Palics egyik előkelő étterme volt a negyvenes évek első felében az Abbázia[1], amelyet Polyák Kósa Sándor vendéglős tartott. Kitűnő konyhája és a felszolgálás messze földön ismertté tette az Abbáziát. Kerthelyisége nyáron minden időben zsúfolt volt. Polyák Kósa Sándor a vendégeinek színvonalas szórakoztatásáról is gondoskodott: kitűnő zenekarokat és ismert énekeseket szerződtetett, leginkább Budapestről. A vendégek többnyire a budapestiek közül kerültek ki, akik Palicsfürdőn nyaraltak.
Abbázia, Opatija, fürdőhely Horvátországban, az Adriai-tenger partján, az isztriai-félszigeten, a Kvarner-öbölben. Az étterem elnevezése az előkelőségét volt hivatott hangsúlyozni.
Az árakat ugyanis nem a helybeliek pénztárcájához szabták. Amikor egy-egy híresség lépett fel, a palicsiak és a környékbeliek a kerítésen át kukucskáltak a kerthelyiségbe, ahol jobbnál jobb falatokkal és italokkal teli asztalnál ültek a vendégek.
Így volt ez akkor is, amikor Mindszenti Ödön[1] szórakoztatta a nagyérdeműt az Abbáziában. Kerítésen kívül volt a „közönség” zöme. Ilyenkor asztalhoz sem lehetett jutni, azokat már hetekkel előbb lefoglalták. Más énekesekre nem emlékszem, rá is csak azért, mert mindig szenzáció volt, akár Karády Katalin[2] palicsfürdői nyaralása a nekünk szomszédos Hartmann-villában[3] – később sokáig iskola is volt –, amely most posta. Kik, nem tudom, de anyámat kérték fel, hogy gondoskodjon a szobák előkészítéséről és takarításáról. Miközben néhány asszony foglalatoskodott, bejártam a szobákat, s többek között láttam azt a baldachinos ágyat is, amelyben majd a körülrajongott művésznő piheni ki fáradalmait és álmodja rózsaszínű álmait.
Amíg Palicsfürdőn tartózkodott Karády Katalin, éjjel-nappal egy rendőr posztolt a villa körül, és arra felügyelt, nehogy valaki a kapun vagy a kerítésen behatoljon a magánterületre, és megzavarja a művésznő nyugalmát. Elvégre pihenni jött Palicsra. A nap minden időszakában voltak, főképpen nők, akik a kerítésnél álldogáltak, lesték, mikor sikerül – akárha pillanatra is – meglátniuk a híres sztárt a teraszon. Ilyenkor felmorajlott a tömeg. Aki nem juthatott a kerítés közelébe, annak az első sorban állók közvetítették, hogy mit látnak. Egy alkalommal arra hördültek fel a leselkedők, hogy Karády Katalin mezítelenül jött ki a teraszra. Volt tolakodás-dulakodás, mindenki a kerítéshez akart kerülni. A rendőr azt sem tudta, mitévő tegyen. Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a búgó hangú díva, akinek megjelent hanglemezeit akkoriban gyorsan szétkapkodták, filmjeire pedig alig lehetett jegyet kapni. Szerencsésnek mondhatta magát, aki a jegyüzérek révén feláron hozzájuthatott.
Háborús idők lévén, nem múlt el nap, hogy ne lehetett volna hallani Karády hangját a budapesti rádióban, leggyakrabban a Kinn a muszka földön… című dalt énekelte.
Amikor elutazott Palicsfürdőről, anyám és azok az asszonyok, akik korábban vele takarítottak a villában, újra megjelentek, hogy rendet tegyenek a művésznő után. Később boldogan újságolták, hogy belefeküdtek abba az ágyba, amelyben a művésznő parfümjének az illatát még érezni lehetett.
Jóval később, már 1945 után, mozi volt az Abbázia nagytermében. Hétvégeken a palicsiak itt nézték a filmeket. Itt láttam Anne Baxter[4] egyik filmjét (a címére nem emlékszem), minekutána nagyon rajongtam érte (nem úgy Karádyért).
Az Abbáziában rövid ideig működött a birkózószakosztály. Ez már az ötvenes évek elején volt. Egyszer az esti edzésre, Teleki Laci barátom unszolására, elmentem én is, azzal a szándékkal, hogy megpróbálkozom ezzel a sportággal.
Először és utoljára léptem szőnyegre. Az edző megbízta az egyik srácot, hogy foglalkozzon velem. Nem sokáig tartott. Első dolga az volt, hogy elkapta a nyakamat, és úgy a szőnyeghez teremtett, hogy alig bírtam a levegő után kapkodni, egy hétig a fejemet mozdítani. Ez a belépő elég volt arra, hogy mindenkorra búcsút mondjak még e sportág mérkőzései megtekintésének is.
Aztán jött egy újabb időszak, amikor az Abbázia szinte kikopott a köztudatból. Legfőképpen azután, hogy végleg megszűnt a villamosjárat, melynek közeli megállója az egykor híres vendéglő nevét viselte.
Talán egyszer…
Az egyszer ideje elkövetkezett ugyan a palicsi nemzetközi filmfesztivál létrehozásával. Ilyenkor, júliusban van némi sürgés-forgás az Abbázia körül és az épületében.
Csak ennyi.
Nincs (egy újabb) Polyák Kósa Sándor, aki olyan mozgalmas életet, fényt és csillogást tudott teremteni a tornyos épület falai között.
Teljes nevén Mindszenti (Szvoboda) Ödön (1908–1955), operaénekes, zeneszerző. A középiskola után a Zeneművészeti Főiskola ének főtanszakán folytatta tanulmányait, majd egy ideig énektanár volt. A Tudományegyetemen kitűnő eredménnyel elvégezte a természettudomány szakot, majd ösztöndíjjal Rómában ókori történelmet tanult. Közben képeztette a hangját. 1946-tól a budapesti Állami Operaház magánénekese. Több emlékezetes alakítást nyújtott. Sikeres zeneszerzőként is ismert. A rádióban gyakran énekelt népdalokat és magyar nótákat. – Leszner József: ¨Nótakedvelőknek c. könyve nyomán. Zeneműkiadó, Budapest, 1986. 244.
Teljes nevén Karádi (Kanczler) Katalin (1912–1990), énekesnő, színésznő. Főképpen budapesti színházakban lépett fel, gyakran énekelt a rádióban, hanglemezei jelentek meg és filmszerepeket is vállalt. 1951-től Brazíliában, majd az USA-ban élt, itt is hunyt el. – A ¨Magyar színházművészeti lexikon nyomán. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 356.
„¨Ezt a nyaralóépületet Hartmann gyáros építtette a múlt [19.] ¨század kilencvenes éveiben, amiről a szabadkai Történelmi Levéltárban, sajnos, semmilyen adat nem található. (…) 1988-ban a valamikori nyaralót, annak homlokzata és tömegképzés adta építészeti értékét tiszteletben tartva, postahivatallá alakították át…” – Gordana Vujinović: ¨A palicsi villák létrejötte, fejlődéstörténete és transzformációja. Fordította: Lejkó László. ¨Létünk, 1988. febr. 359.
Anne Baxter (1923–1985), film-, színházi és televíziós színésznő, Oscar-díjas. Már 13 éves korában fellépett a Broadwayen. Első filmszerepét 17 éves korában (1940) kapta, és 1980-ig több mint ötven filmben szerepelt, korának legjobb filmszínészeivel.
