Felénk az építészet nem számít m ű vészetnek. Inkább valami szükségszer ű egzisztenciális tevékenységnek. Úgy is, mint választási kortesfogásnak, szomszédokat irigylésre ingerl ő leleménynek, intellektuális virtuskodásnak vagy egyszer ű en a profitszerzés manifesztációjának. De ha igazi forrásokból ihletett és azok kihívásának eleget tev ő szellemi akarat jeleként lép elénk, máris rezonál bennünk... Nem tévedünk-e, ha kultúra és természet, népiség és intellektualizmus, hagyomány ő rzés és korszer ű ség „vagy – vagy” kategóriáiba tuszkoljuk ezt a m ű vészetet?...
A szalma benzinkút
A Pesti Attila építésztől származó fenti gondolatok ugyan nem a múlt hétvégén zárult, kishegyesi XII. Campus Építésztalálkozón hangzottak el, hanem valamivel korábban egy kiállításmegnyitón, de tökéletesen ide illenek, mert a találkozón is ezeket a kérdéseket próbálták többórás vitában megválaszolni a résztvevők. Pesti Attila, a beszélgetés koordinátora néhány kérdéssel vezette be ezúttal a beszélgetést, azzal, hogy mi történik, ha az építész nem megkerülni, hanem megválaszolni akarja az építészet alapkérdéseit, egyáltalán melyek ezek az alapkérdések, és szükség van-e architektúrára, vagy csak épület kell, vagy esetleg felesleges felvetni ezeket a problémákat.
Az első választ Valkay Zoltán próbálta megfogalmazni, abból kindulva, hogy az élet mindig egyfajta értelem felé halad, még akkor is, ha az ellenkezője látszik igaznak. Ilyen értelemben az építészetnek, ha egyáltalán van valami értelme, az az, hogy szebbé tegye a környezetet, és javítsa az életet, más szóval az építésznek is okokat kell keresnie arra, hogy miért épít. Vele szemben dr. Hovány Lajos arra kérte Istent, hogy 53 évesen 53 évesként akarjon élni. Ezek szerint az építészet értelme, hogy megadja a választ a feladataira.
A vidék és központ, a falu és város ellentéteit ifj. Horváth László, a találkozó főszervezője úgy fogalmazta meg, hogy ott, ahol nem az üvegpalota a fontos, hanem a csirkeól, ott az építészet nem lehet húzóerő. Viszont, mint mondta, a nagyváros sem idillikus környezet. Kérdés az is persze, hogy mennyire kell idillikus válaszokat adni a problémákra, és szabad-e a művészet által megszólítani egy-egy környezetet, vagy esetleg a csend által kell megszólítani. Hozzá kapcsolódott ismét Valkay Zoltán azzal, hogy a modernitás valamilyen formában mindig az idillre vágyott, s ha az elveszett, vagy annak hitt jön vissza, az jó dolog, már csak azért is, mert megadja az elveszett paradicsom idilljét, illúzióját. Dr. Klein Rudolf egyetemi tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy a „retro” állandó jelenség a művészetekben is és az építészetben is. Példa erre a reneszánsz, a klasszicizmus... Véleménye szerint nem sokat használ az építészetnek, egészen pontosan árt is neki, ha minden építész elkezd filozofálni. Nem baj, ha gondolkodik, de csak akkor kezdjen bölcselkedni, ha már alkotott is valamit. Rámutatott arra is, hogy a múlt század egy meghatározó tendenciája, történetesen, hogy a falusi életmód az egyedül elfogadható, kezd megváltozni, s az emberek már nem menekülnek a nagyvárosokból, hanem kezdenek visszaköltözni. A csend kapcsán Tóth Vilmos annyit jegyzett meg, hogy a csend nem semmi, hanem a harmónia, amelyben az emberek jól érzik magukat. Egy falunak még mindig van csendje és életstílusa, ezt még mindig nehéz megbontani. Ha valaki ilyen helyen él, és nem tud nagyvárosi lenni, akkor ebből akár a maga építészetét is ki tudja alakítani.
A globalizmus térhódítása szintén olyan témakör volt, amelyről számos vélemény elhangzott. Ahogyan ifj. Horváth fogalmazott: az építészeti megoldásoknak sem a csend felkutatását kell szorgalmazniuk. Tóth Vilmos erről úgy vélekedett, hogy egyáltalán nem muszáj mindig elfogadni az idegeneket, vagyis a megoldásaikat, mert lerombolhatják az egész közösséget. Mint hangsúlyozta, a következőkben is az lesz az építészet alapvető feladata, hogy kielégítse az emberek igényét. Ugyanennek a kérdésnek a kapcsán merült fel, hogy az építésznek hány évre kell terveznie, hány évig kell tartania az épületnek, annál is inkább mert az utóbbi időben az épületeket nem évszázadokra, hanem évtizedekre tervezik. Ebben nemigen értettek egyet. Egyesek szerint az a jó, ha az építésznek még arra is van ideje, hogy kijavítsa épületét, vagyis nem évszázadokban gondolkodik, mások szerint a jó épületet le sem lehet rombolni. Példaként erre a mostari hidat hozták fel. Mint elhangzott az évszázados várakat is újjáépítik, sőt azt is lehet mondani, hogy könnyűőket újjáépíteni, egyrészt mert csodálatos helyeken vannak, másrészt mert van lelkük, működőképesek a mai napig.
Az újabb energiaválság kapcsán dr. Fábián Gyula rámutatott hogy a következő időszak legfontosabb kérdése a víz lesz. Aki megoldást talál a vízhiányra, az való emberi szükségleteket fog kielégíteni. Véleménye szerint a lakóterületen kívül tervezni kell a természet behozatalát a lakóterület közvetlen közelébe. Ilyen szempontból bírálta a szabadkai gyakorlatot, ami egyébként más vajdasági városokra is jellemő, hogy az egykori földszintes házakra tervezett utcákban többemeletes épületeket emelnek, gyakran csak az egyik oldalon, eltorzítva ezzel az egész városképet. Meggyőződése, hogy a jövő nyomorának színhelyét építjük ezzel. Alapjában egyetértett ezzel a megállapítással Horváth Lehel is, mondván, hogy ha az utcák másik oldalát is kiépítik, talán mediterrán jelleget kap, de mint hangsúlyozta, a globalizációból vajmi keveset kellene elfogadni. Kiemelte: minél erősebb lesz a globalizáció nyomása, egészen biztosan ugyanolyan erős ellenállásba is fog ütközni.
A találkozó befejező részében a Hegyalja utcában ifj. Horváth László, ifj. Virág Gábor és Sinkovics Ede, a projektum ötletgazdája megnyitotta Közép-Európa első szalma benzinkútját. Ezt tekintheti valaki abszurdumnak vagy provokatív felvetésnek is, kétségtelen azonban, hogy a benzinturizmus magára hagyott emlékművei máris ott állnak a határ mindkét oldalán, és ugyanez a sors vár a többire is 20-50 év múlva, ha kifogynak a kőolajtartalékok. Ezek lesznek egy letűnt kor építészeti lenyomatai. A természetes anyag használata egyfajta utalás is a megoldási lehetőségre, de ahogyan a megnyitón is elhangzott: a legfontosabb, hogy olyan benzinkút legyen, ahol jól érzik magukat az emberek, de ötletet adhat arra is, milyen lehetne az ideális Betlehem.
