Egyre több mifelénk is az ünnepi akadémia – olvashattuk napilapunk Jó reggelt! rovatában nemrég. Tomán László szintén fölhívta rá a figyelmet 2008-ban: A magyar csak a legrangosabb tudományos intézményt nevezi Akadémiának, viszont ünnepi műsort, ünnepi rendezvényt mond, s ez felel meg a szerb svečana akademijának. Sokszor, sok helyen elhangzott és leírták, hogy az ünnepi akadémia tükörfordítás, azt hihetnénk, már minden rendezvényszervező számára nyilvánvaló, hogy a magyar nyelvhasználónak ez a szókapcsolat nem mond semmit.
Ezért megdöbbentő, hogy a svečana akademija újra és újra helyet kér magának a magyar nyelvben. Önkormányzati programsorozat tájékoztatójában, történészkonferencia vagy pártszületésnapi ünnepség programjai között, politikusinterjúban rendre felbukkan, és megpróbálja velünk elhitetni, hogy a rendezvény ünnepélyes jellegét csakis az „ünnepi akadémia” jelezheti, kiszorítva a díszünnepélyt, díszelőadást, díszünnepséget.
Hasonlóképpen szomorítja a szlovákiai magyarokat a slávnostná akadémia, erről Jakab István így írt az Irodalmi Szemlében 2010 februárjában: „A szlovákban azonban [az akadémia szónak] van egy ilyen jelentése is: művészi programmal rendezett ünnepély. A szlovák nyelvű ünnepély szervezői ugyanis nem elégszenek meg az ünnepélynek az akadémia megnevezésével, hanem jelzővel is külön hangsúlyozzák ennek ünnepélyes voltát: slávnostná akadémia. Ennek fordításaként jött tehát létre az ünnepi akadémia. S hogy ez a kifejezés a magyar ünnepélyszervezőknek is megtetszett, az csak természetes. Alkalmazni is kezdték nagyon hamar, sok bosszúságot okozva ezzel nyelvművelésünknek. Nyelvünkben ugyanis nincs az akadémia szónak ’ünnepély’ jelentése, s a színvonalasabb ünnepélyeket a díszünnepély szóval szoktuk megnevezni” – írta a szerző, megemlítve, hogy az Új Szó kulturális rovatának vezetője szinte minden alkalommal nyelvművelő cikket rendelt, valahányszor nyilvánosan megjelent vagy elhangzott valahol ez a kifejezés.
A tükörfordítás, vagyis az idegen szó (kifejezés) szó szerinti lefordítása nem föltétlenül káros: a népek és a nyelvek szoros kapcsolatára utal, az új fogalmak honosításának egyik módszere, emellett a nyelvújítás során is alkalmazták, így jött létre például a latin materiából az anyag vagy a német Stadtpunktból az álláspont. Viszont semmi szükség tükörfordítással „megújítani” egy olyan szót, kifejezést, amelynek már megvan a jól bevált magyar megfelelője. Olyan fordulatok születhetnek így, amelyek az anyanyelvi beszélő számára csak akkor érthetők, ha vissza tud váltani az eredeti nyelvre. Ha meghalljuk, hogy ünnepi akadémia, kétséges, hogy magyarul gondolkodva meg tudjuk keresni a jelentését – csak akkor, ha átváltunk a szerbre, és eszünkbe jut a svečana akademija. Nem vitás, hogy szerb nyelvi környezetben nem könnyű kiszűrni a két nyelv szoros kapcsolatából adódó jelenségeket, és még nehezebb kritikusan viszonyulni hozzájuk, mérlegelve, hogy mi az, amire szükségünk van, mi az, ami gazdagíthatja a nyelvünket.
Ezért kérnénk tehát a rendezvényszervezőket, hogy ne ünnepi akadémiát szervezzenek, hanem díszünnepélyt, díszünnepséget, díszülést, ünnepi műsort, ünnepi rendezvényt, gálaestet; kérnénk a nyilvánosság előtt megszólalókat (újságírókat, bemondókat, politikusokat, tanárokat), hogy ne éltessék a svečana akademija tükörfordítását. Ha időt fordítunk a mi szép és változatos magyar nyelvünknek a megismerésére, már kevésbé fogunk ragaszkodni az idegen nyelv „ünnepi akadémia”-féle fordulataihoz.
