Ahogy a Sziget-előzetesek – régi jó szokásukhoz híven 2006-ban is – szaporodtak, úgy kerültünk egyre közelebb a fesztivál nyitónapjához. Ahogy a bekészített hátizsákok is egyre vastagabbak, egyre túltömöttebbek és ekkor már kezelhetetlenebbek lettek, ugyanúgy a visszaszámlálás is ekkor már megállíthatatlanul folytatódott… Építkezések és nagy földmunkálatok, útlezárások, valamint a metrófelújítás első szakaszának éve is volt ez, fontos volt hát tisztázni, hogyan jussunk el az óbudai fesztiválhelyszínre.
Még 5 nap – buddhai nyugalom
„A Szigeten lenni élmény. Odáig eljutni kaland. Különösen olyankor, amikor a magyar fővárosban éppen átfogó felújítási munkálatok zajlanak. A szokásos pályaudvar-piros metró-HÉV útvonal most éppen [ti. 2006-ban] nem járható, a 2-es metró ugyanis majd csak augusztus 20-a után lesz teljes hosszában újra használható. Alternatív útvonalaink következnek tehát. Az a vajdasági kalandor, aki Szabadkáról vonattal érkezik Budapestre, a Keleti pályaudvarra jut. Onnan metróval a Blaha Lujza térig ajánlatos menni, ott át kell szállni a 4-es vagy 6-os villamosra (ha éppen jár…), amivel aztán vígan el lehet jutni a Margit híd budai hídfőjéig, ahol fel lehet szállni a HÉV-re. Ha a vállalkozó kedvűek Szegedről érkeznek a magyar fővárosba (emlékeztetőül: 50 százalékos alkalmi menettérti jegyet kell váltani!), akkor a Nyugati pályaudvar előtt kell felszállni ugyancsak a 4-es, 6-os villamosra, amivel ugyancsak a Margit híd budai hídfőjéig kell menni.
Tömegre számítani lehet ezen a vonalon mindig, az úszó-Eb idején fokozottan. A nagy lelkierőt és a buddhai nyugalmat tehát senki ne hagyja otthon. A szervezők azt ígérik, a BKV járatain kedvezményes hetijegyet vehetnek igénybe a Szigetre utazók. Ezeket a jegyeket augusztus 5-től lehet megvásárolni, az még nem egyértelmű, hogy milyen áron. Lebeszélnénk mindenkit arról a kósza ötletről, hogy kocsival próbálja megközelíteni az óbudai Hajógyári-szigetet, ugyanis az utat, amelyen oda el lehet jutni, éppen felújítják, ráadásul parkolási lehetőség sincs.”
A költekezés és a Sziget-árfolyam
„Valutát váltani a Szigeten lehet, de nem érdemes. A szervezők előzetes bejelentése értelmében az euró vételi árfolyama várhatóan 250 forint lesz – Szegeden, de még Budapesten, a városban is ennél kedvezőbb árfolyam van érvényben. A szervezők közzétették a Sziget hivatalos italárlistáját is, amely a fesztivál területén található összes vendéglátóegységre egységesen érvényes. Ennek értelmében a szénsavas üdítők deciliterenkénti ára 60, a félliteres palackok ára 250 forint. Aki az egészségesebb, rostos üdítőt választja, decinként 80 forinttal számoljon, ugyanennek a szörpinek a félliteres ára 300 forint. Ennyi a jeges tea ára is, az ásványvíz pedig 200 forintba kerül. A sör ára mutat némi ingadozásokat. A csapolt a legolcsóbb, 320 forint egy korsó, a dobozos a legdrágább, 400 forintba kerül. A magyar borok decinkénti ára 90–160 között mozog, a külföldiekért egy százassal többet kell fizetni. A kávé 160 forint, ha hosszú, ha presszó. Az élelmiszerárakról nincsenek információink, csak annyit tudunk, hogy sok helyen, sokfélét lehet majd enni.” (Mihájlovits Klára: Közlekedés és költekezés, Magyar Szó, 2006. augusztus 4.)
