…Amikor szeretted volna megsimogatni az egyik őrzővédő gyönyörű rottweilerének buckos fejét? Amikor rizsszemre rajzolták a nevedet, a titkos jeledet, aztán odaadtad valakinek a kis láncos tokkal együtt, hogy viseljen téged a szíve fölött? Amikor hajnalban megkínáltak az egyik sátornál félálomban lévő gyerekek egy korty felmelegedett, savanykás borral, mégis úgy esett, mintha mennyek italát vetted volna magadhoz? Amikor megláttál egy lányon egy jópofa pólót, és felajánlottad neki, hogy cseréljétek el a tiéddel, mire azt mondta, hogy oké, de itt, most, rögtön, mindenki előtt, és gránátalma-mellének pillanatnyi villanása lett aznapi kenyered?
...Amikor először ültél be egy körbe, ahol körbeadtak egy kis faragott pipát, és te ügyetlenségedben állandóan megégetted a kezed?
…Amikor Iggy Pop felhívott minket a színpadra, hogy ott őrjöngjünk vele együtt, és amikor vége lett a tombolásnak, összerugdostak, összeköpdöstek minket a feketeingesek, és mi legszívesebben mégis rögtön visszarohantunk volna? Pedig hajunkat tépték, bordánkat törték, de mi tudtuk, hogy a rock, a táncőrület, a pogo akkor is a miénk?
…Amikor leültek melléd, és belenéztek hatalmas objektívedbe, és kíváncsiak voltak arra, hogy bele tudsz-e nézni a színpad tetején ugráló szemébe késő éjjel, vaku nélkül, vagy amikor belelapoztak a könyveidbe, és kiderült, hogy ők voltak azok, akikkel soha nem találkoztál, pedig éveken át írtak neked, de kölcsönösen féltetek egymás látásától, az esetleges csalódástól?
…Amikor megvigasztaltad azt az apát, aki hosszú évek után kezdett rátalálni lányára, várták egymást a Prodigy-koncerten, a színpad sarkánál, de egyikük sem ért oda, de egy évvel később, ugyanott mégiscsak egymás nyakába borulhattak?
…Amikor meg-megálltál a sátraknál, mert megtetszett egy hang, egy felirat, mert szerettél volna bekapcsolódni egy bátortalan énekbe, amikor már sötétedés után kissé elveszve bolyongtál, és a szíved mélyén azt vártad, hogy valaki beinvitáljon a sátrába arra az éjszakára?
…a sorokra a Guinness sörsátor előtt, hogy addig fogyaszd a poharakat, amíg kapsz egy fekete-arany színű pólót, a tömegre a nagy katonai sátrakban, ahol egyik nap lencsét adtak vagdalttal, másnap zöldborsót, a lökdösődésre a gíroszosnál, arra, amikor képtelen voltál ellenállni a gyöngyöknek, a keleti édességeknek, de még a színes szőttes-szütyőknek is?
…Amikor végighallgattad az égbolt hasítékában hangsebességgel száguldó filozófushölgyet, aki hálából meghallgatta egy rögtönzött írásodat, majd végül kölcsönösen autogramot adtatok egymás combjára?
…Amikor a Delejesszemű Képíró már nyitás előtt kivonult, hogy dobjaival kicsalja a felhőkből az egy hétre rendelt összes esőt és megrendelje a három éjszakán át szakadatlanul ragyogó teliholdat?
…Amikor a búcsúzók emlékül egy-egy cölöpöt adtak egymásnak, hogy a következő nyárig se feledkezzenek el az Oroszlánok Haváról?” – tette fel a kérdések sorozatát Göbölyös N. László, a zenés cikkeiről ismert „szakíró” a Hegedűs Ákos fotográfussal közösen jegyzett, néhány évvel később megjelent, Sziget-nemzedék 1993–1999 című kötetében. Mi tagadás, a kiadvány könyvészeti szempontból komoly kívánnivalókat hagy maga után… Úgy is mint a címének tisztázatlansága… Hiszen a külső, elegáns, látványos, szép védőborítón a kötet címe abban a változatban szerepel, amelyikben az imént használtam, az impozáns – rövid írásokkal kiegészített – fényképes album belső oldalain azonban a követező címváltozatot találhatjuk: Sziget-nemzedék 1993–1998. Ember legyen a talpán, aki ezek után értelmezni tudja… Hasonló a helyzet a kiadás évének kérdésében is. A kötet elején ezt a feljegyzést találhatjuk:
„ISBN 963 640 300 7
Rosebund – Hegedűs Ákos 1999”.
