Detvay Jenő: X-day
.
A tizenkettedik alkalommal megszervezett megmérettetésen idén is három író írt három szöveget, majd ezeket három rendező állította színpadra.
Mindezt egy-egy nap leforgása alatt. A közönség tehát maratoni tempóban és bábeli nyelvzavarban három ősbemutatót láthatott, mégpedig egy olyan kelet-közép európai minősében, amelyből sok innen vezető út iránya kikövetkeztethető. Mindazonáltal rendkívül hálátlan dolog három olyan előadásról írni, amelyet szövegileg és rendezésileg korántsem a véglegesített formájában láthattunk. Embriók ezek, amelyekről csak remélni merjük, hogy néhány évad múlva kifejlett formájukban is visszaköszönnek.
A 2000 óra létező minifesztivált eredetileg a vajdasági magyar színészeknek, színházaknak és íróknak találtak ki. Az alapötlet az volt, hogy a nézőknek egy kis dinamikát csempésszenek be, a színészeknek és a rendezőknek egy sajátos versenylehetőséget, az íróknak pedig egy olyan motivációt, amelyet másutt nemigen tapasztalhatnak. Ahogy az évek múltak, a fesztivál is kitaposott magának egy kanyargós, szintkülönbségeket magábaolvasztó utat. Ez a rendezvény is idomult a körülményekhez. Idén a Szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház színészei mellett Magyarországról a Békésmegyei Jókai Színház, Erdélyből pedig a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei látogattak el, továbbá az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház színészei is jelen voltak. Érdekesmód a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház nem képviseltette magát. A drámaírókat, rendezőket, előadásokat és színészeket a Lőkös Ildikóból, Antal Szilárdból és Gerold Lászlóból álló szakmai zsűri bírálta.
A kalapból merített idei cím: Jelentkezzenek a legjobbak! Közülük kettő a házasságot teszi meg keretnek, a harmadik pedig magát a drámaírót. A zsűri által legjobbnak ítélt szöveget Danyi Zoltán írta, és bár rendezés szempontjából a Kokan Mladenović által színpadra állított darab az utolsó helyen végzett, felvillantott valamit abból, ami jelenleg a deszkákon érdekes lehet. A szöveg a színházról szól, azon belül az Újvidéki Szíházról, ahova a fatva miatt Giricz Attilának álcázva magát, Salman Rushdie sétál be. Ennél többet sajnos nem tudunk meg, mert a rendező teljesen elszakadva a szövegtől rendezte meg a további jeleneteket, ami egyébként nem is lett volna gond, de ennek a fesztiválnak – lévén, hogy erősen szövegközpontú – nem ez a lényege. A látottakból egy többszintes cselekményt, egy valóban érdekes metanarratív szálat és a szerepek többszörös tükrözését sejthetjük.
A mindkét kategóriában második díjat nyert Ferenc Judit írta és Gemza Péter rendezte előadás már egy sokkalta sikerültebb találkozást sejtet. A vidéki értékrenddel küzdő, abba részben bele is törődő fiatalok, valamint a szülők abbéli igyekezete, hogy gyerekeikre a szánalmas örömeik mellett kicsinyes gondjaikat is átörökítsék, egy olyan világra vet fényt, amelynek sajnos még manapság is vastag valóságalapja van. A véletlenül teherbe ejtett tizenhat éves lánynak nincs más kiútja, mint a családi becsület védelmében férjhez menni egy olyanhoz, akit nem is szeret és, akit talán soha nem is fog. A lány kinyilatkoztatásszerű felszólalási elemi erővel hatnak mindazoknak, akik a föld szintjén maradnak. Nem engedi magát porba taposni, fehér marad.
A sorrendben harmadik darab Terék Anna tollából származik és Puskás Zoltán állította színpadra. Ennek a szövegnek is egy lakodalom ad apropót. A furcsa menyegzőnek teret adó színpadon olyan násznép gyülekezik, amely nem látja a menyasszonyt, pontosabban csak a vőlegény látja. Külön csavart adott az a rendezői döntés, amely a menyasszonyt egy szerb ajkú férfi szerepébe bújtatta. A nézőnek így nemcsak a minden értelmezésre ránehezedő, a már az előző előadásban is tettenért vidéki hierarchiával kell szembesülnie, hanem azokkal a lehetőségekkel, amelyek egy ilyen jellegű láthatatlanságot életre hívnak. Puskás Zoltán emellett kellő módon el tudta odázni ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását.
Összességében tehát annyit mondhatnánk, hogy mindhárom szöveg megérdemelné a véglegesítést. Fontos lenne ezeket a konfliktuoskat elmélyítve, kontextualizálva, valamint a karaktereket színesebb, élesebb arcélre metszve látni. Reméljük, minderre néhány évadon belül sort is kerítenek.
