„– Miféle új módi ez maguknál a számok írásában? – idézi Kossa János az Egy és más a számnevekről című, 1968-as írásában egyik méltatlankodó ismerősét. –Miért keverik összevissza a számmal és a betűvel írást: 15ezer, 138ezer? Ezt az ég világon sehol se csinálják, se magyarul, se más nyelven, tudtommal. Csoda, hogy így nem írják: 6száz, 7száz50! Vagy számmal írunk valamit, vagy betűvel, ezt mondja a helyesírás” – zárja az idézetet Kossa, majd nyugtázza, hogy igaza van az „öreg nyelvbakternek”, valóban suta dolog ez a keveredés, ez a következetlenség.
Vajon mit szólna Kossa, s mit szólna méltatlankodó ismerőse, ha látná a mai „módit” a számok írásában? Hiszen ma már nemcsak afféle számírással találkozhatunk, mint amit felsorolt, hanem például ilyen érthetetlen „szabatossággal” is: 110ezer617, 79ezer681, 83ezer575, 59ezer569. Nem tévedés: a szövegalkotó valóban vette a fáradságot, hogy a világos és érthető 110617, 79681 stb. számokat megbontsa egy-egy „ezer”-rel, rendkívül furcsa alkotásokat hozva így létre. Valóban suta ez a keveredés, következetlenség…
A helyesírási szabályzat nem tárgyalja ezt a vegyes írásmódot, hanem csak a számjegyekkel, illetve a betűkkel való számírást. Az interneten viszont találhatunk cikkeket, véleményeket a vegyes számírásról. Pásztor Emil a Magyar Nyelvőr cikkében mennyiségjelzős kapcsolatoknak tekinti a 20millió, 3ezer írásmódú számokat, és így ír róluk: „Arra azonban »A magyar helyesírás szabályai«-nak a szótári részében sem találunk példát, hogyan kell írnunk azokat a számkapcsolatokat, amelyekben számjegyes írású a jelző. A való életben ez nem szokott gondot okozni, mert az író-olvasó emberek számára igencsak természetes, hogy kötőjelezés nélkül különírjuk egymástól a számjegyes jelzőt és a betűvel írott jelzett szót: 6ezer, 10millió, 20milliárd. (Viszont nem szoktuk számjeggyel írni a száz szó jelzőjét, pl. 7száz.)”
Vannak olyan esetek, amikor indokolt a vegyes írásmód: ahogyan Kossa János is írja, ha milliókról, milliárdokról van szó, akkor érthető a kevert írás, hiszen könnyebb a betűket elolvasni, mint a nullákat számolni. A szövegkörnyezet is lényeges, hiszen különbség van például a 110ezer és a 110000 között: az előbbi esetében nem gondolunk kerek számra, utóbbinál viszont a számjegyek eleve pontosabb mennyiségre utalhatnak. Ha tehát hozzávetőleges mennyiségről van szó, vagy nem fontos a pontos számkifejezés, akkor indokolt a vegyes írásmód. Egy matematikai, fizikai szakcikkben viszont nyilván nem hozzávetőleges mennyiségek szerepelnek, ott valószínűleg nem merül föl a vegyes írásmód, hanem inkább a számjegyes írás. Az is fontos, hogy milyen mennyiség jelölésére használjuk a számokat: ha emberekről van szó, furcsán hat például a 3,4ezer. Kossa a 2,5ezer püspök példáját említi, hozzátéve, hogy a püspökök számát nem szokás tizedes törttel kifejezni (furcsán hangzik, ha kimondjuk: két egész öt tized ezer), ne sajnáljuk tehát a püspöki kartól azt a két nullát, illetve a csupán betűvel való írást.
Még ha nem is embercsoportról van szó, egyes esetekben kifejezetten zavaró a vegyes írásmód: érthetőbb a 2500 euró, mint a 2,5ezer euró. Zavaró lehet az is, ha egy szövegen belül – hasonló mennyiségekre, például versenyek résztvevőinek számára vonatkozóan – váltakozik a számjegyes, a vegyes és a betűkkel való írás; ugyanakkor ez lehetőséget ad arra, hogy elkülönítsük a különböző jellegű mennyiségeket: egy sportcikken belül például számokkal írhatjuk a csapatok pontszámait, betűkkel a gólok számát, vegyes írásmóddal pedig a csapatok évi költségvetésének vagy az edzők keresetének összegét.
Ésszerűen használva tehát a vegyes számírásnak is megvannak az előnyei. Az ésszerűség azonban korántsem vonatkozik a címben foglalt írásmódra.
