Tekintsetek az égi madarakra: mert azok nem
vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak,
mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.
(Máté Ev. 6.26)
Az időjárás már karácsony előtt megmutatta, milyen szélsőséges tud lenni, az egyik héten mínusz 15 fokot meghaladó kemény fagyok voltak, majd két nap leforgása alatt plusz 15-18 fokra melegedett a levegő. Megdőlt az ilyenkor mért évszázados melegrekord. A hirtelen időváltozás minden élőlény szervezetére, így a környezetünkben élő madarakra is hatással van. A vadon állati azonban jobban viselik az időjárás szeszélyeit, mint a természettől egyre jobban elszakadó, urbanizálódó, a városi mikroklímában, a lakások melegében „eltunyuló” ember. A civilizáció földtörténeti, evolúciós szempontból „új találmánynak” számít, de máris rengeteg negatív mellékhatása van, ami leginkább a természet károsításában mutatkozik meg.
A madarak évmilliókkal megelőzték a két lábra emelkedett, megritkult szőrzetű, beszélő emlőst, kitűnően alkalmazkodtak az időjárási viszonyokhoz. A jégkorszakok alakították ki a madarak vándorlási szokásait, míg egyes fajok képesek helyben átvészelni a táplálékínséges hónapokat, mások a táplálék után mennek. Alkalmazkodás ide, evolúció oda, a jégen járó január és a fagyot fúvó február igencsak próbára teszi az időjárás kénye-kedvének kitett madarakat, mindennap meg kell küzdeniük a túlélésért. A mínusz fokokat a kertekből, parkokból ismert cinegék sem szeretik. Igazi kihívást jelent mínusz 15 fokban eltölteni, túlélni egy hosszú-hosszú, olykor 16 órán át tartó téli éjszakát. Pláne, ha tudjuk, hogy az alig kétdekás cinege teste milyen magas hőfokon „ég”. Az aprócska madárka testhőmérséklete télen-nyáron 44 fok. Nem nehéz kiszámítani, hogy közel 60 fokos hőmérséklet-különbséget kell fenntartania a madárnak, és ha csak egy téli napon nem talál elegendő élelmet, nem éri meg a másnapot. Ezért jó, ha zimankós téli napokon etetjük a madarakat, bár hosszú távú fennmaradásuk szerencsére nem tőlünk, emberektől függ.
MIVEL ETESSÜNK?
A legfontosabb téli madáreleség az energiát adó napraforgómag, ezt lehet azután dúsítani köles- vagy muharmaggal. Kerti énekeseink téli etetésére az állatkereskedésekben kapható papagájeleség, magkeverék is megfelel. Nem baj, ha a napraforgó törött, mivel egyes madárfajok (ökörszem, vörösbegy) csőre nem elég erős a napraforgószemek feltörésére, hántolására, ők csak a törmeléket, a napraforgóba keveredett gyommagvakat tudják elfogyasztani.
Az olajos magvak mellett jó szolgálatot tesz a nyers szalonna vagy faggyú. Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett almával is etethetjük kerti tollas barátainkat. Néhány almát szúrjunk fel bokor- vagy faágra, ahol a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek. Az almát a rovarokkal is táplálkozó madarak szívesen fogyasztják. A költési idő kezdetéig segítséget jelent az énekesmadarak számára a rendszeres etetés.
Az első fagyoktól a fagyok tartós megszűnéséig, tehát március közepéig vagy végéig lehet és kell etetni. A madáretető látogatói a napsütéses, enyhébb téli napokon elengednek egy-egy strófát, megszólal a kék és a széncinege, az ökörszem, a vörösbegy, és olykor még a feketerigó is, de ilyenkor se feledkezzünk meg kedvenceinkről.
Kenyérrel, morzsával sohase etessünk, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását is okozhatják.
HALASTAVAK, TERÍTETT ASZTALOK
A december végi, január elejei ünnepekben, a böjti napokon a szokottnál sokszorta több hal fogy. A Tisza mentén sorjázó halastavakat még a tél beállta előtt lehalászták, de a látszólag üresen álló meder egész télen át terülj asztalkámként csábítjáa az állandó és az északi tájakról hozzánk telelni érkező vízimadarakat. Halastavaink télen nagyméretű madáretetőként működnek. Rengeteg ilyentájt a vadkacsa, úszó- és bukóréce, szárcsa és sirály a Palicsi- és a Ludasi-tavon is. Az idei telet eddig jellemező, egymást váltó hideg és nagyon csapadékos enyhe periódusok alatt nem tudott megvastagodni a tavakon keletkező jégréteg. A vízimadarak találnak maguknak táplálékot.
Az elmúlt néhány évben a halastavakon fosztogató „rablóbandák”, a nagy halfogyasztó kárókatonák mellett megjelentek a kis kárókatonák is. Korábban igazi szenzációnak számított, ha már csak egy telelő kis kárókatona is felbukkant vizeinken. A rossz hírnévnek örvendő nagy kárókatona állandó célpontja a halőröknek, akik a röpülő kis kárókatonákba is beledurrantanak, pedig azok legfeljebb apró kárászokat fognak a víz alatt. A halastavak számának növekedésével a táplálékkínálat is megnőtt, és nem kell csodálkozni, hogy ezzel arányosan a nagy kárókatonák kiveszik a vámot a haltermésből.
RITKA TÉLI VENDÉG
A Palicsi-tavon január 4-én megjelent egy nagyon ritka kékcsőrű réce is, amely még a múlt század hatvanas éveiben pusztult ki a Kárpát-medencéből, az utolsó fészkelő párokat is kilőtték a Sóskopón. A madarászok legutóbb öt évvel ezelőtt figyeltek meg egy téli kóborló egyedet a tavon. A téli vizeinken a fekete tollruhás, zömök, a jég hátán öregurasan totyogó szárcsákból több száz is áttelel. A kerce-, a kontyos-, az üstökös-, a tőkés-, a böjti-, a csörgő- és a barátrécék a szárcsákkal együttműködve még nagy hidegben sem hagyják teljes egészében befagyni a tavakat, folyamatosan úszkálva tartanak fenn nyílt vízfoltokat, amelyek létfontosságúak számukra a víz alá bukáshoz, a táplálék megszerzéséhez, amely vízinövények maradványaiból, az iszapban szunnyadó lárvákból, puhatestűekből áll.
A gémek közül a kecses, hófehér nagy kócsag és a szürke gém rendszeres áttelelő. Kitartanak a legzordabb teleken is, hiszen a halastavakon mindig találnak döghalat. Ha már vastag a jégpáncél, az ember lékeket vág, hogy a víz érintkezzen a levegővel és oxigénhez jussanak a halak. Téli vizeink megszokott képe a jégbe vájt ablakoknál halra leső gém látványa. A vizeinkről végképp kiszoruló gémek a lucernatáblákon, legelőkön pockoznak. Türelmesen lesik a föld alatti járataikból télen is előmerészkedő mezei pockot, és hegyes szigonyban végződő csőrükkel villámgyorsan lecsapnak.
EGY GONDOLAT "Kinek virág kell, nem hord rózsaberket: A látni vágyó napba nem tekint..." Vörösmarty Mihály: A merengőhöz |
A széncinege a napraforgófejből is kiszedi a szemet
A kis kárókatona csak apró halat fog, mégsem szívesen látott vendég a halastavakon
A szárcsa fázósan gubbaszt a jégen, a lába azonban sosem fázik
Tenyéri kárászt fogott a lékből az ügyes nagy kócsag
