A Bajnai-kormány áldásosnak semmiképp sem nevezhető ténykedésének folytán megdrágulnak a fesztiváljegyek, igyekezni kell hát a Szigetre készülőknek, hogy még az áfaemelkedés előtt, olcsóbban megválthassák a belépőiket… de ez sem tudja kedvem szegni, hiszen: kit érdekel az ilyesmi, ha a Sziget-színházban fellép a La Fura dels Baus?
Megdrágulnak a fesztiváljegyek
Május 22-én tudósítottak a lapok és a hírportálok arról a szomorú tényről, hogy a július elsejével hatályba lépő öt százalékpontos áfaemelés a fesztiváljegyeket is érinti, így a Sziget (2009. augusztus 12–17.), a VOLT (július 1–4.), a Heineken Balaton Sound (július 9–12.) fesztiválokra is megnő a belépők ára. A Sziget Fesztivál ottalvós bérlete így 45000 forintról 46900 forintra nő, a hazamenős bérlet ára, ha június 30-áig váltják meg, akkor még 37500, ezt követően 39000 forint lesz. A napijegy 10000-ről 10500 forintra drágul, a mínusz egyedik és a nulladik napra szóló belépők ára pedig 250 forinttal – 5250 forintra emelkedik. Az adóváltozás napján kezdődik a soproni VOLT Fesztivál, július második hetében pedig a Balaton Sound Zamárdiban, ezekre június 12-én éjfélig lehet a meghirdetett elővételes áron jegyet venni, majd június 30-áig még a húszszázalékos áfatartalmú belépőket lehet kapni, de ezek után ezek a jegyek is megdrágulnak – részletezte a szomorú tényeket a Napi Gazdaság című üzleti napilap. Igyekeznie kell hát annak, aki a Szigetre – vagy a VOLT-ra, illetve a Balaton Soundra – készül, hogy még az áfaemelés előtt belépőjegyhez jusson, és szeretné felhőtlenül jól érezni magát anélkül is, hogy összekuporgatott, megtakarított kis pénzecskéjéből a magyar államadósság finanszírozása volna a feltett szándéka.
Boldog születésnapot, La Fura dels Baus!
Nehéz lenne afféle színikritikát írni a katalán La Fura dels Baus társulatának Szívverés a sötétben című előadásáról, amelyiket idén augusztus 12-étől 16-áig mindennap láthatunk majd a Hajógyári-szigeten, az idei, immár drágább, áfában bővelkedő fesztiválon, mert több napig játsszák ugyan, tehát nem egyszeri és megismételhetetlen, mégis egyedi abban az értelemben, hogy erre az alkalomra, erre a helyszínre, erre a fesztiválra készül. Bemutatója is lesz tehát a produkciónak ez a fellépés… A társulat tagjai már tavaly is kint voltak a Hajógyári-szigeten a fesztivál idején, hogy belekóstoljanak a rendezvény hangulatába, felmérjék a terepet, szemügyre vegyék a körülményeket, megtapasztalják a feelinget… Tehát, hogy alaposan és körültekintően felkészüljenek, ahogy az a La Fura dels Bausra egyébként is jellemző. Olyan előadás lesz ez, amelyik direkt a Szigetre készül, még ha később vélhetően más-más helyszínekhez idomítva és igazítva repertoáron is tartják majd egy ideig…
A La Fura dels Bausra mindig is jellemző volt, hogy előadásait – az utcaszínházak egyik talán legfontosabb jellemzőjének megfelelve – az adott helyszínhez igazította, mindig úgy állította fel a csoport a koncepciót, hogy az megfeleljen a térnek is, amelyikben bemutatják produkciójukat. Ebben pedig már igazán van tapasztalatuk, hiszen a társulat idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját…
Az utca intézményesítése
„A 60-as évek ígéretes kezdeteivel született művészeti próbálkozások a kapitalizmus dinamikájának megfelelően a 70-es évekre teljesen elsekélyesedtek és elüzletiesedtek. A kulturális fejlődés (helyesebben kulturális folyamat) dinamikája természetesen egy új ellenmozgalmat követelt, amely azonban, a megváltozott helyzet szükségszerű következményeként, nem léphetett fel abban a naiv és magabiztos formában, mint ami a 60-as években még lehetséges volt. Az új ellenmozgalom nem az európai civilizáción kívüli kultúrákból, hanem magából az európai ipari kultúrából merítette formai és technikai eszközeit, ennek a fejlődésnek a belső tulajdonságait erősítette fel és fordította önmaga ellen. Így született egy produktív, hangos és agresszív kifejezési forma, amely a nagyvárosokban olyan vibráló jelenséget hozott létre a rockzene, a képzőművészet (egészen a performance-ig) és a színház területén, mint például a Le Fura dels Baus csoport előadásai” – írta A lázadó színház című tanulmányában Kókai Károly. Sajnos évszámot nem találtam ehhez a publikációhoz, ami azért is problematikus, mert nyelvezetében, ahogy a kapitalizmusról mint társadalmi berendezkedési formáról beszél, a rendszerváltás előtti korszakot idézi. Ilyen szövegeket – nála már a frázisokat önmagukból kifordítva – Hofi Gézától is nemegyszer halhattunk… Végül is, akárhogy vesszük is, akármikor készült is a dolgozat s akármi legyen is a szerző indíttatása, akkor is a hidegháború évei voltak azok, egy megosztott világ két furcsa pólusra bontva… Amiről pártállástól és ideológiai meggyőződésétől függően ma már mindenki kialakíthatja a saját véleményét, nincs is ezzel semmi baj. De ha az ideológiai tartalmakat figyelmen kívül hagyjuk, illetve lebontjuk róla, a társulat története szempontjából érdekes lehet a dolgozatnak a csoport megalakulását leíró részlete: „A La Fura dels Baus spanyol csoport a 70-es évek végén alakult. Ekkor dolgozták ki azt a formanyelvet, amellyel aztán a 80-as évek második felében ismertté váltak. A La Fura dels Baus egy három zenészből és hat színészből álló csoport, akik mint vándorszínész-társulat utcai fesztiválokon és piactereken Barcelona körül klasszikus mutatványos bohóc-, akrobata- és zsonglőrszámokkal léptek fel 1979-től. Ezekből a zsonglőr- és akrobataszámokból nőttek ki első előadásaik, amelyeket a tűz, illetve a színészek testének a hangsúlyozott bevetése jellemzett.” És ezekből a zsonglőr- és akrobataszámokból nőtték ki magukat, mintegy nagycsoportos foglalkozásként, a sokszereplős, nagy létszámú társulattal dolgozó produkcióik, mint az 1985-ös Suz(o)Suz című előadásuk is, amelyik egyik meghatározó színházi élményem volt azokban az években.
