2024. augusztus 3., szombat

Töredékek az egyből

A reggel angyala ébresztett. Elfogott a félelem, miként tudom elviselni, egyáltalán el tudom-e viselni a percenként rám törő csodát, a misztériumot, hogy élek.

Megfordultam és arra kértem az Urat, adjon erőt, erőt és bátorságot ahhoz, hogy létezzek. Engedjem magamhoz a madarakat, engedjem magamhoz a föld erejét, engedjem magamhoz az ég kékjét és a folyók zuhanó hangját. Engedd Uram, hogy engedelmes legyek.

Térdem a füvek páncélja között, tenyeremmel arcomat simítom, reszket a lelkem és reszket körülöttem a lég. Fegyelmezem sejtjeimet és megkérem elmémet, engedje el a minden porcikámat átjáró remegést. Átalakulok – angyalok simogatják bőrömet és csillagok költöznek belém. Élek. Halálos fenyegetés, és ebben az örömben állok fel – mozdulatlanul.

Madarak szállnak a vállamra és madarak emelik szívemet a csillagos ég boltozatára. Égre írom magamat, hogy ismételhető legyek.

14:18

Bort iszom és ez könnyűvé tesz. Egyszerre élni az elviselhetetlent és a lenyűgözően nagyszerűt. Élni és félni: milyen csodálatosan mondja ezt nyelvünk. Miközben írok a májusi délutánban zavartalanul éneklik, csicsogják és zengetik rigóim a múlhatatlan dallamait. Igen Uram, hozzád szólítom minden szavam és minden szavammal Te táplálsz Uram. A szellő leheletében érzem tökéletes jelenlétedet. Áthatsz, táplálsz és közvetítesz. Fájdalmas állapot, gyakran menekülnék előle, de próbálkozásaim rendre mind hiábavalóak, noha folyvást azzal hitegetem magam, hogy képes vagyok szavaid elkerülni, képes vagyok üzenetedre süket lenni. Halálomban is érzem szüntelen jelenlétedet, a poklok kínjaiban is látom meleg, segítő tekinteted, bűneim élése közben is átjár megbocsátó szereteted. Uram, hozzád fohászkodom, hogy elveszettségemben is meglássam magam.

Ha bűneimbe rejtezek, angyalaid akkor is látnak. Ha véres ruhába öltözöm, akkor is rám hull dicsőséged fénye. Ha megszaggatom magam, akkor is megtörölsz mindent látó szemeiddel. Ha sebeket fakasztok testemben-lelkemben, írjaid akkor is megtalálnak. Megkeresnek a fák, hozzám költöznek a füvek és a madarak szárnyaikra vesznek. Repülünk hét határon át, szállunk boldog mezők felett és felhőink boldog csókjaikkal befogadnak. Ámulok az életnek leheleteddel átitatott csodavilágán.