Az árvíztől a lampionokig
A tavaszi dunai árvíz után, melynek következményeit egy kellemes, szombat délutáni családi sétán, 2006. április 22-én már felmértük az óbudai Hajógyári-szigeten, rohamtempóban kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok, hogy a Sziget Fesztivál már jóval korábban kitűzött időpontjára (2006. augusztus 9–16.) „használható állapotba” hozzák, több százezer látogató befogadására képessé és alkalmassá tegyék a helyszínt. Bőséggel volt mit tenni, hiszen amikor ott jártunk, szinte még mindig víz alatt találtuk az egész szigetet, s hiába a rendelkezésre álló hónapok – május, június és július –, amelyek még a kezdésig hátra voltak, az időjárás együttműködési készsége nélkül vajmi kevés esélyük lett volna a szervezőknek, hogy mindennel idejében végezzenek. A bokros, cserjés, fák közötti, erdősebb területeken, több rendszeresen visszajáró látogató kedvenc sátorhelyén még javában álltak a tócsák, kisebbfajta kacsaúsztatók, amelyek az évszázados tapasztalat tanúsága szerint nem száradnak fel pillanatok alatt, sőt, több hétig is eltart, mire sátorverésre ismét alkalmassá szikkadnak. Érdemes lenne kísérletezni az úsztatható, vízen is felállítható sátrakkal…
Az egykori Honvéd üdülő, ma már Green Hill névre keresztelt komplexum területén – a mi kedvenc sátorhelyünkön (ahol 2003-ban ki is fosztották tábori szálláshelyeinket…) – álló bungalók eredetileg fehérre meszelt falán tisztán kivehető volt ekkor még, hogy meddig ért itt néhány nappal korábban a víz. A Duna megemelkedett vízszintjének sodrása pedig keményen beledolgozott abba is, hogy minden itt található építmény úgy bukkanjon fel újra a víz alól, mintha örök időktől fogva csakis és kizárólag lepukkant, megvetemedett, oxidálódott és elrozsdásodott lehetett volna. Némelyik bungaló ajtaját oda nem illő látványként messziről idesodort padok torlaszolták el, a nedves falak, szétmosott épületek semmi jót nem ígértek a közeljövőben idelátogató fesztiválozóknak.
Időközben persze nemcsak a helyreállítás, de a jegyárusítás is javában zajlott. Néhány nappal (no jó, talán néhány hét is lehetett az…) a fesztiválnyitás előtt megépültek a magyar főváros legfrekventáltabb pontjain a belépőket forgalmazó standok és bódék. Ebben az évben már megkülönböztették a hazamenős és ottalvós hetijegyeket. Az előbbiek huszonöt-, utóbbiak pedig harmincezer forintba kerültek, a napijegyeket ebben az esztendőben hatezerért vesztegették.
És végül mindenki megelégedésére a fesztiválhelyszínt, tehát az óbudai Hajógyári-szigetet is sikerült a megadott augusztusi időpontra használható állapotba hozni. A nulladik nap estéjén, amikor megérkeztünk, és a sátraink felállítása után – újabb – gyors állapotfelmérő sétára indultunk, és már minden színpadnál, minden kocsmánál, minden kajáldánál teljes készenlétben (és nem készültségben! …az valami egészen másra utalna...) várták a látogatókat a vendéglátósok. A visszaszámlálás tehát, amelyik még alig néhány nappal korábban is folytatódott, valóban eredménnyel járt:
Négy nappal korábban
A Sziget Fesztivál zene, kavalkád és hangulat. Tetszőleges sorrendben. Meg kora déli ejtőzés, rendületlen porjárás, türelmes sorban állás mindenért, a bejutástól a friss ivóvízig és a hajnali internetezésig. A kora délutáni órákban érkezik el az igazi ideje mindannak, ami nem koncert és nem színház. A Szervezetek Utcája és a különös helyszínek időszaka ez a szigetlakó számára. A Világfalu Ázsia világát mutatja be. Észak-Afrika és Fekete-Afrika mellett az afrikai kultúrához szervesen hozzátartozó afro-latin és karib szigetvilág, valamint Indonézia és Thaiföld kultúrája is megmutatkozik, különálló blokkokban, az adott országok hangulatát megteremtve. A szervezők azt ígérik, a Világfaluba egy autentikus piacon keresztül érkezhetnek meg a látogatók, ahol eredeti afrikai, dél-amerikai, marokkói, indonéz és thai különlegességekből lehet válogatni. Emellett lehet gyöngyöt fűzni, batikolni, filmeket nézni, este pedig dobolni. Észak-Afrikát és az Ezeregyéjszaka atmoszféráját az eredeti marokkói berendezési tárgyak és dekorációk, a hennafestők, a marokkói kézműves-bemutató, a vízipipázó sátor és mentateázó, taola táblajáték tanítása, valamint egy fotókiállítás teremti meg. Afro-latin és karib jelleget kölcsönöz a helyszínnek a bambuszépítésű afro-latin diszkó, az onnan minden este kiinduló és visszaérkező Brazil Karnevál, látványos jelmezes szambatáncosokkal és batucada dobosokkal.
