már rég vártam erre a versre,
amelyik épp az imént,
alig néhány perce bekopogott hozzám,
mint egy tétova gondolat,
úgy verte az ajtót,
mint el eltévedt parázna sóhaj,
úgy nyomta a csengőt
.
már rég vártam erre a versre,
reméltem, hogy eljön,
hogy egyszer valahonnan,
a kies, kiismerhetetlen semmiből
egyszer csak itt terem
.
nem adja fel,
akkor sem, ha eltévelyedne,
mást hordozna magában
ha csak egy pillanatig is,
mint, amire vártam,
s ami mindazonáltal
a küldetésévé vált,
amiért mindenképp meg kellett érkeznie
.
már rég vártam erre a versre,
mely végre eljött,
hogy küldetését beteljesítse
.
már rég vártam erre a versre,
amelyik épp az imént,
alig néhány perce bekopogott hozzám,
mint egy tétova gondolat,
hogy ezzel is jelezze,
hogy sikerült beteljesednie
