Tanyasi ember volt a mesémbeli juhász, aki nem is olyan ízig-vérig számított pásztornak, mivel gazdálkodott is. Arrafelé úgy mondták, birkákkal is vergődött, mivel úgy harminc-negyven birka tartásával szeretett volna sorsán lendíteni. Ügyelt is a birkatartás körül mindenre, hogy számadásába véletlenül se csússzon hiba. Olyannyira figyelt a gazdaságosságra, hogy végül ugyancsak fogához verte a garast. Fösvénység és kapzsiság jellemezte.
Amikor elérkezett a tavasz, a birkáinak nyírási ideje, elkezdett számolgatni, hogyan is kaphatna többet a lenyírt nyers gyapjúért. Azt tudta, úgy már nem járhat, mint néhai anyai nagybátyja, aki valamikor az első világégés előtt ugyancsak birkákat tartott, és a nagy ravaszsággal megáldott felvásárló, kereskedő hónapokig elodázta a nyers gyapjú felvásárlását, amíg a gyapjú a nyári hónapokban jól kiszáradt, és végül jelentős súlyveszteséggel adta el. Azt a szégyenkezést sem vállalta fel, hogy úgy járjon, mint a komája, akinél a gyapjú lemérésekor megtalálták a „véletlenül” a gyapjúba keveredett jókora terméskövet. Sokat gondolkodott, vajon miként növelhetné meg szolidan, elfogadható módon a lenyírt gyapjú mennyiségét. Elsősorban súlygyarapodásban gondolkodott. Mérhetetlen kapzsiságának leleményessége szabott határt, ami azonban balul végződött.
A birkanyírást megelőző napon juhait a karámba, elég szűk helyre rekesztette, majd a gémeskútról merve a vizet, az udvar közepéről vödrökkel hordta, majdnem fél napon át áztatta, öntözte a juhokat, ami nem is lehetett olyan egyszerű, hiszen a nyers gyapjút a faggyú védi a teljes elázástól. Ez abban az időben történt, amikor még a környező tanyákon sem volt vezetékes víz, de még villanyáram sem.
Elég az hozzá, hogy estére befejezte a birkák áztatását, és egy kisebb istállóba, szűk helyre terelte őket. Az istálló ajtaját, ablakát gondosan becsukta, még egy-egy lópokrócot is a nyílásokra akasztott, mivel úgy gondolta el, hogy a birkák testmelegétől a víz párája a gyapjúnak egyenletes testnedvességet biztosít, és így a lenyírt gyapjú tekintélyes hozamnövekedést jelenthet. Annak rendje és módja szerint birkáit jól tartva, éjjelre szénával is ellátva, nyugodtan feküdt le, mert úgy érezte, hogy mindent a legjobban elintézett tervének megvalósulása érdekében.
A meglepetés másnap reggel következett be. A kapzsi juhásznak már a birkáinak megközelítése is baljós sejtelmet eredményezett, mivel elmaradt a birkák reggelente megszokott bégetése. Amikor kitárta a birkákra jól becsukott ajtót, volt mit látnia! Az istálló légterét ködszerű, sűrű pára töltötte be. A birkák nagy része élettelenül feküdt az almon, csak néhány maradt életben. Egyértelmű volt a tényállás, a bezsúfolt birkák a szellőztetés nélküli, szűk, párás légtérben egyszerűen megfulladtak.
A telhetetlen juhász ezúttal ugyancsak melléfogott, nagy kára származott a dologból. Azonban el kellett viselnie a nagy szégyent is, mivel az eset részleteit sokan megtudták, és mi tagadás, volt is min restelkednie. Tanult is belőle egy életre. A tanyavilágban pedig sokáig szájról szájra terjedt a mese.
