Pénteken a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár Dunatáji Herceg János Nap elnevezésű rendezvénye keretében ünnepélyes keretek között átadták a Herceg János Irodalmi Díjat.
Az idei díjazottnak, Bordás Győző prózaírónak, kritikusnak, szerkesztőnek Nataša Turkić, a könyvtár igazgatója nyújtotta át a rangos elismerést, amely Mraković Péter akadémiai szobrászművész alkotása.
A díj bírálóbizottságának tagjai voltak: Lovas Ildikó író, dr. Silling István nyelvész, író, néprajzkutató, Fekete J. József akadémikus, író, L. Móger Tímea költő.
Bordás Győző a következő szavakkal mondott köszönetet a díjért:
„Megtiszteltetésnek veszem, és köszönettel is tartozom a Herceg János Irodalmi Díj bírálóbizottságának, hogy engem jelöltek az idei díjra. Már csak azért is, mert – és ezt ne vegyék túlzásnak – pontosan 55 éve követem Herceg János irodalmi munkásságát, előbb rajongójaként, majd sok-sok éven át szerkesztőjeként, valamint köteteinek bemutatójaként, levelezőtársként, s halála utáni hagyatéka ápolójaként. (...) Herceg Jánostól tanultam legtöbbet: hogyan lehet hitelesen jellemezni egy békebeli vajdasági kisvárost a maga gimnáziumával, kaszinójával, orvosaival, mérnökeivel, tanáraival, festőivel, íróival, zenészeivel, de hiedelmeivel és mondáival, és nem utolsósorban szerelmi históriáival, hogy az valóságot is tükrözzön, de irodalom is legyen. Mert mint legutóbbi – ide is elhozott könyvem – fülszövegében nyilatkozom: „Mit nevezünk ma modern prózának? Én itt már nem mernék állást foglalni, mert csak jó és kevésbé jó próza létezik számomra. És ha valami úgy van megírva, mintha az valóban ott és akkor úgy is megtörténhetett volna, s ebben ott a filozófiai mag, meg olvasása közben katarzist okoz, az bármennyire is »régi« vagy »új«, »modern« szövegnek tekintendő. Mindenesetre hiszek a történetmondás erejében.”
Ezt követően bemutatták a díjazott életművét dr. Silling István és L. Móger Tímea részvételével.
Dr. Silling István Könyvember című laudációjában egyebek mellett elhangzott:
„Ahogyan Herceg János irodalmi attitűdje Zombort állítja életműve középpontjába – megnevezve vagy a sorok közé rejtve – úgy örökíti s menti meg az utókornak Bordás, nem helytörténeti síkon, de a szépirodalomba is beágyazva a többnemzetiségű Verbász levegőjét. De helytörténészként is itt van, amint már említettem, a legújabb könyvével. És a képzőművészetünket is fontos ismeretekkel gazdagította, hiszen a verbászi szomszédjáról, Pechán Józsefről többször is megszólalt: könyvet írt, esszéket közölt, kiállítást szervezett és nyitott meg, ugyanis nem kellett messzire mennie a kutatásban, mert jól ismerte Pechán Bélát, az immár világhírűvé váló Józsefnek a fiát, aki szintén festőművész volt.
A Forum Könyvesházban betöltött kisebb, majd egyre nagyobb és felelősségteljesebb funkciói nem sok időt hagytak számára a regényírásra. A Fűzfasíp, a Csukódó zsilipek és A katonaszökevény trilógia után és közben születtek esszéi, rövidebb prózai írásai, amelyek az Üvegház című gyűjteményes kötetében jelentek meg. Így vált ő is, akár Herceg János, a most elnyert díjának névadója egy nemzetiségi kultúra napszámosává, újságírójává, írójává, szerkesztőjévé, könyvkiadójává…”
A szerzői, szerkesztői, irodalomszervezői életművet kirajzoló beszélgetést felolvasás kísérte. Bordás Győző Az Úr órája című kötetéből a Kertünkben c. írást olvasta fel L. Móger Tímea.
Az esemény védnöke volt Zombor Város és a sziváci Pele öntöde.
Az eseményhez kapcsolódó felvételeket ITT találja.
Nyitókép: Pelt Ilona felvétele