Fotó: Dávid Csilla: November
Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik, úgy látta meg a ravatalnál az élők arca elé tolakodó álarcost: nem ismerte föl a pillanatot, amikor az ember szemei helyett már a maszk szemei sírtak. Az átmenet megfoghatatlansága a koporsó mellett is foglalkoztatta. Az ő helye a falusi szokásrend szerint nem is létezett. A koporsónál a család állt, a szülők és testvérek.
– A szeretőjét be ne engedjétek! – rikácsolta az anya, az apa azt mondta: – Elég volt! Kíváncsian nézte a halott fia szeretőjét, azt gondolta róla, hogy bizonyára nem is a Miatyánkot mondja magában, hanem egészen más szavakba kapaszkodik.
