Ezzel a regénnyel utazunk, közben egy szerelmes regényről van szó, amelyben megjelenik a halál, a veszteség, a szeretett személy elvesztése, az édesapa elvesztése és egy ismert világ elvesztése – emelte ki Beszédes István, aki Oto Horvat Szabó megállt (Sabo je stao) című regényét fordította le magyar nyelvre.
A belgrádi Nemzetközi Könyvvásár minden évben lehetőséget ad arra, hogy az olvasás szerelmesei újabb és újabb kiadványokkal, illetve azok írójával is találkozzanak. A Forum Könyvkiadó Intézet ezúttal a TraN(S)zakció műfordítás-sorozat legújabb kötetének bemutatóján Oto Horvat, szerb–magyar germanista, többszörösen díjazott költőt, írót és műfordítót mutatta be a közönségnek. Vele és könyvének fordítójával, Beszédes Istvánnal beszélgetett Rajsli Emese, a Forum Könyvkiadó Intézet sorozatszerkesztője.
A beszélgetés során kiderült, hogy Oto Horvat még gyermekkorában kezdett el verseket írni, először magyarul, majd miután a karlócai gimnáziumba iratkozott, szerb nyelven tanult, így lassan áttért a szerb nyelvű alkotásra. De hogy a versek után mikor és miért tért át a prózára, arról ő maga vallott őszintén. Elmondta, hogy a versekkel próbálta kiírni magából felesége elvesztését, és amikor már túlságosan homogénné vált a költészet, már nem volt elég a kifejezésmód az érzéseire, prózában fogalmazta meg azokat.
– Bizonyára nehéz könyv ez az olvasónak. Nekem nagyon nehéz volt megírni – vallotta Oto Horvat.
Beszédes István hangsúlyozta, a könyv alapja önéletrajz, számos olyan élményt megfogalmaz, amit sokan átéltek a kilencvenes években: a talajvesztés érzését, az otthon elhagyásának kényszerét, az állandóság elvesztését, egy új helyzet megélését. Elmondta, fordítás folyamatában van Oto Horvat második regénye is, amely valamilyen szinten kapcsolódik az elsőhöz, hiszen visszatérnek a helyszínek, az emberek, bizonyos esetben a történések is, mégis két teljesen önálló regényről van szó.
Oto Horvat beszélt arról is, hogy ő maga is fordít, nemcsak a szerb és a magyar nyelvet használja, hanem német nyelvről is fordít szerb nyelvre. Általában olyan műveket választ, amelyek neki tetszenek. Nem szereti a megrendelt fordításokat. És annak kapcsán, hogy kétnyelvűként miért nem ő maga fordította le a saját könyvét, elmondta, egy-egy nyelv kulturális háttere más. Ő a saját kiadványának fordításával egy új könyv megírásába kezdett volna. És hogy eredetiben, vagy fordításban kell-e egy művet olvasni? Kiemelte, senkit sem szabad kizárni egy élményből csak azért, mert nem beszéli az adott nyelvet.
Nyitókép: Beszélgetés Oto Horvattal és Beszédes Istvánnal, fotó: Miklós Hajnalka