Nem, természetesen nem volt alkalmam élőben látni ezt az előadást, de a múlt század nyolcvanas éveinek végén, meg aztán egyetemi éveim alatt körbe-körbejárt egy agyonmásolt, számtalanszor sokszorosított videokazetta a baráti körben. Úgy másoltuk, mint különleges kincset és titokzatos mannát. Valódi fizikai látványszínház ez, nagyon erős elemekkel, amelyeket akár hatásvadászoknak is minősíthetünk. Ez azonban mint lekicsinylő vádpont már csak azért sem lehet helytálló, mert messze túlmutat önmagán: nem ismer szemérmességet, nincs benne önmérséklet – a fizikai és emberi lehetőségek határait feszegeti minden tekintetben. És elképesztő, irigylendő színészi alázattal.
Harminc esztendő hatásai minden bizonnyal meglátszanak egy társulaton, akármennyire kiváló legyen is. Mégis meggyőződésem, hogy a Szívverés a sötétben című produkció nem igazán maradhat el az egykor agyonsokszorosított videoszalagon látott előadásuktól. S ha már csak negyedannyira lelkesítő lesz is, már az sem lehet a nagyszerűnél kevesebb…
(Folytatjuk)
Az idén harmincéves fennállását ünneplő barcelonai La Fura dels Baus egy folyamatosan változó és formálódó társulat, amelyik már 1979-es alapításától kezdve az előadó-művészetben rejlő új kihívásokat keresi. A társulat előadásai a kritikusokra és a közönségre is óriási hatással vannak. Egyáltalán nem tűnik túlzásnak, hogy az 1983-as Accions című előadásuk óta a La Fura dels Bausra világszerte sokkal inkább kultikus csoportra, semmint színházi társulatra tekintenek – Jelenet a La Fura dels Baus társulatának Imperium című előadásából
1979 és 1983 között a La Fura dels Baus utcaszínházként működött. A társulat az ekkor szerzett tapasztalatok alapján számtalan színpadi elemet egyesítő, többarcú előadásmódot megkövetelő „színpadi irányzattá” nőtte ki magát – Jelenet a La Fura dels Baus társulatának Le Grand Macabre című előadásából
Az 1992-es barcelonai olimpia (világszerte mintegy ötszázmillió tévénézőhöz eljutó) megnyitója is a La Fura dels Baus nevéhez fűződik – Jelenet a La Fura dels Baus társulatának Le Grand Macabre című előadásából
„A La Fur a dels Baus csoport
esztétikai megjelenése az Accions című előadás alapján a következőképpen írható le: az előadás története egyszerű, néhány jelenetből áll, amelyek kollázsként illeszkednek egymáshoz. A színészek vad és intenzív módon játszanak a testük és a felhasznált tárgyak, illetve anyagok (ami valamilyen formában mindig szemét: sár, roncs, zaj stb.) veszélyes és romboló használatával. A közönség egy érthetetlen rítusra emlékeztető őrjöngő pusztítás tanúja” – írta dolgozatában Kókai Károly – Jelenet a La Fura dels Baus társulatának Imperium című előadásából
„A következő produkció, a Suz(o)Suz (1985), a Dale un hueso al nuba című előadás – amelyet csak néhányszor mutattak be – átdolgozásából született. A Suz(o)Suz története is egyszerű: először két harcos küzd egymással (az egész olyan, mint egy iniciációs rítus), utána pedig együtt ünnepelnek és készülnek a tényleges harcra. Ezt a történetet a La Fura dels Baus egy táncból és harcból felépített káoszként mutatta be egy száguldozó bevásárlókocsik elől menekülő közönségnek” – írta dolgozatában Kókai Károly – Jelenet a La Fura dels Baus társulatának Le Grand Macabre című előadásából
