Még van egy kis idő a félév végéig, hogy a gyerekek javítsanak tanulmányi eredményükön. El is várjuk tőlük, hogy az utolsó hetekben szedjék össze magukat, és szerezzenek jobb osztályzatokat. Ezt az elvárást azonban nem is olyan egyszerű teljesíteni, gondolom, ezzel egyetért minden érintett csemete.
Az általában kettest-hármast gyűjtögető diákról (aki láthatóan elégedett ezen eredményével, hiszen elégedetlenség esetén már változtatott volna, mondjuk többet jelentkezne javítani, vagy éppen megcsinálná a szorgalmi feladatot) furcsa elképzelni, pedig a látszat ellenére nagyon is bántja, hogy nem sikerülnek azok a négyesek-ötösök.
A sikertelenségnek számtalan oka lehet, egyik például, hogy a tanuló lusta, trehány és valóban nem érdekli a bizonyítványa. De ez – higgyék el! – elég ritka. A gyerekeknek számít, hogy a teljesítményüket elismerjék, hogy az iskolai szubkultúrában ne az utolsók között kullogjanak. Több tanuló elmesélte nekem, hogy egy-egy rosszabb osztályzat után megfogadja, ezután rendszeresen fog tanulni, jelentkezik majd, készül a dolgozatokra, és megcsinálja a házi feladatokat… hogy aztán ez mégse valósul meg, az még nagyobb kudarcélmény számára, mint az előző gamó. Aki sose tett még újévi fogadalmat, az törjön pálcát felettük!
A gyerekek nagyon különbözőek, vannak olyan apróságok, akik az egész napos játék után elpakolják, kiválogatják a játékszereket, elteszik a polcra, másokat meg egyáltalán nem zavar, ha a polcok üresen tátonganak, viszont lépni se lehet a sok szétdobált alkatrésztől. Határozottan emlékszem gyerekkoromból, hogy képtelen voltam összepakolni a szobámban. Hogy miért? Mert álltam a polc előtt, és egyszerűen nem fért a fejembe, hogy kellene a hat műanyag tányér mellé még egy hetediket (a tizenhetedikről nem is beszélve) is odailleszteni. Egyszerűen nem láttam át a rendszert, hogy egymásba, egymásra helyezve a babakonyha összes eleme, ami teríti a gyerekszoba szőnyegét, gyönyörűen befér arra a kis helyre. Nem segített az sem, hogy a szüleim megmutatták a módszert. Hosszú ideig még képtelen voltam erre a fajta rendszerezésre. A jó hír, hogy aztán elsajátítottam a rendszerezés gyakorlatát, megértem rá, összeállt a kép a fejemben.
Szóval a lustának, hanyagnak tűnőknek lehet, hogy csak erre van szükségük, vagyis az egész problémát megoldhatjuk néhány tanulási módszer elsajátításával. Igaz az is, hogy legtöbbször azért komplexebb a helyzet, tehát csodát, pláne azonnalit, ne várjunk, de a hatékony tanulási módszerek rendszeres alkalmazása egy idő után meg kell hogy hozza a gyümölcsét.
A szülők, tanítók, tanárok egyaránt segíthetik a gyerekeket abban, hogy elsajátítsák a hatékony tanulási módszereket, amelyeket alkalmazva idővel olyan stratégiákat dolgozhatnak ki, amelyek elősegítik az előmenetelüket. Természetesen az iskolai pályafutás ideje alatt más és más módszerekre lesz szükségük a tanulóknak, például egy elsős gyerek esetében a természetes érést nagyon fontos figyelembe venni, és soha nem szabad eltekinteni attól, hogy az ilyen kicsi gyerek még elsősorban a játék során fejlődik. A hatékony módszer az írás tanításában tehát nem az órák hosszat tartó írásgyakorlás, hanem a készségfejlesztés. Ilyen például a táblára, járdára, különböző papírokra való rajzolás és vonalak húzogatása, vagy gyöngyfűzés, gyurmázás, és bármily meglepő, de nemcsak a finommotorika ilyen fejlesztése, hanem a levegőn való szaladgálás, ugrálás és a hintázás is segít.
Lipták Ramóna: A cirkuszban (EmArt műhely, Szabadka)
Nagyobbaknál természetesen a készségfejlesztést felváltják a tanulási módszerek, például a vázlat készítése, hangos olvasás, felmondás. Nem a teljesség igényével, hiszen a változatos szituációk különböző módszereket igényelnek, és a módszerek kiválasztását is érdemes egyénre szabni, mert a gyerekek más és más tanulási stílusúak, de azért a tanulók figyelmét érdemes felhívni arra, hogy bármilyen unalmas, érdemes az órák alatti ábrándozást felváltani a jegyzetelésre és odafigyelésre. Nem csak azért, mert kedvesebbek leszünk a tanár szemében, hanem azért is, mert így olyan információk birtokába juthatunk, amelyek sokat segíthetnek a dolgozatra való készülés során. Másrészt valami csak benne marad a fejünkben, amire a kikérdezés anyagát építhetjük.
A tanárát is érdemes lehet megkérdezni, hogy mit javasol, de – és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni! – a gyerekek és szülők bátran forduljanak az iskolai pedagógushoz és pszichológushoz, akik bizonyára szívesen adnak épkézláb tanácsot ezzel kapcsolatban is.