A kiadvány végén, az utolsó utáni oldalon pedig ezeket az adatokat tüntették föl:
„2000/64 067
AduPrint Kft., Budapest”.
Persze nincs is ebben semmi meglepő, számtalan hasonló esettel találkozhatunk, egyszerűen csak annyi történhetett, hogy 1999-ben kezdtek el dolgozni az albumon, de menet közben változott az évszám, és már csak 2000-ben jelenhetett meg a kötet. Így az adatok kicsit összekeveredtek… Ez pedig a kiadvány értékéből semmit sem von le.
Habár mi, a feleségemmel, barátainkkal, a válogatott jópofák társaságával (sőt manapság már a lányommal is…), „csak” 1996 óta veszünk részt rendszeresen a fesztiválon, egy ilyen sorozatban, mint a Szigeti históriák, nem tehetjük meg, hogy említés, illetve szó nélkül menjünk el a korábbi esztendők eseményei mellett, s hogy ne szóljunk az „érkezésünk” előtti évek történéseiről. Göbölyös N. László fent idézett sorait azért is találtam alkalmasnak ehhez a beköszöntőhöz, mert ő is visszatekintett, személyes hangnemben, mintegy élményszerű összefoglalót írt 1999-ben a korábbi évek Szigeteiről. A kezdetekre tekintett vissza, és onnan idézett meg hangulatokat, emlékképeket…
Másodállás
Göbölyös N. László és Hegedűs Ákos kötetét néhány évvel később, 2005-ben kaptam ajándékba reggeles kolléganőmtől, Szerepi Hellától, akivel 2004-től dolgoztunk együtt, egy viszonylag kicsinek mondható szobában. Ő és kolléganője, Szabó Dominika webmesterként, a honlap gondozójaként, valamint mi négyen – Matula Judit, Farkas Cintia, az erdélyi Szőke Laci kollégám és szerénytelenségem –, hálózati szerkesztők, közös helyiségen osztoztunk a Déli pályaudvar és a Vérmező tőszomszédságában található, Városmajor utcai irodaház első emeleti szerkesztőségi helyiségeiben. Hella pedig abban az időben, mintegy „másodállásban” – bár komoly kérdés lehet, hogy ő melyiket tekintette elsőnek, illetve másodiknak… – a Mantra Porno együttes menedzsere volt. 2005-ben, néhány nappal az aktuális esztendei Sziget Fesztivál kezdete előtt, amikor mindenki a világűrre és a Discovery űrrepülőgép kálváriájára figyelt, egyik este a zenekar élőben lépett fel a Magyar Televízió adásában, a Kultúrház című műsorban. No mármost, abban a viszonylag aprócska kis szobában, webmesteri és hálózati szerkesztői irodánkban, csak négyünk számítógépei voltak felszerelve a televíziós adás rögzítéséhez megfelelő filmvágó szoftverrel, a honlap gondozásával foglalkozó kollégák komputerei nem. Így hát, amikor Hella elrohant a szerkesztőségből, hogy az együttessel tartson a tévéstúdióba, úgy beszéltük meg, hogy én a saját munkahelyi számítógépemen rögzítem a műsort a számukra. És bizony így is történt… Nos hát, ezért a kis szívességért cserébe kaptam kolléganőmtől a tisztázatlan – maradjunk talán annyiban, hogy: Sziget-nemzedék 1993–1999 – című kiadványt ajándékba.
