A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban kedden este bemutatták Antalovics Péter költő Magánbeszélgetés című könyvét. Ez a szerző harmadik verseskötete. A költővel Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett.
Mint Antalovics Péter kiemelte, a mostani kötetnél volt a legegyszerűbb dolga.
– Egyrészt volt már egyfajta rutinom, másrészt jobban ismertem magam, illetve a saját versnyelvemet, a saját módszereimet is. Ebben a négyéves időszakban volt a legkevesebb olyan szöveg, amire utólag üresjáratként tekintek. A szövegek szinte mindegyikénél tudtam, hogy mit írok, és hogy hova akarom kifuttatni. Ugyanakkor nem erőltettem az írást, mert abból általában nem születnek jó dolgok, legalábbis a művészetben biztosan nem. Általában minden egyes szövegemnél úgy vagyok, hogy kell valami érzelmi impulzus vagy ösztönös indíttatás – mondta a kötet szerzője.
A kiadványt Utcai Dávid Orion-köd című festményének részleteivel illusztrálták.
– Nagyon szeretem ezt a festményt, amit egy űrfotó inspirált, az alkotás valamiféle fúziója egy űrfotónak és egy önálló képzőművészeti alkotásnak. Számomra olyan csodálatos ez a fúzió, ahol a teljesen absztrakt tulajdonképpen összeér, ahol a kezdete, ott a vége is. A világűr szerintem jelentős mértékben jelképezi az emberi kiszolgáltatottságot és egyedüllétet. Mi is itt rengetegen vagyunk, mint ahogy a csillagok, holott igazából mindenki egyedül van, és egy hatalmas világűr van közöttünk emberként is és társadalmi szinten is. Az űrfotó kiváló illusztráció, hiszen az egyre gyorsuló tágulás megfelel annak, hogy egyre gyorsulva zuhan szét a technikai civilizáció árnyékában az egyéniség és az egyéni kapcsolatok, tehát a közösségek rohamosan zuhannak össze. Ijesztő azt látni, hogy a szerves élet hogyan esik szét körülöttünk. Hogy lesz nagyon egyszerűen mondva kevesebb ismerősünk, kevesebb valódi emberi kapcsolatunk a mindennapi életünkben – magyarázta Antalovics Péter.
A beszélgetés során felmerült a kötet címadó verse is, a Magánbeszélgetés, amelyben a költő magánbeszélgetést folytat önmagával.
– Az utóbbi néhány száz évben az ember, és főleg a nyugati ember, próbálja megérteni a világot, és ez mindig olyan törekvés, hogy nagyon elemezzük ki. Nézzük meg a legapróbb részletig, ássunk a dolgok mélyére. Ehhez képest a kultúrtörténetben létezik egy olyan irányzat, amikor úgy próbáljuk megérteni a világot, hogy nagyon mélyen magunkba nézünk. Ennek a mélyén van egy vallási megélés is, mégpedig, hogy az ember Isten képére teremtetett. Isten írta a mindenséget, és úgy gondolom, hogy akkor tudjuk megérteni a körülöttünk lévő világot, hogyha magunkból indulunk ki, mert minden ott van bennünk – fogalmazott a szerző.
A verseskötetben több haiku is szerepel.
– Egy nagyon kötött formáról van szó. Egy 17 szótagú vers, három sorba tördelve, szigorú szabály szerint, tehát egy nagyon-nagyon kötött forma, rövid terjedelemben. Azért szeretem, mert a lehető legkevesebb szóval a lehető legtöbbet kell elmondani. Igazán próbára teszi az embert, mert minden egyes hangnak van szerepe és egyetlenegy hang sem lehet ott fölöslegesen – mondta a költő, aki saját bevallása szerint mindig valamilyen hármasságban, hármas tagolásban gondolkodik.
– Háromfelé tartanak a szövegeim: az első egyfajta társadalmi érdeklődés. A második ciklus egy szerelmi, tehát a legmélyebb intimitás a témája, a harmadik pedig már olyan állapot, amikor eljutunk oda, hogy lehetőség nyílik az önvizsgálatra.
Virág Gábor szerint a kötet versei nagyon sok mindenről beszélnek, ugyanakkor nehezen megfoghatóak.
– A szerző egyrészt beszél a teljesség kereséséről, de a teljesség mellett nagyon sokszor a kozmikus ürességgel találkozunk. Olyanok ezek a versek, mint a jó festmények. Az ember elkezdi őket nézni, és először nem is tudja, mit lát rajta, vagy mit keressen, de minél tovább olvassa ezeket a verseket, úgy jönnek elő a dolgok, és lassan elkezdik megérinteni az embert – mondta Virág Gábor.
Nyitókép: Kasza Jennifer
