„Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel.” (Kosztolányi Dezső)
A 16. Szabadkai Nyári Akadémia magyar szakcsoportjának egyik előadója dr. Balázs Lajos, a Sapientia Humántudományok Tanszékének egyik neves előadója, néprajzkutatója. Érdeklődési és kutatási területei az erdélyi folklóron belül az emberi élet sorsfordulói. Az előadó CV-jét olvasva, felfigyeltem egy mondatra, miszerint a román nyelv oktatásának kérdésével is foglalkozik. Rögtön elfelejtettem az elsődleges célomat, és arra a következtetésre jutottam, hogy az államnyelv oktatása a kisebbségi nemzethez tartozóknál máshol is problematikus, és nem elszigetelt, vajdasági jelenség.
Gyermekeink első osztálytól tanulják az első idegen nyelvüket. Az új program szerint ehhez az ötödik osztályban társul a második idegen nyelv. S tanulmányuk során ez a két nyelv, találó elnevezéssel: az első és a második idegen nyelv, jelen van.
Nálunk (is) létezik az ún. környezetnyelv, ebben az országban ez a szerb nyelv, amelyet – akár az első idegen nyelvet – első osztálytól tanulnak gyerekeink. Tanulnak, tanulnak, tanulnak. Az ismétlésemmel a meg igekötő hiányára utalok. Felmérésre lenne szükség ahhoz, hogy bebizonyíthassam, hogy az idegen nyelvet és a környezetnyelvet tanulók hány százaléka tanulja meg ezeket a nyelveket az iskolában. Viszont a különóra „kifizetődő”. Akkor minek tanulni az iskolában, merül fel a kérdés a szülőben. Időt igényel, megterheli az óraszám a tanulókat (öt-hat órájuk is van már az elsősöknek), és kevés, minimális hasznot hoz, illetve azoknak hasznos, akik már előtudással indulnak iskolába (de vajon kötelező-e az előtudás, hiszen óvodáink elsősorban nem erre rendezkedtek be). És itt lép életbe a tantárgyak közötti korreláció, ebben az esetben a rajz, a rajzolás. Egy szerb nemzetiségű ismerősöm gyermeke az iskolában tanulja a magyar nyelvet (fakultatív oktatás). Magyartanárként rákérdeztem, mit csinálnak az órán, a válasza: rajzolnak. És valóban. Rajzolnak, 45 percből 30 percet rajzolnak. Rajzolnak valamit, a következő órán mást, aztán megint mást, és múlik az idő, a rajztehetségük fejlődik, a nyelvtehetségük stagnál. A szavak gyakorlása, ismételgetése, rögzítése pedig minimális, vagy csak a felírás∕másolás szintjén marad.
Alsó osztályokban még az anyanyelv oktatásában is a gyakorláson van a hangsúly. Nem várható el a szülőktől, hogy minden tantárgyból mindennap kikérdezzék az alsós gyerekeiket, és még otthon közösen tanulják, gyakorolják a szerb és az angol nyelvet, ezt lehetetlen összehozni időben, és a kisgyerekek sem képesek öt óra után még ötöt gyakorolni. Viszont erre szolgál az iskolai óra.
Kik tanítják alsó osztályokban a környezetnyelvet és az idegen nyelvet? A szaktanárok felső osztályokban tanítanak. Képesítésük, módszertani felkészültségük arra vonatkozik. Alsó osztályokban ezeket a tantárgyakat főként tanítók tanítják (megesik, hogy mások is, a normapótlás okán), akik a tanítóképzőt befejezvén nyelvvizsgával is rendelkeznek. Vajon ők valaha is tanulják, hogy a környezetnyelvet és az idegen nyelvet módszertanilag hogyan kell „tálalni” a kicsiknek, hogyan kell megszerettetni, elsajátíttatni a tanulókkal? Nem tanulják, csak próbálkoznak, és erre a legjobb módszer a rajzolás.
A jó kiejtés és az ismétlés, a gyakorlás, a játékos tanítás∕tanulás eredményhez vezet (hiszen a magánórák ezt bizonyítják). Ha legalább 30 percig az adott nyelven beszél a tanár∕tanító, és ismételgeti azt az öt szót, az óra végére kettő biztosan rögzül a tanuló fejében, legalább felismerés szintjén. Viszont a táblára felírt szavak átmásolása és a rajz befejezése mellett erre már nincs idő.
Miért olyan másodlagos dolog ez a tanügyben? Miért siklunk át felette? Gyerekeink itt élnek, nem csak tanulniuk kell a szerb nyelvet, hanem meg kell tanulniuk szerbül, ez a jövőjük szempontjából kell, szükséges, muszáj. És meg kell tanulniuk angolul is, nem az ötösért, hanem mert ez nélkül létezni sem lehet a mai társadalomban, érvényesülni pedig főleg nem. Egyszerű a képlet: az adott órákon tanítsák meg őket, beszéljenek, ismételjenek, játsszanak! Ha ez beválik a magánórákon, amiért külön fizetünk, talán kisebb módosításokkal az iskolai órákon is kivitelezhető!
Ismét egy probléma, melyet nem oldhatok meg. A tapasztalatom negatív. Egy csapat kisdiák között fegyelmet tartani, és közben megtanítani őket szerb és angol nyelvre, nem könnyű, ez nem vitás, de könyörgöm, ne csak rajzoljanak!
