Demény Péter „röppentyűi” – ahogy a szerző egyik barátja nevezte a humoros, rövid terjedelmű, „humánusan savas” írásokat – elsőként a kolozsvári Krónika című lapban láttak napvilágot, a Riport Kiadó Napos Oldal sorozatának legújabb darabjaként Garantált pihenés címmel pedig önálló kötet gyűjti egybe az elmúlt évek során megjelent glosszákat. A cím ígéretként is felfogható, s a közönség nem csalódik: kellemes élményt kap.
„Volt idő, hogy pontosan értesültem a Demény család említésre érdemes viselt dolgairól – elég volt fellapoznom a Krónika glosszarovatát. Időnként ugyan Makrélának vagy Dezodornak hívták a főhőst, de mégis ott égett az írásokban a személyesség, mint egy lekapcsolhatatlan villanykörte” – írja Balázs Imre József a kötet fülszövegében, s Demény Péter is alteregóiként nevezi meg a történetek viccbe illő, furcsa nevű szereplőit az előszóban. A kötet hat fejezete a már említett alakok köré rendeződik: az első négyben Töhötöm, Pagoda és Peták, Fabuba és Dezodor, valamint Makréla történeteit olvashatjuk, az utolsó két egységben pedig azokat az írásokat, melyekben a szerző egyes szám első személyben, a saját nevében szólal meg. Jelenjen meg azonban bármilyen nézőpont, s nevezzék akárhogyan ezeket a csetlő-botló figurákat, valamennyien hasonlóak, mert valamennyien életszerűek. Család és barátok, szomszédok és munkatársak veszik körül őket, a hétköznapok apró-cseprő problémáin bosszankodnak, gúnyolódnak és zúgolódnak, a kudarcok után mindent újrakezdenek, furcsa, esetenként egészen abszurd helyzetekbe keverednek: éppen úgy, mint mi, mindannyian. A szereplőkkel való azonosulás az első pillanattól fogva működik, az alakokban saját ismerőseinket, időnként pedig magunkat látjuk viszont, szövetkezünk az elbeszélővel: az élmény szinte kézzel foghatóvá válik.
A Garantált pihenés történetei humorra, komikumra épülnek. Az események szinte minden esetben úgy kezdődnek, ahogy a valóságban is megtörténhetnének a világ bármelyik országában, bármelyik hétköznapon: a főhős munkába indul, tömegközlekedéssel utazik, bevásárol, vendégségbe megy, összeszólalkozik a szomszédjával vagy a házastársával, neveli a gyerekét. A feneketlen szatyor című glossza kezdete jól példázza a szövegek e sajátosságát: „A történet, melyet el szeretnék mesélni, a klinikák világában játszódik. Pontosabban egy bizonyos klinikán, de tetszés szerint bármelyikre áthelyezhető. Mármint az alaphelyzet, mert, mint látni fogjuk, a végkifejlet már korántsem.” Az ismerősek tűnő eseménysor után a történetszövés egy ponton fordulatot vesz. Helyenként előkészítve, nyomatékosabban, máskor sokáig késleltetve, akár csak a legutolsó mondatban hozva felszínre a csavart, időnként abszurd vagy groteszk módon, a valóságtól eltávolodva, jobbára azonban realitás talaján maradva, mégis meghökkentve az olvasót. A csattanó, a végén a csavar elmaradhatatlan, csakúgy, mint a mosoly, melyet kivált.
Nem történnek nagyszabású, szédületes események, a humor forrása éppen a hétköznapiságban rejlik, abban, hogy mindaz, amit olvasunk, az emberi élet velejárója. Henri Bergson A nevetés című írásában így foglalja össze a komikum lényegét: „Nincs komikum a sajátosan emberin kívül. Egy táj lehet szép, elragadó, felséges, csúf vagy jelentéktelen; nevetséges sohasem lehet. Nevethetünk egy állaton, de csak azért, mivel valami emberi magatartást vagy kifejezést veszünk észre rajta. (…) Ha egy élettelen tárgy megnevettet minket, ez mindig az emberrel való hasonlatossága miatt történik, azáltal, hogy az ember rajta hagyja keze nyomát, vagy valami módon használja.” A Garantált pihenés glosszái egytől egyig az embert állítják a középpontba, ő lesz a komikus hatás kiváltója, esendőségével és életrevalóságával, hibáival és erényeivel együtt, a maga teljes valójában.
A szövegek nagyjából másfél kéziratoldalnyi terjedelme éppen ideális: mielőtt kizökkennénk, máris jön a csattanó, s véget ér az aktuális történet. A következő lapon új sztori kezdődik, az élmény azonban folytatódik, egészen a legutolsó glosszáig. A történetek nyelvezete
könnyedén értelmezhető, nem kíván fokozott koncentrációt, az írásmód gördülékeny, esetenként egészen élőbeszédszerű: rendkívül olvasmányos. A hétköznapok szófordulatai, kifejezései között az olvasó esetleg a lefordítatlan román szavak és mondatok tisztázása esetén tapasztalhat némi nehézséget. E szókapcsolatok azonban nélkülözhetetlenek, a szövegek realisztikusságát erősítik, hiszen a kolozsvári szerző mindennapjaihoz szervesen hozzátartoznak.
A kötet legélvezhetőbb darabjai az utolsó két fejezet, az Ebéd, ínyenceknek és a Slágerek a jégszekrényben című részekből kerülnek ki, melyekben a legszemélyesebbek az elbeszélő megnyilvánulásai. Az írásmód sajátosságai ezekben a történetekben működnek a leggördülékenyebben, egyszersmind a leghitelesebben is.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
Demény Péter kötete úgy enged eltávolodni a hétköznapok problémáitól, hogy voltaképpen mindvégig a közelükben tart, s ráébreszt: mindannyian hasonló, sokszor kellemetlen helyzeteket élünk meg, s hogy végül mégis mosolyogni tudunk-e mindazon, ami megesett, rajtunk áll. A könyv szórakoztat, egyszer-egyszer el is gondolkodtat, s időnként ennél többre nincs is szükségünk. Hiszen mindannyiunknak jár néha a garantált pihenés.
