A művészek Zentán, a Jézus szíve templomban, Újvidéken, a Matica srpska galériájában, és Szabadkán, a Szent Teréz-székesegyházban léptek fel. Csembalón, illetve barokk hegedűn a barokk zenei korszak olyan világhírű zeneszerzőinek a műveit adták elő, mint Corelli, Couperin, Bach, Rameau és Veracini.
A zentai koncert jótékony célt szolgált: a belépőkből összegyűlt pénzt orgonaépítésre fordítják.
A zentai koncert után beszélgettünk a zeneművészekkel.
Milyen hosszú felkészülés előzte meg a vajdasági koncertsorozatot?
Dario Luisi (barokk hegedű): –Akonzervatóriumban tanárkollégák vagyunk Konstanzéval, régóta vannak közös munkáink, és már évek óta fellépünk együtt. Olyan darabokat választottunk a mostani, vajdasági koncertekre, amelyeket már korábban is előadtunk közösen, ezért különösebb felkészülésre ezúttal nem volt szükség.
Konstanze Rieckh (csembaló): –Aközöttünk lévő együttműködés tényleg kiváló. Mindössze egy hetet töltöttünk intenzív próbával.
Minek alapján választották ki az előadott zeneműveket? A barokk kor legnépszerűbb vagy legértékesebb műveit hallhatta a közönség?
D. L.: – Mindkét szempontot figyelembe vettük, igaz, a népszerűség és a művészi érték sokszor egybeesik. Az előadott művek nagyon népszerűek voltak a barokkban. Széles merítésű koncertanyagot szerettünk volna összeállítani, hogy a lehető legjobban bemutassuk az olasz, a francia és a német barokk zenét.
Ha azokat a műveket adnák elő, amelyeket a leginkább kedvelnek, akkor milyen zenét hallana a közönség?
K. R.: – Szerintem mindketten a kedvenc darabjainkat választottuk ki a mostani koncertekre. A hegedűdarabok Dario kedvencei közül kerültek ki, míg én a leginkább kedvelt csembalóműveimet adom elő.
Önök miben mérik a sikert? A közönségtől kapott elismerő visszajelzésekben vagy a saját maguknak kitűzött célok elérésében?
K. R.: – A sikernek kétféle értelme van. Az egyik szerint a siker valami túlságosan is külsőséges és üres dolog. A másik értelme viszont ennél mélyebb, a művész számára pedig fontosabb, és azon múlik, hogy a művészi üzenet megértésre talál-e a közönségben, hogy az érzés közvetítése létrejön-e. Ezeket sokkal nehezebben lehet lemérni.
D. L.: – A közönség elégedettsége is lényeges, de még fontosabb, hogy a művész elégedett legyen önmagával, a saját elvárásainak meg tudjon felelni.
K. R.: – Igen, de egy zenésznek mindez nem teher. Egy igazi művész az élete jelentős részét azért szenteli a gyakorlásnak, hogy a zenemű úgy szólaljon meg általa, ahogyan kell.
A közönség jó esetben megkapja azt a zenei élményt, amelyért ellátogatott a koncertre. Önök mivel gazdagodnak?
K. R.: – Nehéz pontosan megválaszolni ezt a kérdést. Az biztos, hogy egy-egy fellépés mindig óriási lelki többletet hoz az előadónak.
D. L.: – Egyrészt a közönség öröme bennünket is elégedettséggel tölt el, de jelen esetben a koncertekkel járó utazás, egy új országgal, kultúrával és az itt élő emberekkel való találkozás is nagy élmény.
A koncert helyszíne, a földrajzi elhelyezkedés mennyire fontos a zeneművészetben? A közönség reakciója eltérő-e a különböző országokban, kultúrákban?
D. L.: – A földrajzi elhelyezkedés nem túl releváns. A közönségre jobban hat, hogy koncertteremben vagy – mint most – templomban adják-e elő az adott műsort. A nagy koncerttermekben általában a zenészektől távol foglal helyet a közönség, így nincsen közöttük szoros, eleven kapcsolat. Ellenben egy templomban, mint amilyen például a Jézus szíve templom, a hallgatóság sokkal közelebb van a művészekhez. Ez a művész és a hallgatóság szempontjából is kívánatosabb.
Mik a további terveik az idei évre?
K. R.: – Novemberben fel fogunk lépni Münchenben. Ezenkívül állandó elfoglaltságot jelent a konzervatóriumi tanári munkánk.
Az interjú létrejöttéért köszönet illeti Borbély Zoltánt, a vajdasági koncertsorozat fő szervezőjét, az újvidéki zeneakadémia orgonatanárát, aki fordítóként közreműködött.
