A gyerekek viselkedésével kapcsolatban egyre több vitatott véleményt hallunk:
– A gyerekek figyelme és fegyelme gyenge, egyre több kívánnivalót hagy maga után.
– Másfelől sokan azzal vádolják a nevelőket, hogy túlságosan fegyelmeznek.
– Egyesek, még a mai napig is, azt képzelik, a gyerek kicsinyített felnőtt, ezért „eleve” elvárásaik vannak velük szemben.
– Mások szerint az iskola nem más, mint a felnőtt élet kicsinyített formája, annak szinte minden konfliktusával.
A gyerek azonban nem „kicsinyített felnőtt”, hanem készül a felnőtt életre – ezért játszik szerepeket, húzza fel anyu tűsarkúját például.
Az iskolának sem mímelnie kell az életet, hanem előkészítenie rá – megadva a megfelelő tudást.
A gyerek születésétől kezdve készül a felnőtt életre, és ebben a készülésben tökéletesen érzi, hogy csak a felnőttek segíthetik – elsősorban a szüleik. Vágyik rá, és el is várja a határozott, segítő irányítást. Kiskorában számukra ez csak játék, de később igyekszik gyakorolni a felnőtt életet, akkor is, amikor egyedül van, a vele egykorúak társaságában, de a „valódi” felnőttek között is. A gyerek érzi, hogy ebben központi szerepe van az önkontrollnak, az önfegyelemnek, hogy saját kezébe vegye az önmaga feletti uralmat, hogy képes legyen fegyelmezett magatartásra.
Az ember alapvető szükséglete, hogy a normákhoz igazodó magatartásra önállóan is képes legyen. Ezért a gyerekek joggal várják el a felnőttektől, esősorban szüleiktől, hogy neveljék őket.
Határozottsággal neveljék – határozottságra.
Megfelelő kontrollal – önkontrollra.
Értelmes irányítással (mindig választ adva a Miért?-re) – önirányításra.
A gyermekük problémái iránt szerető érzékenységgel – neveljék fogékony, a más érzelmeit figyelembe vevő érzelmi életre és magatartásra.
A modern világ kialakulásában az emberek világosabban látnak, ám ugyanakkor kezdenek elbizonytalanodni. A régi értékek megkérdőjelezése, a régi életmód és szokások gyengülése a felnőttekben bizonytalanságot váltott ki a gyermeknevelésben: Jól neveljük-e gyermekünket?, Képesek lehetünk-e egyáltalán jól nevelni most, amikor az élet úgy felgyorsult, hogy gyermekünk egészen más világban él, mint annak idején mi?
A társadalmi-gazdasági változásokkal együtt rohamosan fejlődtek a tudományok is – és az emberek a tudományokhoz fordultak segítségért. Elsősorban a pedagógiához és a pszichológiához.
Ezen tudományok a következőt üzenik a mai szülőknek: NEM JÓ, HA A SZÜLŐK FELADJÁK TEKINTÉLYÜKET, A RENDRE ÉS A FEGYELEMRE VALÓ NEVELÉST!
Akkor miért teszik ezt mégis olyan sokan? Önuralom? Közöny? Mindkettő. A rosszul értelmezett önuralom és a leplezett közöny az oka.
Manapság mindenkiben nagyon erős a késztetés arra, hogy demokratikusnak, haladónak, modernnek vallhassa magát. És ez jó. Az viszont már nagyon rossz, ha a szülők azért adják fel hatékonyságukat, azért engedik gyermeküket rossz irányba fejlődni, mert félnek attól, hogy felfogásukat régimódinak ítélik.
Ezért kell annyi erkölcsi bátorság, hogy a kívülállók értetlenségével szemben, a népszerűséget nem hajhászva úgy tudjon nevelni, ahogy kell, hogy boldogulást és elégedettséget szerezzen gyermekének. A gyerek elégedettségéhez a szabadság és kötelezettség egyaránt szükséges. Az egyértelmű elvárások, a határozott útmutatások beletartoznak a nevelésbe.
A szabadság nem azt jelenti, hogy felelőtlenül szabadjára engedik önmagukat és gyermeküket is, mert „modern szülők”. A fegyelem szembeállítása a szabadsággal azon a tévedésen alapul, hogy sokan azt hiszik, a fegyelem mindig gátlást jelent. Nem így van!
A fegyelem a dolgok olyan rendszere, szervezete, amely elősegíti valamilyen aktivitás biztonságos és sikeres végrehajtását. A fegyelem biztosítja a rendet, a rend pedig a biztonságot. Ahol nincs fegyelem, ott bizonytalanság van. A bizonytalan szülők között növekedő gyermek kétségbeesést és haragot érez.
Kétségbeesést, mert a növekedés, a személyiség újra és újra való felépítése önmagában is nehéz feladat – hát még, ha hiányoznak a szülők nyújtotta biztos támpontok.
Haragot pedig azért, mert felnőttkorig megőriz valamit abból, amit gyerekként érzett, hogy a szabályok betartásának hiánya a gondoskodás, a szeretet hiányát jelzi.
Fegyelmezzék gyermeküket, mert ez az odafigyelést, a törődést jelenti számukra!
Törődjenek gyermekükkel, bátran merjenek szülők lenni! Fegyelmezzék szerető gondoskodással gyermeküket, hogy eljussanak ahhoz az elégedettséghez, amit csak a fegyelmezett ember élvezhet szeretetben, bizalomban és megbecsülésben.
10 +3 konkrét tanács erőszak-, zsarnokság- és kényszermentes gyermekneveléshez, melyeket több gyermekvédelmi szervezet, többek között az UNICEF is ajánl:
1. Legyenek következetesek a viselkedésükben, így nyújtva pozitív példát gyermeküknek!
2. Dicsérjék meg és ösztönözzék gyerekük pozitív viselkedését!
3. Próbálják átérezni a gyerek helyzetét, és elvárásaikkor vegyék figyelembe a gyerek korát!
4. Adjanak lehetőséget, hogy gyerekük kimutathassa érzelmeit és gondolatait!
5. Engedjék meg, hogy kimutathassa dühét, félelmét, szorongását!
6. Mindig figyelmesen hallgassák meg!
7. Egyes viselkedésére adjanak és kérjenek magyarázatot!
8. Tegyék lehetővé, hogy egyedül találjon megoldásokat problémáira!
9. Kérjenek bocsánatot, ha igazságtalanok voltak vele szemben!
10. Soha ne feledjék, hogy a gyereknek is van joga, saját személyisége és méltósága, amelyeket mindig tisztelnünk kell!
Ha ezek közül semmi sem segít, és mégis elönti Önöket a düh, tegyék a következők valamelyikét:
1. Számoljanak tízig, mielőtt bármit tennének, amit később megbánnának!
2. Kérjék meg a gyereket, hogy menjen át a másik szobába, amíg el nem múlik a dühük!
3. Ha legszívesebben megütnék a gyereket, inkább üssék össze a tenyerüket!
