A strukturális nyelvészetnek és stílusvizsgálatnak kedvelt módszere a statisztikai elemzés, annak tanulmányozása, hogy egy-egy író, költő bizonyos szófajokból a többihez képest százalékarányban mennyit használ. Az összegezett eredményekből aztán leszűrhető az illető szerző, társadalmi réteg vagy csoport nyelvének valamely stílussajátsága. Minden ilyen jellegű vizsgálódásból az a megállapítás következett, hogy a magyar igei nyelv. Statisztika tanúskodik arról is, hogy például a jár igével kifejezett cselekvésre 100–120 szavunk van. A magunk egyéni stílusa és a közlés szabatossága ellen vétünk, ha nem élünk e mérhetetlen gazdagsággal.
Szókészletünk tekintélyes hányadát alkotják a cselekvést, történést, létezést kifejező szavak. Közlés esetén legtöbbször ige közvetíti a fő mondanivalót. Természetesen az igei állítmányon kívül névszói és összetett (igenévi) állítmány is éppúgy elláthatja ezt a feladatot, egyiket sem marasztalhatjuk el a másik javára. Most mégis az igei állítmány mellett emelünk szót, mert az utóbbi időben egyre-másra tapasztaljuk, hogy nyelvünknek az igékben rejlő mozgékonyságát, lendületét visszafogják a nehézkes igeneves szerkezetek, túlburjánzanak sajtónkban a cselekvést történéssé merevítő megoldások.
Ezúttal csak két cselekvésbénító fogalmazásbeli hibát említünk. „A megegyezés aláírása egyenként történt” – olvashattuk egy cikkben. Nyelvtanilag voltaképpen nem kifogásolható ez a mondat, a magyar nyelv szellemének azonban így mégis jobban megfelel: „A megegyezést egyenként írták alá.” A javasolt változatban az alany, még ha általános is, cselekvőként lép elő, s ez annál inkább helyeselhető, mert nemcsak mondattanilag, hanem a valóságban is cselekvést várunk el az alanyoktól.
A másik jellegzetes hiba a főnévi igenév túlzott használata. „A szakemberek a növénytermesztési részlegekben véltek biztosabb munkahelyre találni, ezekben elhelyezkedni, majd komoly szakmunkát kifejteni.” A helyesebb megoldás: „A szakemberek úgy vélték, hogy a növénytermesztési részlegekben találnak biztos munkahelyre, ezekben törekedtek elhelyezkedni, hogy komoly szakmunkát fejtsenek ki.” A mondat eredeti változatában szürkíti a stílust az, hogy ismétlődik az azonos szerkezet.
A másik lényeges tudnivaló, hogy a közlés akkor válik igazán egyértelművé, ha a szintagmatikai helyzetnek megfelelően a főnévi igenevet ellátjuk személyraggal. Legtöbbször azonban mellőzzük a személyragos főnévi igenév használatát. Manapság így beszélünk: „Magamnak kellett mindenről gondoskodni.” Bár itt az alany világos, mégis pontosabb volna így: „Magamnak kellett mindenről gondoskodnom.”
A személyragos igenév alkalmazása azonban nemcsak választékosabbá, árnyaltabbá teszi nyelvünket, hanem bizonyos szöveghelyzetben a pontosítás eleme. Ha ezt halljuk: „Minekünk is juttatni kell”, homályos, kire is vonatkozik a felszólítás. Érhetjük így is: „Minekünk is juttatnia kell (ti. egy harmadik személynek számunkra), de így is: „minekünk is juttatnunk kell” (valaki számára nekünk).
Sok esetben persze a ragtalan igenév is hibátlannak tekintendő, ha nem fejez is ki konkrét cselekvő személyt, illetve ha a közlés személytelen, az alany általános. Erről több népdalunk is tanúskodik, említsünk csak egyet: „El kéne indulni, meg kék házasonni…”
