A könyvtár előtt elmélyülten nézegettem a plakátokat, amikor egyszer csak rám kiabált a hátam mögött egy kisfiú: „Gebezdegez!”
A varázsszót egy régi magyar gyerekfilmből ismerem, tudom is, mit kell tennem, de vajon mivel szolgáltam rá, hogy ezen a szép nyárias szeptember délutánon el akarjanak varázsolni? Hacsak nem… és gyorsan ki is derül, hogy a kissrác részt vett azon a pár évvel ezelőtti gyerekprogramunkon, amely játék során az elrabolt királykisasszonyt kellett megmenteni. Kapott mézeskalácsot, meséli, miután a megfejtett varázsszó segítségével elaltatta a gonosz boszorkányt, aki fogságban tartotta a csodaszép királylányt. De sokan kimentették azon a napon szegényt!
És úgy látszik, még évekkel később is emlékeznek a kalandra, amikor én, a program koordinátora, már csak felületesen. Kaptunk egy felkérést, és készült egy interaktív játszóház, igazi boszorkánnyal, királylánnyal és lovagokkal, a palota pedig borostyánnal volt bevonva. Onnan kiáltozott segítségért az elrabolt hölgy. A bátor kalandorok megoldották az összes feladatot, megfejtették a varázsszót, és máris rohanhattak kiszabadítani a rabságba ejtett szépséget. Jó volt látni az önfeledt és átszellemült kis arcokat.
Szeretünk örömet szerezni a körülöttünk lévő gyerekeknek, gyönyörködünk a mosolyukban, osztozunk a boldogságukban. Legtöbb örömöt és önfeledtséget a játszó gyerekek arcán fedezek fel. A játék a kicsiknek mindennapi rendszeres tevékenysége, ahogy nőnek, egyre inkább felváltja a kötelesség. De amikor el tudunk csábítani egy nagyobbacskát is királykisasszonyt menteni, akkor egyértelművé válik elemi igényük.
A játék azonban nem csak örömforrás, a gyerekeknek a tanulás legváltozatosabb színtere. Eredményességét pedig kutatások igazolják. A játék tanulás, nem elsősorban információs értelemben, habár az is tény, hogy egy-egy trükkösebb játékszervező a lexikális tudást is képes észrevétlenül belecsöpögtetni a játszó gyereksereg fejébe. A játék során fejlődik a gyerekek érzelmi és szociális intelligenciája, együttműködési készsége, kreatív gondolkodása, lényeglátása.
Bodó Lilien (Kálmány Lajos népmesemondó verseny)
A világ felfedezése utáni vágy a gyerekeket arra ösztönzi, hogy játékokat találjanak ki, keressék a változatos lehetőségeket. Felnőttként az a dolgunk, hogy biztosítsuk számukra a játékra való lehetőséget, és esetleg mi magunk is bekapcsolódjunk a folyamatba. Programszervezőként nem elég, ha háttérbe vonulva figyelem az eseményeket, és elégedetten kulcsolom össze a karomat magam előtt, hogy lám-lám, jól szórakoznak. Szeretem, amikor van szerepem nekem is, és így hatékonyan be tudok kapcsolódni, ha szükség van némi felnőtt irányításra. Például, a belekeseredett nyolcévesnek süveggel a fejemen tudok varázsolni egy újabb íróeszközt, ha elvesztette a ceruzáját a nagy szabadítási akció során. Igen, adhattam volna neki egy grafitot a zacskómból is, de nem szebb-e, valódibb-e a játék során, ha a kalapból varázsoljuk elő. A célunk, hogy önbizalmuk legyen, hogy ne érezzék magukat hibásnak, hogy ne érezzék magukat szerencsétlennek, ha tévednek, ha valami nem sikerül, hanem átsegítsük őket a nehézségeken úgy, hogy saját eredményükként éljék meg.
A gyerekek játéka az életkor előrehaladtával fejlődik, változik.
A szerepjáték kicsi gyerekkorban kezdődik, és az óvodásoknál ez a meghatározó tevékenység.
A gyerek ilyenkor kitalált vagy valóságos élményt (személy, állat, gyerek, természeti jelenség) alkot újra a képzelete által úgy, hogy felvesz egy szerepet, és eljátssza. A szerepjátékok segítségével a gyereknek lehetőségük van az önkifejezésre és a mindennapok során megtapasztalt események által okozott érzelmi konfliktusok feloldására is.
Később, ahogy nőnek és érnek, úgy egyre inkább elkezdik a szabályjátékokat beépíteni a mindennapjaikba.
Ezek a játékok előre meghatározott, pontosan lefektetett szabályok szerint zajlanak. Fejlesztik a mozgást, az értelmi képességeket, a kooperációs készséget, a szabálykövetést. Elősegítik az énkép kialakulását, az önismeret fejlődését.
Gyerekhét van. Az iskolák, óvodák igyekeznek a rendkívüli lehetőséget megragadva érdekes programokat szervezni a gyerkőcöknek. Ha eszünkbe jut valami, lássunk neki a megvalósításának, sok-sok öröm származik majd belőle. És nem muszáj csak a gyerekhétre tartogatni ezt az örömet.
