A mézzel kezdődött minden. A nektárból, napfényből, keleti fűszerekből megszületett varázslat, a mézeskalács egyidős a méz használatával, és készítése komoly hagyományokkal rendelkezik. Az egyiptomi piramisokban mézestészta-maradékot is találtak, az ókori görögök pedig a halott szájába azért tettek mézeskalácsot, hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét. De nem hiányzott a fűszeres mézeskalács az ínyenc rómaiak asztaláról sem: a családok a születésnapi mézesbábokat nem ették meg, hanem a házi istennek ajánlották fel, az i. e. 180–170 körül rendezett bacchanáliáknak pedig elmaradhatatlan süteménye volt az izgatóan fűszerezett, mézből és lisztből készült libum.
Szerda Elvira nektárból kisütött XXI. századi vásárfiákat készít
Eredetileg tehát az isteneknek felajánlott ajándék volt a mézeskalács, de később az emberek már egymást ajándékozták meg vele. Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos céh 1619-ben alakult Pozsonyban. A „mézesbábos" céhek míves díszítéseket készítettek a mézes süteményre, így vált kedvelt ajándékká. A századok alatt a díszítésnek kialakult a sajátos jelképrendszere is, így mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez lehetett kötni egy-egy szépen elkészített mézeskalácsot: a magyar kézművesség az emberi élet legfontosabb momentumait – születést, szerelmet – sütötte szimbólummá a mézeskalácsban.
Idővel azonban nem csupán szakképzett pékek és cukrászok készítettek mézeskalácsot, hanem az egyszerű háziasszonyok is egyre találékonyabban mézesbábokat és figurákat sütöttek, ezeket pedig falusi vásárokon árusították. Így lett kedvelt vásári ajándék a mézeskalácsból készült huszár, kard, baba, tányér. Tükrös mézeskalácsszívet adni a lánynak-legénynek ekkoriban felért egy szerelmi vallomással.
Szerda Bandi két évvel ezelőtt az óbecsei Ricsaj Fesztivál kirakodóvásárán vett egy kis mézeskalácstálkát a feleségének, és a tálka tele volt kalácsokkal – Elvirát ekkor ejtette rabul a mézeskalácsozás. Egyébként is szeretett sütni, könyvekben, interneten kereste a mézeskalácsrecepteket, végül többféléből gyúrta össze a sajátját. Később a Vajdasági Magyar Folklórközpont jóvoltából eljutott a békéscsabai népművészeti táborba is, ahol rengeteget gyakorolt és tanult. Elvira ma már nem csupán a gyomornak, hanem a szemnek, a léleknek, a szívnek egyaránt örömet szerző termékeket készít. Népművészet és konyhaművészet házasságából így születnek keze nyomán ehető mézes alkotások: karácsonykor karácsonyfadíszek, havas házikók, angyalkák, csöngettyűk, adventi koszorúk, húsvétkor nyuszik és tojások, meg persze sok-sok mézes szív, egész éven át. Elvira boldog, hogy ehető ajándékaival örömet szerez az embereknek.
Édes adventi koszorú
A mézeskalácsnak számtalan receptje létezik, de fő összetevői a liszt, a porcukor, a méz és a tojás. Készítésének is több módszere van. Az egyik változat szerint a kinyújtott mézes tésztát ún. ütőfába nyomkodják olyan alaposan, hogy a mintát felvegye, majd kiborítják a formából, egy napig szárítják, majd kemencében kisütik. Egy másik lehetőség szerint az anyagában kicsit más tésztát kinyújtják, különböző alakú, fémlemezből hajlított szaggatókkal „kiszúrják”, és sütőben kisütik. Meg lehet persze egyszerűen kézzel, mindenféle segítség nélkül is mézeskalácsot formázni. Elvira így kezdte: kézzel, papírral, kartonnal, késsel, de ma már csak megálmodja a formát, amit a bádogos elkészít, ő pedig a formával kiszaggatja, majd megsüti a tésztát.
A kisütött mézeskalácsot díszíteni is többféleképpen lehet. A legelterjedtebb módszer az írókázás, ennek során porcukros tojáshabbal mintákat rajzolnak rá a mesterek. Aztán be is vonhatjuk tojásfehérjével, piros festékkel, tojáshabbal vagy kakaós folyadékkal – attól függően, hogy fényes, piros, fehér vagy barna mézeskalácsot szeretnénk kapni.
Díszíthetjük a süteményt magvakkal (napraforgóval, tökmaggal, mandulával, szezámmal), tükörrel vagy dekorációs papírral is. A legkeresettebb mézeskalácsforma persze a szív, a legelterjedtebb díszítménye az indarajz, a virágminta, a tükröcske, de képet is ragaszthatnak vagy versikét is írhatnak rá.
Elvira azt mondja, falun egyelőre nem lehet eladni a mézeskalácsot, de a városokban mára már szinte divatos ajándék lett. Vajdaságban csak pár éve lett ismét népszerű. A reneszánszát élő mézeskalácsokon a hagyományos díszítéseket ma már sokan kombinálják modern díszítőelemekkel és formákkal, mert eladni csak így lehet. A legkelendőbbek a karácsonyi ajándéknak, karácsonyfadísznek készült mézeskalácsok, de kapósak a nagy szívek is, ezeket akár keresztelőre, akár születésnapra szívesen viszik a vevők.
Rovásírással ez áll rajta: Egy az Isten, egy a család
Elvira, miközben szívvel-lélekkel ápolja ezt az ízes hagyományt, a korral is lépést tart. Napjainkban a köszönetajándék – mint számos más külföldi szokás – begyűrűzött a magyar esküvői hagyományok közé is. Édességet (mandulát, bonbont, cukorkát) tüllbe, szaténba csomagolva vagy apró tárgyakat ajándékoznak általában a meghívott vendégeknek. Újabban a mézeskalács is felkerült a köszönetajándékok listájára, de erre a nagy napra szalvétatartó vagy asztaldísz is készülhet a mézes süteményből.
Elvira fejében ezek mellett sok új ötlet szerepel. Például mézimádó Micimackó is nektárból sült formára vár.
