Az ősi gyökerekhez nyúlva kutatják, hogyan is alakulnak, fejlődnek a népzenei motívumok, de a talált dallamokat nem lemásolják, hanem továbbélik – ezért lett Mentés Másként a trió neve. A saját hangjukon zengetik tovább a moldvai dalok, a régi magyar történeti énekek, a régies kelet-európai vonós és pengetős zene világát.
Fábri Géza: Ez a zene minden csírájában népzene marad (Foró: Dormán László)
Ivánovics Tünde énekhangja, Fábri Géza kobozjátéka és Lipták Dániel hegedűdallamai egyedi, ugyanakkor hagyományokhoz hű hangzást alkotnak. Virtuóz és őszinte előadásmóddal keltik életre a hagyományos muzsikát.
Amikor április elején a budapesti táncháztalálkozón hallgattuk őket, nehéz volt megítélni, autentikus népzenét, újabb forráshangokat vagy klasszikus dallamvilágot formálnak-e belső élménnyé. A hagyománytisztelet és a sajátos „kortárs” zenealkotás kettősségéből fakadó, felkavaró művészi ars poetica mélyen megérintette a hallhatóságot. Fábri Géza népzenészt a koncert után faggattuk.
A bemutatott Menyegző című mű balladáiból és kolindáiból hogyan született meg ez a népi oratorikus összeállítás?
– Most ünnepeltük Bartók születésnapját, ebből az alkalomból az erdélyi Nagyszentmiklóson megtartott megemlékezésre bennünket is meghívtak. Itt ajánlottuk a Menyegzőt Bartók emlékének, amelyben a kolindagyűjtéseiből is szerepelnek dalok. Nagyon nagy sikerünk volt vele. Bár nem úgy láttunk a komponáláshoz, hogy egy komolyzenei művet hozunk létre, a Menyegző mégis a komolyzenéhez áll talán a legközelebb, de nem komolyzenei technikákból, hanem eredeti népzenei motívumokból, hangszerekből és díszítésekből építkeztünk. Időnként nem idegen tőlünk a moduláció vagy bizonyos komponált dallamok betoldása – ily módon ki is merítjük azt a fajta bartóki felfogást, ahogy ő közelített a zenéhez. Mi most ezt a népzene oldaláról közelítettük meg, hiszen mi népzenészek vagyunk. Úgy szoktam ezt magyarázni, hogy ha elképzelünk egy éles hegygerincet, amelynek az egyik oldala az eredeti népzene, a másik pedig a komolyzene, akkor mi ezen a gerincen szeretnénk végigmenni, ami igazából egyikhez sem tartozik, de egy picit mindkettőhöz. És mivel ez a gerinc igen éles, vigyázva kell ott járkálnunk, mert ha hülyeséget csinál az ember, könnyen lezuhanhat.
A bartóki tiszta forrásból merítenek, de hozzá is töltenek ehhez a forráshoz, hogy élő maradhasson. Ezt mégis másként teszik, mint az úgynevezett világzenék divatos áramlatai. Örök vita: kell-e, lehet-e „modernizálni” a népzenét?
– A táncházmozgalom azt mutatja, hogy az eredeti népzene megél a feldolgozások nélkül is. Viszont azt is láthatjuk, hogy a mai magyarságtudatot és a magyarság összetartozását pontosan az ilyen eredeti népi dallamoknak más, könnyűzenei áramlatokkal történő ötvözete jellemzi. A Csík zenekar példája is azt mutatja, hogy a népzene valamilyen divatos nyugati zenével való kombinálása sajátos műfajt teremt. Mi ezt nem kritizáljuk, de elhatároljuk magunkat ettől az irányzattól, mert mi nem szeretnénk összeragasztani a népzenét valami mással – úgy érezzük, ha idegen ritmusok béklyójába raknánk, az eredeti népzene méltóságát, tartását aláznánk meg. Mi ezzel szemben megismerkedünk az eredeti népzenei motívumok teljes környezetével, majd ezeket variáljuk egymással – alkotóelemeire szedjük szét a dallamot, majd az elemeket a mi zenei felfogásunknak megfelelően próbáljuk meg másképpen összerakni. Akkor lesz jó a végeredmény, ha ezek az elemek olyan biztosan kapaszkodnak össze, mint a legókockák. De ez a zene minden csírájában népzene marad, ezért is különbözik a ma divatos világzenei áramlatoktól.
Mentés Másként trió: Lipták Dániel, Ivánovics Tünde és Fábri Géza
Mi tartja fenn a táncházmozgalmat?
– A jól muzsikáló, hiteles zenészek öröme és lelkesedése, amely mindenkire átragad. Ha ehelyett csak színpadi játék van, akkor az eredmény művivé válik. A táncházmozgalom azért gyönyörű és őszinte, mert ezek a zenészek gyakran ingyen is muzsikálnak, a saját kedvükre, a zene öröme miatt – ez élteti ezt a táncházmozgalmat.
Nem is a zenészeken múlik a jövője, hanem azon, hogy lesz-e közönsége?
– Fontosak az élő táncházak, ehhez azért pénz is kell. Nagyon fontos, hogy a népzene és -táncoktatás is megfelelő támogatást kapjon. Annak idején Kodálynak volt egy hatalmas, népzenén alapuló zeneoktatási koncepciója, amellyel zenei nagyhatalommá emelhette volna az országot. Ez a kiváló elképzelés ugyan nem halt meg teljesen, de megfelelő pedagógiai támogatás híján már nem csillog olyan fényesen. Ennek adott újabb lendületet a hetvenes években feléledt és máig eleven táncmozgalom.
Milyen tervek foglalkoztatják a zenekart?
– Továbbra is a hegy gerincén járunk: a népzenének nagyon jó kapcsolata van a régi historikus zenével és az egyházi énekekkel, és mi – elsősorban tanítványainkkal – ezeken a területeken is sokat barangolunk. Most egy Balassi-versciklust dolgoztunk fel, amelyben a vitézi énekek és szerelmi dalok mellett egy-két istenes ének is szerepel – ezeket is nagyon szereti a kamarazenekarunk. A bartókos darabhoz hasonlóan, de közvetett módon itt is a népzene az alap.
A vajdasági közönség legközelebb júliusban, a topolyai toleranciatáborban találkozhat a zenekarral.
