A kiállítóterem falain fekete-fehér, archív fényképek, tervrajzok, színes, szöveges magyarázatokkal ellátott pannók. Odébb, a falmélyedésekben családi síremlékeket szemléltető makettek. A megnyitó előtt a teremben emberek vándorolnak egyik faliképtől a másikig, legalább akkora érdeklődéssel vizsgálgatják a szemük sarkából egymást, mint a kiállítási anyagot. Hiába: Zenta kisváros, s mint ilyen igazi mikrokozmoszként működik. De a kisvárosnak is van öntudata, még akkor is, ha ehhez Eugéne-François-ból kell Jenőt csinálni (Igaz, nyilván nem a zentaiak keresztelték át a német-római császár szolgálatában álló, francia nemesi családból származó hadvezért.)
Ám, ha már a múlt ilyen képlékeny, akkor annál nagyobb figyelemmel kell a jelen „nagy” dolgai felé fordulnunk. Zentán pedig ilyen is van. A városnapi rendezvénysorozatba tartozó építészeti tárlat Lajta Béla munkásságát hivatott kronológiai rendben szemléltetni a pályakezdettől az érettebb alkotásokig. Lajta Béla tervei alapján épült az 1904-ben átadott zentai Tűzoltólaktanya, a magyar szecessziós építészet egyik kiváló műve. A kiállítás anyagát Budapest Főváros Levéltára – a zentai Történelmi Levéltárral együttműködve – rendezte, és hozta el Zentára, mivel Budapesten kívül csak itt, Zentán áll Lajta által tervezett épület.
Amint körbejárom a kiállítást, és szemügyre veszem a tervrajzokat, fotókat, arra gondolok, hogy elég hálátlan dolog lehet építészeti fényképkiállítást rendezni. Az épületek ugyanis sokkal látványosabbak, mint ezek a képek és kinagyított épületdíszek, motívumok; egy tervrajz – a szakma elhivatottjait leszámítva – szerintem kevéssé mozgatja meg a laikusok fantáziáját. Kedvcsinálónak azonban nem rossz.
Budapest Főváros Levéltárának Lajta Béla munkásságát bemutató kiállítása szeptember 30-ig tekinthető meg a zentai Városi Múzeumban.
