Az idei esztendő bővelkedik évfordulókban: a budapesti Hagyományok Háza egy évtizede folytatja sikerrel működését, az Országos Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt harmincadik alkalommal szervezte meg a Táncház Egyesület, a Magyar Állami Népi Együttes pedig hatvanéves lett. A Hagyományok Háza főigazgatójával, Kelemen László val ezúttal a hétköznapi szorgos munkáról beszélgettünk.
A Norvég Alap támogatásával a Folklórdokumentációs Központ lezárta a Jövőnk öröksége programot. Eredménye egy 50 cédés Új Pátria lemezsorozat, valamint 7 gyakorlati kiadvány.
Mit tartalmaznak ezek, és kikhez fog eljutni?
– Az Új Pátria sorozat lemezein annak a gyűjtésnek a felvételei hallhatók, amelyet 1997-ben kezdtünk a Fonó Budai Zeneházzal közösen, és amelyet Utolsó óra névre kereszteltünk, mert úgy gondoltuk, valóban elérkezett az utolsó óra, amikor még lehetőségünk van arra, hogy megörökítsük egyes falvak hangszeres népzenéjét. Öt éven keresztül érkeztek adatközlők, vagyis nem hivatásos, nem a muzsikálásból élő zenészek, énekesek Budapestre: a gyűjtés végére több ezer órányi felvételt rögzítettünk erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, partiumi, délvidéki és magyarországi zenekarokkal – az 50 cédé ezeknek a gyűjtéseknek a reprezentatív válogatása. Németh István, a budapesti Zenetudományi Intézet munkatársa mellett Bodor Anikó népzenekutató vállalt oroszlánrészt a délvidéki gyűjtésekben. A Jövőnk öröksége projektum másik fontos eleme volt hét kiadvány elkészítése. Ezek között vannak tankönyvek, amelyekből például a citera, a koboz, a tamburabrácsa autentikus megszólaltatását lehet megtanulni, két kötet pedig a legendás Pátria néprajzi és népzenei felvételek teljes dokumentációját tartalmazza. Ezek mind hiánypótló könyvek.
Az egyelőre ezer példányban megjelent kiadványokból 400-400 darabot hazai és európai könyvtáraknak, zenével foglalkozó intézményeknek, egyetemeknek juttattunk el, hogy minden eddiginél könnyebben kutatható, megismerhető legyen a Kárpát-medence hangszeres népzenéje. A Vajdaságban többek közt a Vajdasági Magyar Folklórközpont, a Népkör, a szabadkai Kiss Lajos Néprajzi Társaság, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, valamint az óbecsei, topolyai, kishegyesi, adai, magyarkanizsai és temerini könyvtárak kapják a kiadványokat.
Áprilistól hol és milyen digitalizált népzenei hang- és képfelvétel kereshető az interneten?
– Az Új Pátria sorozat lemezei is felkerülnek a Hagyományok Háza Martin Médiatárának adatbázisába, amely a www.hagyomanyokhaza.hu/main/mediatar/ oldalon érhető el – itt folklórdokumentumok, hangzóanyagok, illetve szakkönyvtárunk köteteinek adatbázisai is megtalálhatóak. Ezen túl hamarosan az MTA Zenetudományi Intézetével, a Magyar Rádióval, a Néprajzi Múzeummal és a kolozsvári Folklórintézettel összefogva egy új honlapot is indítunk, ahol az említett intézményekben található gyűjtések egy közös adatbázisban (folkdatabase.hu) jelenhetnek meg.
Az intézmény mögött tíz év, előtte nagy jövő áll. Milyen terveik vannak?
