Kétségtelen, hogy a kiadók nem néznek könnyű év elé. A gazdasági válság egyaránt lesújt a társadalom minden kategóriájára, ám ezen belül is, nyilvánvalóan vannak olyan szereplők, melyek az elsők között érzik meg a csökkenő vásárlóerőt, s ebben élen jár a kultúra, csakúgy a könyvkiadás. Németh Ferenc, az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője szerint a vajdasági magyar nyelvű könyvkiadást sem kerülheti meg a világban zajló válság, még akkor sem, ha innen-onnan támogatásban részesül. Többek között erről faggattuk.
– Nagy segítség, biztonságot ad az állami dotáció, melyet a Forum kiadó a tartománytól kap, mégis csak részben fedezi a tevékenységet. Emellett csökkent a Magyarországról érkező támogatás, a Szülőföld Alaptól például négy kiadványunk kap támogatást, pedig tízre pályáztunk. A tavalyi évet sikeresen zártuk, de az idei terveink megvalósítása számos tényezőn múlik, a kilátások korántsem olyan biztatóak, mint egy évvel korábban.
A bizonytalanság kizárólag anyagi eredetű, vagy esetleg az igazgatói bizottság elnökének, Kasza Józsefnek a lemondása is hozzájárult?
– Ezt nem mondanám. Az elnök úr sokat tett a kiadóház érdekében, és mindaddig végzi teendőit, amíg az új elnököt kinevezik. A választás folyamatban van. A kiadó tevékenysége tehát folyamatos, emiatt igazán nincs fennakadás.
Változott-e a pályázati rendszer akár Szerbiában, akár Magyarországon? Beszűkültek-e a lehetőségek?
– A közelmúltban lényeges változás nem történt, inkább az anyagi keretek szűküléséről kell beszélni. Ez ellen nem védekezhetünk, de több ízben is felemeltük a szavunkat amiatt, hogy Szerbiában a fennmaradt leltári állományt felvásárolja az állam a szerb nyelvű kötetek esetében, de ezt nem teszi meg a kisebbségi kiadványokkal. Pedig a kisebbségi kiadványok inkább jogosultak a pozitív diszkriminációra, mint a többségi nyelvű kiadványok.
Ilyen, megnehezült gazdálkodási körülmények között a vásárok, kiállítások mit jelentenek a kiadóknak?
– Tudni kell, hogy nem olcsó mulatság a megjelenés ilyen helyeken. A tartomány közös standok kialakításával igyekszik a vajdasági kiadókon segíteni. A március 12-én kezdődő újvidéki 15. Nemzetközi Könyvszalonra készülünk, örömmel mondhatom, szép kiadványokkal. Áprilisban a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon veszünk részt a Millenáris Parkban, de készülünk az ugyancsak budapesti Könyvhétre, az évi termésünk javával.
Mi lenne az?
– Minden kiadványunkra büszkék vagyunk, a tavalyi mérlegünk 31 címszó. Ha mégis valamit hangúlyozni szeretnék, akkor azt meg kell tennem Jung Károly tanulmánykötetével, aki a Mátyás-hagyományok délszláv kapcsolatait foglalta egybe, de Németh István, Bodor Anikó, Gerold László, és mások köteteit is említhetném.
Idén több jubileum elé nézünk, melyekre a kiadó is készül.
– Igen, legjelentősebb évfordulók a Radnóti Miklós-, és a Herceg János-centenárium. Mindkét jelentős irodalmi személyiség születésének 100. évfordulója megünnepléséhez hozzájárulunk azzal, hogy egyfelől újra közreadjuk a Forum 1961-es Radnóti-kötetét, a Danilo Kiš fordításában megjelent Strmom stazom című kétnyelvű, hasonmás kiadványt, másfelől a Herceg János írói nagysága előtti tisztelgés jegyében két kötetet is kiadunk. A Tó mellett város című Herceg-művet csak Magyarországon jelentették meg 1937-ben, így a vajdasági olvasó talán nemigen juthatott hozzá, egy másik kötetben pedig Herceg János művéről írnak felkért szerzők. A két centenárium mellett idén lenne 80 éves Bori Imre. Ennek jegyében azt tervezzük, hogy idén újra közreadjuk az Ezredéve itt, Délvidéki olvasókönyv című művet. A jubileumok sorát zárja egy nem kevésbé fontos évforduló: 75 éves a Hídirodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, melyről májusban emlékezünk meg.
A kiadó fiatal írók számára pályázatot hirdetett meg, milyen sikerrel járt a megszólítás?
– Örömmel mondhatom, hogy 2-3 kötet lesz a pályázat végeredménye, hiszen többen pályáztak, reményteljes munkák futottak be a kiadóba. Főszerkesztői programom egyik sarkalatos tétele volt a fiatalás, s ennek jegyében írtuk ki a pályázatot is. A Forum ugyanis olyan munkatársi kört alakított ki, amely nívót és renomét tudott biztosítani, viszont oda jutottunk, hogy 50 évnél fiatalabb szerző alig van. Azt a nemzedéket, amely most ad hírt magáról, a 25–35 éveseket elhanyagoltuk, a munkatársi körünk kissé beszűkült, ezt szeretnénk bővíteni értékorientáltan, a minőségi művek támogatásával. Feladatomnak tekintem továbbra is, hogy az induló fiatal írókat felkaroljuk.
A tavaly beszerzett könyvbusz újtára indul-e?
– Igen, a tavasz közeledtével beindul a könyvbusz. Olyan eseményeket kell kiszemelünk, amelyek megmozgatják a vajdaságiakat, amikor egy helyen vannak, és onnan nem hiányozhat a könyvbusz sem.
A vajdasági magyar könyvterjesztés fő problémája, hogy valaha, amikor még egyben volt a Forum, létezett egy egységes könyvosztály, amelynek Vajdaság-szerte voltak boltjai. Amíg ez működött, addig a Forum Könyvkiadónak nem voltak nagyobb gondjai. Miután részeire bomlott a Forum-ház, s önállósult a könyvterjesztés, már nem tudta felvállalni a terjesztést, csak a könyveladást, azt is csak részben, mert a volt könyvterjesztő osztály boltjai jól eladható tanszereket, irodai kellékeket árusítanak inkább, kevésbé összpontosítanak a könyveladásra. Nem igazi könyvesboltok ezek. Magánkönyvesboltból sincs sok, nem volt tőkeerős befektető, aki magyar könyveket akar terjeszteni. A könyvbusz tehát hiánypótló lehet, mert ha időnként is, de eljuthat olyan kis falvakba is, ahol évek, évtizedek óta nincs magyar könyv. Nemcsak Szerémségre és Dél-Bánátra gondolok, hanem Bácska egyes vidékeire is.
