Az MTA nemrégiben megválasztott elnöke, Pálinkás József atomfizikus, fő kutatási területe az atomi ütközések kísérleti vizsgálata. 1981-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen ,,summa cum laude” minősítéssel egyetemi doktorrá avatták. 1998-2002 között oktatási államtitkára, majd minisztere volt.
Az MTA újonnan megválasztott elnökeként milyen tervei vannak ahatáron túli magyar tudományos műhelyekkel való együttműködés, munkájának serkentése terén?
– Szeretném tovább erősíteni a magyar tudományosság integrációját. A Kárpát-medencében dolgozó magyar kollégákkal az elmúlt 10 évben szoros munkakapcsolat alakult ki, támogatni kívánjuk a magyar-magyar kutatásokat is. Létrehoztunk bizottságokat, testületeket – de a lényeg mégiscsak a tudományos eredmény, olyan kutatási eredmények előállítása, amelyek a magyar közösségek fejlődését is szolgálják. Ezen belül is fokozott hangsúlyt kívánunk fektetni a tudományos utánpótlás segítésére: a most meghirdetett Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíjprogram pályázati kiírás e két kategóriát emeli ki. Ezen túl bízom benne, hogy a magyar-magyar tudományos kapcsolatok katalizátorai lehetnek a régióban olyan több ország kutatóit egyesítő tudományos konzorciumok kialakulásának, melyek eredményesen pályázhatnak az EU keretprogramjaiban. Az együttműködés és a stratégia-alkotás mindenütt, de ebben a régióban talán még inkább fontos.
Nemrégiben megalakult a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács.
– Az Akadémián azt szeretnénk, ha a térség magyar tudományos szervezetei a kooperáció és a specializáció jegyében működnének. Görömbei András tagtársam, az MTA MTK EB elnöke áprilisi, a leendő Tanács tagjainak küldött levelében megfogalmazta, hogy arra számítunk, hogy a testület – mely egyfajta research councilként működhetne – már ez év végéig előrelép a régió kutatási stratégiájának kidolgozásában. Szeretném, ha bármely formáció az összefogást erősítené, annál is inkább, mert épp most – nagyon dícséretes módon – Vajdaság politikai téren összefogásból jó példát mutat.
Az Akadémia több ponton kapcsolódik most is a vajdasági kutató-kollégákhoz, a köztestületi jelentkezés lehetősége folyamatos. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságban – amely az Akadémia stratégia-alkotó testülete a határon túli magyar tudományosság ügyeiben – több személy is képviseli a régió tudományosságát, sőt, az MTA Regionális Kutatások Központja égisze alatt működő Regionális Tudományi Társaságnak is van Vajdasági Tagozata.
Az MTA vállalásai, megmozdulásai, pályázatai nem csak a tudomány terén éreztetik hatásukat, hanem például az oktatásügyre is jó hatással lesznek. Riasztó – s hiszem azt, ez Kárpát-medencei probléma –, hogy a diákok a fizikától, vegytantól, matematikától, biológiától idegenkednek. S ijesztő az is, hogy manapság a műveltséget csak az irodalmi, zenei, képzőművészeti jártassággal ,,mérik'”, a természettudományi tárgyak nem számítanak ebbe bele. Az MTA mit tehet, hogy ismét visszaálljon a régi harmónia?
– Az én elképzelésem e téren az, hogy folytatni kell azt a színvonalas ismeretterjesztést, melyet a Mindentudás Egyeteme kezdett el és mely váratlanul nagy sikert aratott, ezzel is bizonyítva, hogy hamis az a tételezés, miszerint a nagy többségre az igénytelenség a jellemző. Fontos akadémiai feladatnak tartom egyrészt bemutatni – ismeretterjesztő, könnyen befogadható módon – a legújabb, legizgalmasabb tudományos eredményeket, hogy ezáltal is vonzóvá tegyük magát a pályát, a tudósi létet. Kíváncsiak vagyunk a szerbiai magyar kutatók által elért tudományos eredményekre is, arra, hogy a Vajdaság megmutassa magát. Ezúton is kérem szerbiai magyar tudóskollégáimat, szállítsák nekünk a legfrissebb tudományos eredményeket, hogy azokat bemutathassuk. Ezen túl pedig az oktatással való szorosabb akadémiai együttműködést tartom egy olyan lehetséges eszköznek – kiterjesztve ezt az Akadémia legjobb hagyományainak szellemében a középiskolai tanár-kollégákra, a tehetséges diákokra –, amely segíthet a műveltségről kialakult egyoldalú kép oldásában, a tudomány, a tudós-pálya presztízsének visszaszerzésében. Természetesen ez utóbbi érdekében a tudománypolitikai kormányzatnak el kell érnie, hogy a kutatói életpálya vonzó legyen a fiatalok számára, s ne csak elvándorolva Szerbiából Magyarországra, onnan pedig nyugatabbra érhessenek el valódi kutatói sikereket.
Sajnos a közgondolkodásból még mindig hiányzik annak elismerése, hogy a tudományra, a tudományos műhelyek működtetésére fordított pénz egy régió fejlődését szolgálja, s többszörösen megtérül, csakis ez szolgálja a felemelkedést. Mi a teendő, hogy ez beivódjon a köztudatba?
– A tudományos eredmények láttatása ezen is tud segíteni, változtatni: kétségtelen, hogy ezen a téren még jócskán vannak tennivalóink. Más országok jó gyakorlatának bemutatása szintén húzóerő, közvélemény-formáló erő lehet. Nagyon örülnék, ha a sajtó úgynevezett „jó gyakorlatok” bemutatásával lenne tele, nem pedig a botrányok, torzsalkodások, visszaélések közvetítésével. A pozitív példák keltette „izgalmat” hasznosabbnak, kívánatosabbnak tartanám, lehetséges, hogy ez a nagyobb újságírói, szerkesztői feladat, amely felkészültebb, más szemléletű tömegkommunikációs szakértelmet kíván, ám én bízom abban, hogy a jó példák mintául is szolgálnak majd. Az például, hogy Önök a megválasztásom másnapján megkerestek kérdéseikkel, az erre utal – nagyon örülök, s bármikor szívesen állok rendelkezésükre.