– A már felsoroltak mellett a gyűjtésekre támaszkodva folyamatosan adunk ki pedagógiai céllal multimédiás kiadványokat. Együttesünk, a Magyar Állami Népi Együttes évi 160-170 előadást tart szerte a Kárpát-medencében. Kézműves- és folklórtanfolyamaink telt házasak, még a civil szervezetekkel folyamatosan együttműködve is úgy érzem néha, hogy kevesen vagyunk a vállalt feladathoz. Igyekszünk önkénteseket is bevonni a munkába, különösen a most megnyílt Népi Iparművészeti Múzeumunk működtetésébe.
A terület magyar népzenéjének kutatása több-kevesebb intenzitással az 1940-es évektől folyik. Az itteni népzenében a nagy magyar népzenei dialektusok közül három is jelen van: az alföldi, az erdélyi és a dunántúli. A jelentős népzenekutatás ellenére is meglehetősen sok a területi és műfaji „fehér folt”, a kis mennyiségű hangszeres felvétel is csak a tánc- és egyéb gyűjtések kapcsán került szalagra. (Hangszeres magyar népzene a Vajdaságban – Részlet a kísérőfüzetben megjelent tanulmányból.)
Januárban régi álom vált valóra ennek a múzeumnak a megnyitásával. Mit láthatnak itt az érdeklődők?
– Az elmúlt fél évszázadban gyűjtött és keletkezett népi iparművészeti alkotások átfogó, reprezentatív kollekcióját. A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumot 2004-ben csatolták a Hagyományok Házához 8712 tétellel (kerámiák, fafaragások, textilek, bútorok stb.). A gyűjteményt az ötvenes, hatvanas években kezdte kialakítani a Népi Iparművészeti Tanács, de ez a szervezet a rendszerváltás után megszűnt, és a tárgyaknak nemhogy állandó kiállítóhelye nem volt, de még pontos leltára sem maradt. A Ház munkatársai felkutatták, leltárba vették az egyes darabokat, és az elmúlt években néhányszor bővítettük is a kollekciót. Évek óta kerestünk kiállítóhelyet, végül az I. kerületi önkormányzattól kaptunk a Fő utca 6. szám alatt néhány, korábban gazdátlan helyiséget. Ezek egy részét sikerült tavaly év végére felújítanunk, és a korszerű raktár kialakítása mellett végre megnyithattuk a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum állandó kiállítását Népi iparművészetünk elmúlt 50 éve; Alkotók – tárgyak – folyamatok címmel. Később időszaki tárlatokat is tervezünk, például szeretnénk bemutatni az országos szakági pályázatok legjobb munkáit is, a távlati terveink között pedig egy zsűrizett népi iparművészeti alkotásokat árusító múzeumi bolt, illetve látványműhelyek kialakítása is szerepel.
Új ötlete a népi étterem is.
– Az elmúlt években egyre népszerűbb a gasztronómia, az emberek egyre jobban odafigyelnek arra, mi kerül az asztalukra, és a hagyományos paraszti ételek iránt is mind többen érdeklődnek – sokaknak hiányzik a nagyi főztje, süteménye. Csakhogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy a saját nagyszüleitől, szüleitől tudja megtanulni ezeknek az ételeknek az elkészítését, ráadásul ahány vidék, annyiféle népi konyha… A Hagyományok Házában régóta tervezzük népi főzőtanfolyam elindítását, de az épület sajnos nem alkalmas erre. Azonban úgy tűnik, hamarosan végre megnyílhat a Háztól alig pár méternyire egy étterem, ahol majd ez a képzés is helyet kap.
Vízmelléki népzene
Az Utolsó óra programnak lesz folytatása is Fehér folt címen. Milyen fehér foltokat szeretnének feltérképezni?
– Gyűjtéseink során maradt néhány olyan hely, ahonnan még nincs értékelhető anyagunk, például a bihari Fekete-Körös völgye vagy a romániai Bánság magyar falvai. Ezek jórészt a magyar nyelvterület szélén helyezkednek el – ezekre a területekre szeretnénk egy kicsi, de jól felszerelt gyűjtőcsoportot küldeni. Ezt nevezzük mi Fehér folt programnak.
