A kialakult állóháború során elhangzott érvek és ellenérvek eredménye az lett, hogy az 1870. szeptember 5-én tartott képviselőtestületi gyűlésen mégis elhatározták a (csak félig megalakult) gimnáziumnak két, s a volt alreáliskolának még fennmaradt harmadik osztályának polgári iskolává történő átváltoztatását.[1] S ha a XVIII. század végén Versec azzal dicsekedhetett, hogy falai között működött Délmagyarország első szerb középiskolája, most azzal büszkélkedhetett, hogy a verseczi „polgári fi-iskola” volt az első ilyen jellegű tanintézet Magyarországon, utána másodikként a nagyszombati következett. Az első iskolaszék elnökévé Herczeg Ferencz Józsefet választották. Herczeg Ferenc visszaemlékezéseinek első kötetében, A Várhegy (1940) című könyvében büszkén állítja: „Versecen nyílt meg az ország első polgári iskolája és én elvégeztem annak első osztályát. Persze németül.”[2]
„Örök emlékű Eötvösünk a hazának általános műveltséggel bíró középosztályt kívánt növelni, midőn országszerte megteremté a polgári iskolákat azok számára, kiknek a tudományok mély kincses bányába hatolni sem szándékuk, sem idejük nincsen, és kik nem diplomájukkal akarják megkeresni kenyerüket az életben; hanem arra hivatvák, hogy a köznép szűk határú ismeretkörén felül emelkedve, annak vezetői, a hazai alkotmány támoszlopai, művelt értelmű, józan ítéletű, az életet viharaiban megállni tudó, tettre képes magyar polgárok legyenek” – írta könyvében a kilenc évig fennállott polgári iskola kapcsán Buday József volt iskolaigazgató. A továbbiakban arra is rámutatott, hogy „[1896-ban] 27 év óta tartó állapot ez: volt Versecznek alreáliskolája, volt algymnasiuma, van névleg négyosztályú polgári – de voltaképen más vidéki középiskoláknak dolgozó előkészítő iskolája –, teljes befejezett műveltséget nyújtó tanintézettel ily hosszú idő alatt nem rendelkezett. Nehogy tehát e nagy, 24.000 lakost számláló, s valamint népesedési, úgy vagyoni viszonyánál fogva a haza elsőbb rendű városai között helyet foglaló város messze a honi műveltség színvonala alatt maradjon – és a korral haladni nem bírván, azon veszélynek legyen kitéve, hogy társadalmunk azon rétege, mely a szak- és általános műveltséget képviselni, a községi és társadalmi életben a vezérszerepet kezébe tartani hivatva van, megritkuljon vagy végképp kifogyjon, elodázhatatlanul szükségesnek látja az iskolaszék csonka, és soha ki nem egészíthető polgári iskolákat oly tanintézeté alakítani át, mely míg egyfelől az iskolákat buzgón látogató, de eddig más tanintézetekre szorult osztályok igényeinek megfelel, másfelől a város minden növendékére nézve megközelíthető legyen, és mely a mellett, hogy a nemzeti irányú közművelődést előmozdítja, teljesen befejezett műveltséget nyújt; ilyennek pedig egyedül a legfőbb tanintézetekre a tudomány és műegyetemekre egyaránt utat nyitó gymnasiumot találta.” [3] Az újabb beadványok és kérelmek nyomán 1880 őszén a közoktatási minisztérium a gimnázium ügyét a következő feltételekhez kötötte: 1. a város mutassa ki, hogy a magas tanintézet költségeit a saját erejéből képes biztosítani; 2. az átalakulást az első osztállyal kezdi, és évente indít újabb osztályt; 3. a város mutassa ki, hogy rendelkezik a szükséges épületekkel; 4. a leendő főgimnázium tannyelve a magyar legyen. Ezen azután ismét elakadt az ügy; Versecz német és szerb többségű polgársága inkább lemondott a gimnáziumról, semhogy magyar tannyelvű középiskola működjön a városban. A tovább működő polgári iskolában azonban „amennyire csak lehetett magyarul tanítottak a tanárok – nógatta őket az ambitio, az ellenszenvvel viselkedőknek ad oculos demonstrálni, hogy ha a verseczi német fiú, ki szülőinek költségén, vagy pedig cserében németül tanulni vágyó magyar fiú helyett Szegedre, Kecskemétre, H.-M.-Vásárhelyre megy gymnasiumba vagy reáliskolába, ott magyar könyvből tanulni tud; itthon is tanulhat; a szerb népiskolából jött fiúnak amúgy is mindegy volt, azok sem magyarul, sem németül nem tudtak.”[4]
A középiskola kérdése pártokra osztotta a lakosságot, az egyik gimnáziumot, a másik reáliskolát óhajtott. „Amazok így okoskodtak a gymnasium mellett: ha főreáliskolánk lesz, Versecz szülöttei a műegyetemre készítettnek elő, a tudomány-egyetemről, a jogi pályáról lemaradnak; így bekövetkezik majdan az idő, hogy a városnak, bár sok költséggel tart fenn egy teljes középiskolát, a közigazgatás főbb hivatalaira tisztviselőket mégis idegenből kellend hoznia. A reáliskola mellett buzgólkodók így érveltek: ismeretesek Tréfort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszternek elvei, melynek következtében a gymnasiumok szaporítását magyar hazánkban általánosságban nem helyesli, ennélfogva reáliskolára hamarabb van kilátás. […] Az iskolaszék többsége a reáliskola mellett volt, bár maga az elnök inkább a gymnasium felé hajlott. A tanári testületben a gymnasium pártján volt az igazgató, Buday József és Benedek Ignácz, a reáliskola mellett Rezucha Venczel, Neustadtl Vilmos, Waldherr József és Perjéssy Lajos tanárok.”[5]
(Folytatjuk)
[1] U. o., 54. p.
[2] Herczeg Ferenc: A Várhegy; Budapest – Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., 1940. 69. p.
[3] Buday József i. m., 70. p. és 71. p.
[4] U. o., 75. p.
[5] U. o., 86. p.
