Fukar gazdánál vágták a búzát a részes aratómunkások.
A vékony reggeli után azt remélték, hogy ebédre majd valami jó, foguk alá valót kapnak, s egész délelőtt arról agyvégyeztek, azt találgatták, hogy mivel is rukkol majd ki délben a gazda. Jött is az jóval harangszó után a féderes kocsival, hozta az aznapi menázsit: bablevest füstölt oldalassal, második fogásnak meg kapormártást.
Szítták is a fogukat a szegény kosztosok! A bablevest ugyanis nagyon unták már, tavasz óta szinte hétről hétre minden tanyán csak azzal traktálták őket, mert a gazdáknak az volt a legkifizetőbb. A rágós, avas, bogrács-fekete füstölt oldalas sok vizet kívánt, folyton inni kellett a rossz, kemény tanyai kútvizet rája, s a boldogtalan részes mindig azt érezte, hogy tele van a gyomra.
Azért, persze, csak megették, akármennyire is torkig voltak a bablevessel, s abban bíztak, hogy no, majd legalább a kapormártásból esznek jóízűt, hiszen otthon az asszony azt mindig tojással meg cukorral szokta elkészíteni. Hanem, amikor megkóstolták… Abban bizony se tojás, se cukor, se más egyéb – semmiféle íz sem volt. Valami kovászszínű, ragadós és íztelen massza lötyögött a tejeskantában, olyan, ami magától fordult ki a szájukból. Foghegyezték volna, de még ettől is elment az étvágyuk.
Látta a gazda, hogy nem valami kapós a menázsija, s nehogy szó érje a ház elejét, ellépett a föld végére „megtekinteni a munkát”. Ameddig odajárt, az egyik részes eltalálta, hogy a megmaradt és ehetetlen kaporszósszal kenjék be a gazda féderes kocsiját, hadd szégyellje az úr meg magát, amért moslékon tartja a részeseit.
Meg is tették.
Jött vissza a gazda, s ugyancsak meghökkent, amikor látta a kerékagyról csepegő fehér kulimászt.
– Hát tik?
– Ehen-e! Megkentük a kocsiját, gazd’ uram, hogy jobban szaladjon.
– Mártással?
– Avval!
– Osztá miért, hé? – emelte volna följebb a hangját gazduram, de leintették:
– Mer’ az nem emberbe, hanem csak erre való vót, azér’…
A gazda megröstellhette magát, nagyokat hallgatva föllépett a csézára, s elporzott a nyári úton, de másnap már reggeltől kezdve emberséges kosztot kaptak a részesmunkások.
