfalja – és nevet.
Szilviát a mézeskalács-készítésben leginkább a díszítés szórakoztatja, ott van ugyanis lehetőség az alkotásra, a kibontakozásra.
– A tésztagyúrással meg a sütéssel nem szívesen bajlódok, de hát anélkül nincs mézeskalács. A kreativitásomnak a díszítés felel meg, azt nagy élvezettel csinálom. Nem maradok meg a kimondottan hagyományosan díszített mézeskalácsnál, mert az iparművészet közelebb áll hozzám, mint a népművészet. Szeretek újítani, és a mézeskalács-készítés megengedi, hogy belevigyem a fantáziámat. A mézestészta-készítéshez rutin kell, nehéz úgy megcsinálni, hogy ne folyjon szét, hogy ne hólyagosodjon fel. Fontos, hogy milyen a liszt sikértartalma. Ezer kis technikája van. A mézeskalács receptjét egyébként szerették titokban tartani, de én nem teszem, bárkinek elmondom, hogy csinálom, aztán úgyis mindenki alakít rajta, mindeni másként fűszerezni. Én gyömbérrel, ánizzsal és citromhéjjal ízesítem, a szegfűszeg ízét nem szeretem, ezért nem is teszek bele. Valamikor citromolajat is lehetett venni, akkor azt is raktam bele. A fehérre festettet mézeskalács a kedvencem, de időnként pirosra és barnára is festem őket. Szívesen díszítek fűszerekkel, magvakkal, a magvakkal csak az a baj, hogy attól könnyen megkukacosodik. Egyébként a mézeskalács a sok méztől szinte korlátlan ideig eláll. Időközben persze megkeményedik, de ha fémdobozban tároljuk, és melléteszünk egy félbevágott almát, attól megpuhul – magyarázza.
Szilviáéknál még a falon is mézeskalács lóg, mégpedig bekeretezve.
– Azok az ütőfás mézeskalácsok – mutat a falon függő alkotásokra. – Még főiskolás koromból valók, azóta megvannak. Ezek úgy készülnek, hogy a fából csinált negatívmintákba bele kell nyomkodni a tésztát, majd kifordítjuk a kész formát, és gyönyörű kép lesz belőle. Sajnos nekem itthon nincs ütőfám, és most nem tudok ilyeneket készíteni, de valószínűleg a közeljövőben egy fafaragóművésszel csináltatok ütőfát. Mézeskalácstésztából nagyon sok mindent lehet csinálni. Leginkább karácsonyfadíszeket sütök, de vannak saját tervezésű nagyobb szaggatómintáim, pl. Mikulás-forma, angyalforma, szűz Mária a kisdeddel, fenyőfaforma. Az utóbbi időben úgynevezett mintázó tésztából szívesen mintázgatok, például Betlehemet készítek, angyalkákat, képeket vagy esküvőre szívet. Egyik ismerősömet a lakodalmán lakodalmas fával leptem meg. Ez úgy nézett ki, hogy megcsináltattam a farészét, és rengeteg mézeskalácsot ragasztottam rá. Ez hagyományos dolog, régen lakodalmakra adtak ilyen ajándékot – meséli Szilvia.
Régebben árulta is a mézeskalácsokat, ezerszámra sütötte a fenyőfára való darabokat, de erre mostanság nincs ideje. Azt mondja, az utóbbi években tényleg csak karácsony előtt mézeskalácsozik, és természetesen most is van a hűtőben meggyúrt tésztája. Mivel tudta, hogy jövök, egy tepsire valót ki is sütött, hogy megmutathassa a díszítést.
– Fontos, hogy a zacskón, amelybe töltöd a tojásfehérjés-cukros anyagot, csak parányi lukat vágj, mert különben vastagon fog az írókád, és az csúnya. Nekem muszáj megtámasztanom a kezem, mert különben bizonytalanok a mozdulatok, és úgy elcsúszik a minta. Csak a fantáziád szab határt annak, hogyan díszíted – mondja, és sorra írókázza őket.
Szilvia fantáziája határtalan, és ez a mézeskalácsokon, a kerámiáin és az otthonán is meglátszik.
SZILVIA MÉZESKALÁCSRECEPTJE:
Egy kiló liszthez 36 dkg porcukor, két mokkáskanálnyi lazító (szódabikarbóna, szalalkáli vagy hamuzsír) és egy evőkanálnyi fűszer kell. Az a lényeg, hogy a hozzávalókat finoman át kell szitálni. Amikor a hozzávalókat összekevertük, belerakjuk a folyékony dolgokat, vagyis két egész tojást, két sárgáját, 5 dkg nem túl kemény margarint, meg 40 dkg mézet. A folyékony anyagokat úgy tesszük bele a lisztesbe, hogy a liszt közepében kis fészket készítünk. A lisztet fokozatosan keverjük bele a folyékony részbe, ha egyszerre akarjuk, nem áll össze a tészta, morzsás lesz. Jól meg kell gyúrni, de az a lényege, hogy nem kell hozzágyúrni az összes lisztet, maradjon egy kicsi mellette. Addig gyúrjuk, hogy ne ragadjon, de jó puha legyen. Legalább három órát pihentetni kell, addig a tészta összeérik, és keményedik, és utána lehet megállapítani, kell-e még gyúrni hozzá lisztet. A tészta egyébként hetekig eláll a hűtőben.
Ha sütni akarjuk, vékonyra nyújtjuk, olajozott, lisztezett tepsibe rakjuk, és előmelegített sütőben 220 Celsius-fokon sütjük. Ha le akarjuk kenni tojással, csak közvetlenül a sütés előtt tegyük, mert különben megráncosodik rajta a tojás.
Az íróka a két megmaradt tojásfehérjéből készül: 1 tojásfehérjéhez 2 dl porcukor, és ezt össze kell mixerrel dolgozni. Akkor jó, ha nyúlik és nem szakad el. Sokáig kell keverni. Ha túl sűrű, elszakad, ha a cukor nem olvad el teljesen, akkor szemcsés marad, és eltömíti az írókázózacskót, ha meg lágy, szétfolyik a tésztán.
