Hajnalonta gyakran ébredek verejtékezve. Álom és ébrenlét határán félelmek támadnak meg és rettegek az ébrenléttől.
Megszakítás nélkül szomjazom az élet vizét és nem akarom a poharat a számhoz emelni. Béna a kezem és hideg járja át szívemet. Majd magához emel a hajnal angyala és felemeli rácsaim. Kilépek a dermesztő levegőbe, mintha súlyom sem lenne, mintha lábak nélkül járnék és kezem valaki más emelné. Ó a hajnal, a világosság és az élet misztériuma. Szertartás minden lélegzetvétel és ima minden szívdobbanás. Élek sikoltom a nappal szájába.
Templomomba érkezem, fák alatt járok, levelei simogatják gyönge testemet. Világosság jár át, megkezdem napi szertartásomat, ének hagyja el a számat, hangjaim egyesülnek a növények tiszta szólamával. Megszólítom őket, ahogy ők is engemet. Befogad a természet, létezésem szent helye. A tó megállít, tükre felnyitja szemem, s az egekig látok. Ámulok, elvakít a fényesség, testem körvonalait veszti, földből, vízből, tűzből és levegőből gyúrt lényem áttetszővé válik. Uram köszönöm, hogy megmutattad a létezés csodáját, hogy elvezettél a tiszta szó forrásához, hogy beláttattad velem, hogy egy vagyok Veled.
19:03
Mégis fáj minden pillanat, mit Veled töltök Uram. Szikrázó napsütésben élek, oltalom nélkül, Te oltalmazol Atyám minden pillanatomban. Te helyezed áldó kezedet vérző tarkómra és a Te leheleted forrasztja be sebeimet. Hozzád menekülök, ha elhagy az erőm és lábaim kihullnak alólam. Vergődök és pontos minden mozdulatom. A látóhatár szélén megáll szemem, angyalaim integetnek a messzi távolból. Érzem szemük tiszta sugárzását, sejtjeim felragyognak és egymást ölelik. Ó hálás vagyok, hogy átélhetem létezésem csodáját, hogy hallhatom vérem csörgedezését ereimben, vállam roppanását és meg-megbicsakló térdem reccsenését. Alázatért esedezem Hozzád Uram, hogy láthassam magam csodáját és félelmeim semmivé váljanak. Hulljon rám a tisztító eső és verjen a vihar szele és folyjék szájamból a vér. Járja át lelkemet a fájdalom tüze, fájjak és féljek, az irgalom legyen velem. Hulljak térdre és helyezzem konok fejemet asztalodra Uram. Tiszta hangod szálljon egeken át és termékenyítse meg a földet. Legyek Veled egyenlő, hogy alázatom hatalmad alá rendeljen. Irgalmazz a vakoknak és a süketeknek, a bénáknak, a szánalomtól rettegőknek és az érzéketleneknek add meg a fájdalom örömét. Tedd őket a földdel egyenlővé, hogy önmaguk fölé emelkedhessenek. Gázolj át rajtunk, hogy elérhessük a kezedet Uram.
19:47
Ó fájdalommal teli az én lelkem Uram. Elszakadtam Tőled ahogy a gyenge ág bizonytalan vihar alatt elhagyta törzsét. Magányosan és élettelenül fekszem a földön. Életnedveim szivárognak belőlem, színem elváltozik, eddig feszes bőröm közeledik a nyírfa kérgének érdességéhez. Uram végy újra oltalmadba, támassz fel és keress helyet nekem ismét az élők között. Legyek diadalmasan álló fa, s legyek ennek a fának méltó tartozéka, odaillő gyermeke. Fogadj be ismét az egybe, legyek megszámlálhatatlanul sok, legyek kígyó, legyek béka, legyek fára kúszó folyondár és legyek hosszú leveleket növelő lény. Legyek a fény gyermeke és legyek az árnyék martaléka. Engedd ismét belépjek a körbe, legyen fényteli testem és testemet fonja át soklevelű lelkem. Neveljem magam, hogy Hozzád nevelődjek ó Uram.
21:32
