Patay Éva festőnő (1900–1984) A prófétaság című, röviddel halála előtt bemutatott ciklusának Isten átlép görgetegemen című darabját talán túlzások nélkül nevezhetjük a budapesti Központi Papnevelő Intézetnek a Szakrális Művészetek Hete alkalmából, a Papnövelde utcai épület második emeleti Pálos Könyvtárának előcsarnokában megrendezett, nemrég zárult tárlatán bemutatott egyik meghatározó darabjának.
A művésznő, akiről még életében feljegyezték, hogy úgy jelenít meg szakrális tartalmakat, hogy közben az ateista ember számára is üzeneteket hordozzanak, sajátos megközelítésben, személyes élményeken átszűrve, mintegy a 20. századi modern ember hétköznapiságával ábrázolja választott témáját, így a kiállítás anyagában az eltérő technikák ellenére is, tartalmi és szellemi szempontból egyaránt, Ezer angyal című festménye révén is leginkább talán Landthaller Judit fotográfiáival rokonítható.
Hajnal János képzőművész munkássága az, amelyben a tárlaton bemutatott művészek – Stift Zoltán Angelico, Patay Éva, Solymári Walkó László és Landthaller Judit – alkotásai szellemiségükben találkoznak. Hajnal, az 1913-ban született művész, aki 1948-ban, Rómában telepedett le, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István tanítványa, utóbbinak később tanársegéde is volt. A Szakrális Művészetek Hete keretében bemutatott alkotásaiban szoros egységben van jelen a modern, technikától elgyötört ember életérzése a freskóképek és mozaikok, üvegablakok hagyományos formavilágával, ahogy a művész ars poeticájában is mondja: „Szerintem a művészet csak akkor szakrális, ha az ember éli.” Ez a fajta megélt szakralitás legemelkedettebben talán a Szent Ágoston-idézethez készült alkotásában érhető tetten. Ahogy a kiindulópontnak választott idézet is mondja: „Nagyobb dicsőség a háborút megölni szóval, mint embereket ölni fegyverekkel; és nem háborúval, hanem békével érni el a békét.” Vergiliust, az antik római költőt, aki IV. eklogájában egy szűzről és egy kígyóról beszélt, valamint azt az eljövendő aranykort jövendölte meg, amit egy gyermek hoz el, a középkorban szentté akarták avatni. Az eklogának a kereszténységgel összefüggésbe hozott tartalma miatt a szakrális művészetnek is örök ihletője, így egyáltalán nem meglepő, hogy Hajnal János is készített egy ehhez kapcsolódó alkotást.
Vergiliusról, a költőről írja Babits Mihály Az európai irodalom története című munkájában: „Helyzete oly intim volt, hogy egy fiatal költőt is bemutathatott Meacenesnak, akivel versei révén ismerkedett meg, s aki a világban csak egy szerény hivatalnok, questori írnok rangját érte el.” Caius Cilnius Maecenas (i. e. 70–i. e. 8), római polgár, aki építkezéseiről és műízléséről vált híressé, Augustus császár közeli barátja volt, s hasonló kapcsolatban állt Vergiliusszal is. Anyagi támogatásával azt a Horatiust is felkarolta, akit Babits itt még csak névtelen fiatal költőként, questori írnokként említ. Ebből ered, hogy Maecenas a művészetek pártolójaként minden későbbi korok mecénásainak, a mecenatúra fogalmának névadója lett.
Különböző honlapokat látogatva számtalanszor bombáznak bennünket felesleges információkkal, olyan adatokat sulykolnak belénk, amelyekre egyáltalán nincs szükségünk, és semmiféle körülmények között sem lettünk volna kíváncsiak rájuk. Erőszakos, tolakodó, lecsukhatatlan és kiszűrhetetlen reklámok tömkelegével találkozhatunk ilyenkor. Ezért történhet meg, hogy az információs sztrádának is nevezett interneten gyakorlatilag olvasás nélkül siklik át a szemünk az ilyen sorok felett: „A honlap a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatásával valósult meg.” Lehet ilyenkor töprengeni azon, hogy vajon mivel érdemelte ki az üzemeltető, hogy állami pénzekből támogatott honlapot fejleszthessen magának, de ez már a pályázatírás tudományának misztériumaiba vezet. Akár a dicső emlékű Maecenas késői utódainak tekinthetjük az ilyen döntésekben illetékes hivatalokat. Volt azonban nagy röhej és ribillió – magyarán: botrány –, amikor tavaly decemberben kiderült, hogy egy észak-magyarországi night klub honlapját is támogatta a Magyar Köztársaság gazdasági minisztériuma a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program egyik 2005-ös pályázatán, ami, akárhogy vesszük is, s akármilyen pártállásúak legyünk is – libsik, balosok, maszoposok, komancsok, jobberek, fidósok, s társaik, előre!… előnyre! –, a szatíra és a farce tárgykörébe tartozik. Jó, hát lényegében ez is a modern, 21. századi, európai, állami mecenatúra egyik formája. A pályázati kiírás szerint pedig a támogatás elnyerését hirdető mondatot a kedvezményezetteknek kötelezően szerepeltetniük kell honlapjukon. A nyertes tehát csak eleget tett vállalt kötelezettségének… S nem mellékes az sem, hogy mindezért cserébe legfeljebb háromszázezer forint vissza nem térítendő támogatást kaphatott a magyar állam gazdasági minisztériumától.
„S néked, gyermek, a föld maga első áldozatul hoz / gazdagon omló repkénnyel keveredve gyökönkét, / és vizi rózsát ont s vele együtt tarka akantuszt. / Önként tér meg a kecske fejésre, duzzad a tőgye, / s többé már nem féli a nyáj a hatalmas oroszlánt. / Illatosan, szeliden bölcsőd maga szirmokat áraszt. / Elbukik a kígyó, meg a mérges csalfa növény is / elbukik, és az aszír balzsam beborítja a földet. / Majd, amidőn hősök nagy tetteit és az atyádét / már olvasni tudod, s mi a férfi erénye, megérted, / lassan, lágyan a búzakalász nő szőke mezőkön, / tüske között a vadonban a szőlő fürtje piroslik, / és a kemény tölgy törzse arany mézharmatot izzad. / Mégis, a régi csalárdság magva megmarad itt-ott, / az hajt gyenge hajón tengert kísérteni istent, / fallal övezi a várost, földbe hasítni barázdát” – olvashatjuk Vergilius említett eklogájában a kiváló Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában. Mert hiszen a régi csalárdság magva vetve vagyon, az interneten, abban a bizonyos honlapban is, mélyen a humuszban, ott, ugyanazon a helyen, ahol egykor földbe, vagy a szerverre hullott. Nagy szerencse, hogy Isten átlép ezen a görgetegen – mindannyiunk apró kis hétköznapi görgetegein –, ahogy azt Patay Éva festő is kiválóan ábrázolta a megbocsátást és az azt megelőző bűnbánatot szimbolizáló festményén. És lassan mondta, hogy az ateista ember is megértse…
