Múlt héten került megrendezésre Szabadkán a második építészeti kiállítás, az Arh 002. A Szerbiai Mérnöki Kamara Építészeti Szakosztályának tárlatán tehetséges és zömében fiatal vajdasági építészek mutatták be munkáikat, ezzel párhuzamosan pedig a vajdasági építészetről, a regionális építészetről valamint a tanyákról tartottak előadást az érdeklődőknek.
– A kiállítás célja, hogy bemutassuk munkáinkat, elképzeléseinket, s hogy képet kapjunk arról, jelenleg merre halad a vajdasági építészet. Az előadásokkal arra próbáltunk rámutatni, hogy az építészek által megtervezett épületeknek a régió jegyeit kell hordozniuk, valamint, hogy a korszerű vajdasági építészetnek melyek a jellemzői. Annyi mindenképpen elmondható, hogy egyre inkább a modernizmus felé haladunk – mondta Törteli Károly, az egyik szervező.
A kiállításon tizenöt építész munkáját lehetett megtekinteni, ahol többek között lakóházak és középületek, szállodák és hatalmas bevásárlóközpontok terveit is közelebbről szemügyre lehetett venni a kifüggesztett pannókon.
A vajdasági és a regionális építészetről Valkai Zoltán és Tóth Vilmos építészek tartottak előadást.
– A szabadkai szakosztályhoz több mint száz építész tartozik, ami az észak-bácskai és észak-bánáti régiók szakembereit tömöríti. Sajnos még mindig nem elég nagy az érdeklődés az építészek részéről a tárlat iránt, de bízunk benne, hogy hamarosan sokkal tömegesebb és magasabb szintű kiállítást tudunk létrehozni, mint amilyen az idei volt. Az előadáson egyfajta regionális hozzáállást próbáltunk megismertetni az érdeklődőkkel, hiszen a vajdasági építészet a népi és polgári stíluson alapszik. Véleményem szerint ezt a két építészeti gondolkodásmódot kell folytatni a huszonegyedik században is. Ez egyaránt vonatkozik a lakóházakra és középületekre, ahol egyfajta emberléptékű városias hangulat megőrzésére és átmentésére kell törekednünk. Hogy ez a gondolkodásmód mennyire helyénvaló, azt majd az épületeink fogják igazolni – fejtette ki véleményét Tóth Vilmos, majd folytatta: – Úgy gondolom, hogy a hagyományos építészetben annyi szépség és emberiesség van, hogy ezt érdemes megőrizni. Nem akarom támadni a modernistákat, az ő gondolkodásmódjuknak is megvan a maga háttere, mi azonban más utat járunk, s ehhez szeretnénk minél több követőt találni. Kicsit hiányolom is, hogy az egyetemi karokon a vajdasági hagyományos építészettel nagyon keveset foglalkoznak, a legtöbb fiatal építész a modernizmus alapjait sajátítja el.
Valkai Zoltán Tóth Vilmoshoz hasonlóan a régi értékek megőrzésére törekszik építészetében. Szerinte nagyon fontos a történeti architektúra megjelenítése és továbbvitele, hiszen a hagyományos építészet komoly üzenetet hordoz magában, amit az új igényekkel kell vegyíteni, s nem elfelejteni azt.
– Az építészet a kultúra része, nem szabad pusztán műszaki tudományként tekintenünk rá. Üzenethordozóként jelenik meg a térben, s kódolt nyelven beszél hozzánk, ezért nagyon meg kell fontolni, mit is szeretnénk közölni általa. Az épületek mesélnek a világról, arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, a környezethez. Ezt kevesellem ezen a kiállításon, ahol főként modern építészeti alkotásokkal találkozunk, amik viszont nem elég letisztultak, miközben a helyi értékek és a tisztaság csak elvétve jelennek meg – értékelte Valkai a tárlatot.
Mint kifejtette, régen minden ház jelet hordozott magában, ami mára elveszett. Dobozok születnek házak helyett, s az épületekből hiányzik a biztonságot, szilárdságot sugározó alapüzenet. Szerinte a modern üveg- és acélszerkezet, a dobozépületek túlságosan férfias üzenetet sugároznak, mint ahogyan a világ is egyre inkább férfias jelleget ölt, ezért anyagban, formában, üzenetben egyaránt lágyítani kellene az építészeten.
– Egy új épület születésénél adott az építész elképzelése és a megrendelő elképzelése. Az általam tervezett házban nemcsak nekem kell jól éreznem magam, hanem annak is, akinek készül, ugyanakkor az ő elképzeléseiben magamat is meg kell találnom. Csak ha a kettőnk képzelete találkozik, akkor születhet valami jó. Hogy jó építészetet tudjunk létrehozni, ahhoz szükség van az építészetet értő mecénásokra is, akik felismerik az értéket, s arra is oda kell figyelni, hogy az épület a környezet részévé váljon. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy az építészet ismét elfoglalja az őt megillető helyét a művészetek között, mert az a kultúra kikristályosodott részeként él tovább.
