Ha odakinn tombolt is a hóvihar hétfő este, az újvidéki Művészklubban a fiatal kritikusok a tengerről beszéltek: ismét felvetődött ugyanis az a tételmondat, miszerint minden vajdasági pályakezdő irodalmár Tolnai Ottó azúrját próbálja lerázni magáról, Benedek Miklós viszont mintha sosem merítkezett volna meg az Adriában, hiszen könyvének is az a címe, hogy Nem indul hajó. Mint a három bíráló, Mikuska Judit, a Magyar Tanszék mesterképzéses hallgatója, a Híd Kör tagja, a negyedéves, Kilátó-díjas Szollár Anna és Lénárd Róbert rendező, kulturális újságíró megegyezett benne, a benedeki eposzban nincs helye „a nagy büdös kékségnek”, az utolsó ciklus sztorizós költészete mégis úgy mond ellent Tolnainak és az általa generált hagyománynak, mint egy apafigurának. A Sinkó-díjas verseskötet bővelkedik intertextuális utalásokban: Radnóti, Pilinszky, Kassák, Weöres, Kosztolányi, Majtényi, Csáth, Blumm, Podolszki is megidéződik benne, de ezeket olyan szubjektív erő fogja össze, amely nem érezhető konstrukciónak. Lénárd Róbert elmondta, a Nem indul hajó a tudatossá tett útkeresés dokumentuma, és ennek felvállalása miatt a szerző nem esik abba a hibába, amibe az elsőkötetesek általában.
A szövegegyüttes erőssége a saját hang határozott érvényre juttatása: ez egy harsányságtól, felesleges elemektől és didaktikától mentes nyelv, amelyben a komolyság nem csap át komolykodásba. A versek olyannyira tömörek, hogy szinte lehetetlen lenne húzni belőlük. A cím és a szövegek közötti feszültség ügyében már nem volt ilyen egyöntetű az ítészek véleménye: míg Lénárd Róbert szerint felfedezhető egyfajta irónia abban, hogy Feketicsről nem indul hajó, a lírai én mégis hajózik, tehát a szerző ezzel a negáció negációját hajtja végre, és folyamatosan érvényesül a nem, de oppozíció, addig Mikuska Judit és Szollár Anna inkább arra hivatkozott, hogy a cím mintha azt sugallná, ugyan nem indul hajó, de ez nem is baj. A kötet zene–víz–geográfia hármasa miatt tájversekként is értelmezhető darabjai után a negyedik ciklus költeményei kilógnak a sorból: egy szerepjátszó költő szólal meg bennük, de mégsem vágja magát erőltetett pózba. Abban egyetértettek a tusázók, hogy ezt a sorozatot kedvelték a legkevésbé, és – noha Székely János-ösztöndíjasként Benedek Miklós Foszlányok címmel ezt a világháborús-családi vonalat próbálja meg folytatni – sokkal jellegzetesebbnek találták az első három ciklus verseit. A szokásos értékelésen a kötet a kiemelkedően jónak számító 8.6 pontot érdemelte ki. A következő összecsapásra április 15-én kerül sor, akkor Barlog Károly Maximja lesz a téma.
