Az adai Török testvérek – Tilla, Flóra és Ádám – azok sorába tartoznak, akik nem tartják összeegyeztethetetlennek a hagyományos népzene művelését és azt a tényt, hogy ízig-vérig modern fiatalok. Tilla tavaly szerzett kisdiplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakán, Flóra a Budapesti Műszaki Egyetem, Ádám pedig a Budapesti Gazdasági Főiskola másodéves hallgatója.
A Török Testvérek zenekarban autentikus magyar népzenét szólaltatnak meg furulya, hegedű, énekhang, koboz, tilinkó és kaval segítségével.
A testvérek szüleinek is nagyon jó zenei érzéke van, és mindig fontosnak tartották, hogy gyermekeik megismerjék a gyökereiket. „Édesanyánk volt az, aki kicsi korunktól az altatódalokon és népdalokon át megfertőzött bennünket a zene szeretetével, és a zeneiskolai képzés után népzenével kezdtünk foglalkozni.” Tilla szerint nagyon fontos a gyerekeket már kiskoruktól a népzene felé fordítani. Erre neki most lehetősége is adódik, szeptembertől a kőbányai zeneiskolában tanít majd népzenét. „Annyira lelkes vagyok! Leglényegesebbnek azt tartom, hogy megszerettessem a népzenét, a hangszereket, hogy rávilágítsak azokra az érzelmekre, amelyek életre hívták, és bemutassam azt a világot, amelyben megszületett ez a zene. Manapság a fiatalok szegényes érzelmi skálán mozognak, így nem is tudják átélni az érzelmeket.” Tilla azt is szeretné, ha a gyerekek a hangszerükkel egy életre szóló kapcsolatot alakítanának ki, ahogy azt ő is tette. „Nehezemre esik bevallani, de nagyon boldog voltam, amikor megtaláltam a hangszeremmel a kapcsolatot, és tudom, hogy soha az életben nem fog engem cserbenhagyni.”
Tilla most a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia mesterképzésén tanul, és ének szakra is beadta a jelentkezését, de céljai között szerepel egy doktori diploma megszerzése – hogy erre Budapesten vagy esetleg valamelyik amerikai egyetem etnomuzikológia szakán kerül sor, még ő sem tudja.
Amerika hatalmas élmény volt a Török testvéreknek: barátok és az amerikai magyarok cserkészszövetségének összefogásával egy táborban vettek részt, és a vendégeskedés egy kisebb koncertkörúttá vált, felléptek többek között Washingtonban, Connecticutban, Toledóban, Ohióban, Philmore-ban. „A cserkészszövetség jubileuma miatt a világ minden tájáról érkeztek vendégek, és az indián kinézetű amerikaitól a venezuelai cserkészig mindenki magyarul beszélt és velünk együtt énekelt. Különös volt, hogy a kivándorolt szülők eredeti dialektusa is kiérződött a beszédükön. Nagy örömünkre szolgált, hogy őszinte megbecsülésben részesülhettünk” – meséli Tilla.
Amikor arról kérdezem a lányokat, mit szeretnének elérni a muzsikájukkal, azt mondják: minél közelebb vinni az emberekhez a népzenét. „Egyre többen érdeklődnek ez iránt a zene iránt, de fel kell tudni ismerni a minőségi népzenét” – teszi hozzá Flóra. A fiatalabb lánytestvér mérnök-informatikusnak készül, és remekül megférnek benne a 21. századi byte-ok és a népzenei motívumok. „Ez a két világ ugyan távol áll egymástól, de úgy érzem, az informatikai tudásomnak köszönhetően a népzenei archívumok feldolgozásával, adatbázisok kezelésével, stúdiózással, a népzenészek életét megkönnyítő programokkal sokat tehetek majd a népzenéért is. Nem könnyű például egy adatközlőtől lelesni a pontos technikát, és bár léteznek olyan lassító programok, amelyek ebben segítik a zenészeket, még lehet rajtuk fejleszteni.”
Az előadói változatosság nagyon fontos a számukra: sokféle hangszeren játszanak, és más népek zenéjéből is merítenek. „Próbáljuk az előnyünkre fordítani azt, hogy határon túli magyarok vagyunk, ezért délszláv motívumokat is használunk. Elkezdtem egy török népi hangszeren, szazon is játszani. Mivel a népzene eredetileg közösségi élmény, és nem színpadi műfaj volt, ma a közönséget meg kell fogni valamivel a színpadról. A mély, letisztult, örök aktualitású érzelmek a népzenén keresztül is tökéletesen alkalmasak erre. A Folkbeats versenyen, ahol különdíjasok lettünk, ezért színesítettük tánccal a zenénket, hiszen több mint tíz éve táncolunk is.”
Népzenéből merített, de továbbfejlesztett zenei ötletek is kidolgozásra várnak, de az eredeti hangzástól nem szeretnének nagyon elvonatkoztatni. „A népzenét a klasszikus zenétől eltérően különösképpen az teszi élővé, hogy variabilitását kihasználva – ilyen értelemben, magunkon átszűrve – közvetítjük. A lényeg mindenképpen abban rejlik, hogy a népzenét ne egy elcsépelt dallamvilágként jelenítsük meg, hanem úgy, hogy a mai ember nyelvén szóljon, hogy megérezze: ez a dallam az övé is.”
Hogy a közös muzsikálás folytatódhasson, Flóra és Ádám is Budapesten folytatja tanulmányait, de a három testvérnek csak egyik formációja a Török Testvérek, ezenkívül mindegyikük játszik más zenekarban is. Tilla a Szkítia nevű, jellegzetes és egyedi hangzásvilágú, nemzeti érzelmű zenét közvetítő folk-rock zenekarban énekel és muzsikál, ebben a társaságban a gazdálkodási és menedzsment szakon tanuló Ádám is szerepel – a zenekar a Talentométer tehetségkutató júniusi döntőjén koncertklip-felvételt nyert. Ők kilencen augusztus végén ismét a vajdasági közönség elé lépnek az oromparti lovasnapokon. A középdöntőig jutott el a Folbeats tehetségkutatón a Török Tilla és zenekara elnevezésű csapat is, amelyben a három testvér mellett akadémisták muzsikálnak, és – a délszláv énekes hagyományból és a magyarországi románság zenéjéből is szemezgetve – szintén az ősi forrásokból merített autentikus magyar népzenét tartják szívügyüknek. Ők a Kárpát-medence népzenei kincsének feltárásával szeretnék minél közelebb hozni a közönséget ahhoz, ami régtől fogva az övé – tulajdon népzenéjéhez.
A Török testvéreknek Árgyélus néven is működik egy zenekara, amely – más zenészekkel kiegészülve – a moldvai és gyimesi csángók zenéjére fordít különös figyelmet. Flóra azt mondja: „Amióta az egyetem miatt szétszóródtunk, ezt a zenekart nyaranta üzemeltetjük. Öcsémmel más zenekarokban is játszunk moldvai zenét, de igazából ezek a társaságok nincsenek zenekari formába tömörítve. Ez a fajta együtt muzsikálás olyan, mint egy jam session, a népzene nyelvén.”