Megadok itt most néhány internetes elérhetőséget. „A Magyar Televízió Kultúrház című műsorának 2005 nyarán, néhány nappal az az évi Sziget Fesztivál előtt sugárzott adását azért vettem fel, mert stúdióvendége volt a Mantra Porno együttes. De ha már ott ültem a tévékészülék meg a rögzítő herkentyűk előtt, természetesen a teljes műsort megörökítettem” – ezzel a kommenttel töltöttem fel 2007. október 24-én a két évvel korábban készült felvételt a Videa nevű szolgáltatónál (http./www.videa.hu) regisztrált videótáramba, ahol az anyag első része a következő címen érhető el: http://videa.hu/videok/film-animacio/kulturhaz-2005.-nyar-1.-adQUwLAuceuwdJvr. A feltöltést szabályozó, megabyte-okat limitáló „normakontroll”, azaz méretkorlát, mérethatár miatt a felvételt három részre kellett vágnom. A második rész itt található: http://videa.hu/videok/hirek-politika/kulturhaz-2005.-nyar-2.-65hG8c4vOFkSxbyG. A harmadik részhez pedig itt lehet hozzáférni: http://videa.hu/videok/hirek-politika/kulturhaz-2005.-nyar-3.-iJtuRhUBCumySYHa. Jó szórakozást kívánok mindenkinek, aki veszi magénak a fáradtságot, hogy ezeket a – legfeljebb csak a számítástechnikai rendszerek által értelmezhető – szám- és betűsorokat bepötyögje internetes böngészőjének címsorába. Azonban mindenképp megéri vállalkozni erre a kis bíbelődésre, mert a kiváló élmény garantáltan nem marad el!
A kezdetek kezdete
1993, Diáksziget, a kezdetek kezdete… Amikor mi még, sajnos, nem lehettünk ott… Akkoriban még kiemelt jelentőségű, nagy dolognak számított, hogy állandó büfék működtek, mobil vécéket állítottak föl, minden programhelyszínen biztosítottak közvilágítást, hogy állandó orvosi ügyelet és mentőszolgálat volt jelen a rendezvényen. Hogy mintegy kétszáz szervező-rendező munkatárs ügyködött a fesztivál lebonyolításán, vagy éppenséggel, hogy AIDS- és drogfelvilágosító szolgálat működött…
1993. augusztus 19–26.
Az azóta a Sziget Fesztivál elüzletiesedésének ürügyén számtalanszor visszasírt emberbarát, emberközeli, humán léptékkel mért Diáksziget. Akkor még nem léptek fel nagynevű, nyugati, nemzetközi sztárok, csak magyar együttesek szerepeltek a programban. És ma már legendaszámba megy, hogy Gerendai Károly, a Müller Péter Sziámi oldalán ténykedő főszervező az édesapjától lakásra kapott pénzt ölte bele a szervezésbe. Ha akkor és ott ez nem jött volna be, ma feltehetően nem milliomos és nem gazdag ember lenne…
1993, Diáksziget, a hőskor…
Néhány jelentősebb név a fellépők közül: Aurora, Hobo Blues Band, Kispál és a Borz, Sziámi, Trottel… A videósátorban Nyikita Mihalkov-válogatás, a csehszlovák új hullám néhány örökzöld darabja, válogatás a Balázs Béla Stúdió filmjeiből – és egyebek. A filmprogramban Hair, Szelíd motorosok, Woodstock-film és megannyi más…
Mai szemmel nézve tiszta vadromantika.
„Egy zötykölődő mikrobuszban kezdődött minden” – jegyezte fel Jávorszky Béla Szilárd – ugyancsak „szakíró” – a 2002-ben megjelent Nagy Sziget-könyv című kötetében, majd így folytatta: „Tavasz volt, még nem zöld, de már reményekkel teli. Félúton a főváros és a vidéki helyszín között, egy azóta elfeledett Sziámi-koncertről hazafelé tartva, Müller Péter Sziámi zenész, költő, színházi-filmes ember és Gerendai Károly koncertszervező hosszasan fantáziált. A kiindulópont az akkoriban éppen kiüresedő EFOTT volt, annak napfényes és árnyékos oldalai, hogy miként lehetne e gigantikus és alkoholgőzös házibuli több, jobb, érdekesebb. Ekkorra már megszűntek a szervezett táborozási formák (VIT, építőtábor, ifjúsági tábor), melyeket bár átitatott a vitatott ideológia, de mégiscsak a nemi és spirituális szocializáció, a kapcsolatteremtés, a bulizás és a mámor egyik fontos terepe volt. Másrészt szintén a feledés homályába vesztek azok a nagy tömegeket megmozgató kulturális események, melyek nem valamely eszme vagy műfaj mentén szerveződtek, hanem különböző művészeti ágak és stílusok vonzerejét felhasználva próbálták összetoborozni a fiatalokat.”
(Folytatjuk)