Múzeumok és más furcsaságok
Az Agora Nemzetközi Képzőművészeti Találkozó különféle alkotói módszereket mutat be. Furcsa alkotások és furcsa tárlatok helyszíne szokott lenni ez a helyszín…
A zöld és ökologikus szervezetek helyszíne a Zöld Udvar, ahol az épített és a természeti környezettel, a globalizációs ártalmakkal, a környezettudatos viselkedéssel, az állat- és növényvédelemmel, továbbá az ökologikus életforma népszerűsítésével foglalkozó szervezeteket lehet megtalálni, emellett számos gondolatébresztő és környezettudatosságra nevelő előadás is itt kap helyet. A Cökxpon a Sziget nonstop nyugvópontja, találkahely, ahol mindent lehet, persze kizárólag mezítláb, párnán ücsörögve, teát szürcsölgetve. Olyankor az igazi, ha az ember kicsit el akar vonulni a világtól.
Idén is lesz Magic Mirror, a maga másságával, beszélgetésekkel, koncertekkel, táncosokkal.
Az Octopus Összművészeti Helyszín a Sziget irodalmi, képzőművészeti és komolyzenei programjainak otthona, ahol helyet kap a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Művészetek Palotája is kihelyezett programokkal. Nem árt tudni: augusztusban sértetlen szigetes karszalaggal féláron tekinthetők meg a Szépművészeti Múzeum kiállításai. Amelyeket akár a fesztivál után is érdemes megnézni, hiszen éppen egy Rembrandt-tárlat van a múzeumban…
A Vándorvurstli tavaly [ti. 2005-ben] debütált a Szigeten, hatalmas sikerrel: a régmúlt idők szórakozási formáit idézi, a békebeli világot, ahol játszani, versenyezni lehet, kipróbálható a zsonglőrködés, a kötéltánc, a cirkuszi trapéz…
Sajátos új színfolt lesz a fesztiválon a Magyar Néprajzi Helyszínen teret kapó, magyar népviseletet és kiegészítőit, a kapcsolódó hagyományokat és technikákat bemutató kiállítás. A helyszín természetesen interaktív, számos izgalmas dolog megtanulására nyújt lehetőséget.
A Civil Szigeten belül működik a Civil Falu. Ahogy egy falunak van kultúrháza, egészségháza, kocsmája, kézművesháza, játszótere, ugyanúgy ezeket itt is megtalálja az érdeklődő. A játszótéren a rekeszmászást vagy falmászást próbálhatják ki. A falu NONSTOP „kocsmája” nem alkoholt árul, és nem is kocsma, hanem Teaház. A Civil Játszótér programjait harcművészeti bemutatók, filozófiai interaktív játékok, táncház, vagy akár – a Fővárosi Bíróság munkatársainak koordinálásával – próbatárgyalás teszi változatossá. Minderről a szervezők azt mondják: nagy örömükre szolgál, hogy egyre több kulturális intézmény és intézet tartja fontosnak, hogy valamilyen formában támogassa a fesztivált, illetve hogy partnerük legyen a programok szervezésében. A már említett intézmények mellett érdemes megemlíteni a Japán Alapítványt, a Francia Intézetet, a Lengyel Intézetet, a spanyol, az izraeli nagykövetséget és a British Councilt is.
